Természetesen nagy volt a fogadkozás már napok óta, miszerint a spanyol válogatott részéről csak egy kisiklás volt, a Hollandia elleni 1-5. Igaz ezzel szembe menve, a továbbjutásról álmodozó chileiek sem szerettek volna lemondani a győzelem lehetőségéről, ez pedig már előszóban is kiváló izgalmakat ígért, a két gárda összecsapásával kapcsolatban.
www.facebook.com/MARCA
B csoport; 2. forduló
A legendás Maracanaban találkozott egymással, a már a négy évvel ezelőtti Világbajnokságon is összecsapó Spanyolország, és Chile. Akkor a mostanra már címvédő ibériaiak hátrányból felállva tudtak nyerni, dél-amerikai riválisuk ellen.
Azonban ez a spanyol csapat már távolról sem az a félvilágot körbeverő együttes, amely volt négy esztendővel ezelőtt, Dél-Afrikában. Ugyan ment az ígérgetés az elmúlt napokban, valójában már az első meccsen, és kiváltképp annak második félidejében, illetve hajrájában érezni lehetett, hogy a “Vörös Fúria” játékosainak többségében annyira az akarat, mint magyar szurkoló a Világbajnokságon.
Vicente del Bosque pedig a tehetetlenség ellen nagyjából megtette a legtöbbet: kivette a kezdőből a talán legtöbbet kritizált Piquét, és Xavit. Ám ez még mindig kevésnek bizonyult, hiszen a torna lelkes sötétlova, Chile elképesztő iramot diktált, a súlytalan bajnok ellen. Az eredmény pedig két gólos előny Vidalék számára, már az első félidőben! Az első találat Eduardo Vargas nevéhez fűződik, aki egy egész spanyol védelmi vonalat összekuszáló támadás végén talált be. A szünet előtti utolsó pillanatban pedig Charles Aránguiz használta ki, hogy Alexis Sánchez közeli szabadrúgása kijött Iker Casillas-ról.
A folytatásra ismét “kilőtt” csapatából egy nagyöreget a spanyol szövetségi kapitány, mégpedig Xabi Alonsot, aki sokkal többet, és sokkal durvábban rombolt az első játékrészben, mint tőle megszokhattuk. Ez a változtatás pedig látszólag jótékony hatással bírt az európaiak játékára, sőt az újra kezdés után nem sokkal már csak egy kis célzóvízre lett volna szüksége Pedronak, egy ajtóablak helyzetnél.
A későbbiekben hiába támadgatott Spanyolország, erőtlen, többnyire elképzelés nélküli akcióik nem vezettek eredményre, sőt, a chileiek nemegyszer életveszélyes, és gyors kontrákat mutattak be. És ugyan a hajrában előszeretettel húzták az időt az előnyben lévő gárda labdarúgói, aki nézte a meccset, az bizony érezhette, hogy játszhatnának akár holnap estig is, bizony Bravo kapus nem adná meg magát, a “fogatlan oroszlánnak”. A végeredmény ugyanaz lett, mint az első negyvenöt perc eredménye, azaz az így kialakult helyzet alapján Chile már biztos továbbjutó, míg Spanyolország szégyenszemre, az utolsó körtől függetlenül, már biztosan nem védheti meg története első világbajnoki címét.
Spanyolország – Chile (0-2)
Maracana, Rio de Janeiro
Vezette: Mark Geiger (amerikai)
Spanyolország: Casillas – Azpilicueta, Ramos, Martinez, Alba – Alonso (Koke, a szünetben), Busquets, Iniesta – Pedro (Cazorla, 76. perc), Costa (Torres, 46.), Silva.
Chile: Claudio Bravo – Isla, Mena, Jara, Silva, Medel – Días, Aránguiz (Gutiérrez, 64. perc), Vidal (Carmona, 86.) – Vargas (Valdivia, 85.), Alexis Sánchez.
Gólszerzők: Vargas (20. perc), Aránguiz (43.)
Sárgalapok: Alonso (41. perc), illetve Vidal (23.), Mena (61.)
Balogh József
