Interjú-sorozatban tekintünk vissza az utolsó két világbajnoki selejtezőre, illetve a kvalifikációs sorozatra. A második részben Zeller Dórát kérdezzük, aki elindította a feltámadási hadműveletet Ausztria ellen, míg Bulgáriában gólpasszokkal szolgálta ki társait.
Az osztrákok ellen szépségdíjas gólt szerzett és nagyot harcolt, a bolgárok ellen gólpasszal jelentkezett Zeller Dóra (17). – fotó: mlsz.hu
– Gratulálok a két meccsen nyújtott teljesítményetekhez. Mennyiben volt más a szombati, mint a szerdai?
– Köszönjük szépen. Úgy gondolom, hogy a két meccs teljesen különbözött egymástól. Szombaton egy nálunk magasabban jegyzett ellenféllel találkoztunk, a bolgárok ellen viszont mi számítottunk a mérkőzés esélyesének. Az osztrákok ellen védekezésre voltunk kényszerítve, és abból próbáltunk meg gyors kontrákkal eljutni az ellenfél kapujáig. Bulgáriában viszont nekünk kellett kezdeményezni, és végig mi domináltunk a mérkőzésen.
– Az osztrákoknak remekül kivitelezett góllal jelentkeztél. Lehet ezt fordulópontnak tekinteni a padlóról való felálláshoz?
– igen, talán tekinthetjük fordulópontnak. Gyakorlatilag 8 perc alatt kaptunk 3 gólt, ami nagyon megfogott minket, főleg azután, hogy egészen jól kezdtük a meccset. Szerencsére gyorsan sikerült szépítenünk, ezzel megtörtük az osztrákok lendületét, és mi is önbizalmat szereztünk.
– Volt-e ijedtség három-nullánál, hogy megszórnak benneteket Makasék?
– Megmondom őszintén egy pillanatra eszembe jutott, de bíztam benne, hogy legalább még az első félidőben tudunk szépíteni, ami sikerült is. Az első gól után lendületbe jöttünk és tudtunk rúgni még egy gólt a szünet előtt, így gyakorlatilag a sírból hoztuk vissza a meccset.
– Szerdán aztán örömfutballal rukkoltatok ki. Az eredmény alapján könnyed ujjgyakorlat volt a bolgárok legyőzése, de vajon a pályán is így érezted?
– Nem mondanám, hogy könnyű meccs volt. Úgy futottunk neki a találkozónak, hogy mindenképpen nyernünk kell, hiszen egyrészt mi voltunk az esélyesek, másrészt pedig szerettük volna győzelemmel befejezni a sorozatot. A meccs elején ez a nyomás meg is látszott rajtunk, nem igazán találtuk a játékunkat, sok volt a pontatlan passz, és kicsit álmosan kezdtünk. Fontos volt, hogy még a félidő előtt sikerült két gólt lőnünk, ezután nyugodtunk meg igazán, majd a szünetben megbeszéltük a problémákat, és utána, a második félidőben már jó játékkal szép gólokat szereztünk.
– Az eredmények ismeretében miként értékeled a selejtezősorozatot?
– Összességében azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, hoztuk a papírformát. Sokat léptünk előre csapatként, és egyénileg is mindenki fejlődött. Úgy érzem, hogy jó úton járunk, és bízom benne, hogy már a következő sorozatban az erősebb csapatok ellen nem csak a tisztes helytállás lesz a cél. Addig persze még hosszú az út és sokat kell dolgoznunk, de egyáltalán nem lehetetlen.
Gavalovits Sándor
