Miközben az európai Bajnokok Ligája már a véghajrájához érkezett, az ázsiai BL-ben épp csak véget ért a csoportkör és kialakult a legjobb tizenhat mezőnye. Utóbbi színvonala természetesen számos szempontból elmarad a világ legrangosabb kupasorozatának szintjétől, érdemes azonban talán egy pillantást vetni az alighanem legsokszínűbb futball-konföderáció tornájára is. Az AFC (Asian Football Confederation) BL-jének 2002-es létrehozása óta külön ágon rendezik a kelet-ázsiai és a nyugat-ázsiai csapatok csoportkörét, hogy az Európánál 4,5-szer nagyobb kontinens adottságai ellenére se tegyék ki a csapatokat a rendkívül hosszú utak fáradalmainak és költségeinek. Idén pedig harmadik éve már csak a döntőben csap össze a mi szemszögünkből nézve közel- és távol-kelet legjobb klubcsapata, és nem csak ezeket a lebonyolításokat, de az utolsó négy kiírást egyaránt a keletebbi ágról érkező klub nyerte, kezdjük hát mi is ezen ág négy kvartettjével az idei események számbavételét.
(a játékosok, városok és klubok neveinek magyar átírása helyett az elterjedtebb angol verziókat használjuk)
Keleti ág
A selejtezők után hat ország csapatai vehettek részt a 16 legjobb kelet-ázsiai gárda csoportküzdelmeiben, a thaiföldi bajnok Buriram United azonban ezúttal nem tudta megismételni három évvel ezelőtti bravúros menetelését, egyetlen pontot sikerült szerezni a régió nagyjaival szemben. Bár a vietnámi Becamex Binh Duong hazai pályán megint szívósnak bizonyult, a csoportból továbbjutnia ezúttal sem sikerült, így az országnak továbbra is várnia kell az első BL-nyolcaddöntőjére.
A legnagyobb meglepetés azonban nyilván nem ezen csapatok kiesése, hanem Kína büszkeségének, a címvédő Guangzhou Evergrande-nek a korai búcsúja volt, melyet a hangzatos szezon eleji igazolások ellenére nem tudott Felipe Scolari vezetőedző időben összekovácsolni. A bajnokságot ugyan már vezetik és a BL utolsó két körében is sikerült győzniük, ez ezúttal nem volt elég a Sydney FC és az Urawa Reds ellen. Igaz persze az is, hogy az ázsiai rekordot jelentő 42 millió euróért megvásárolt Jackson Martínez csak egyetlen nemzetközi mérkőzésen szerepelt a kezdőcsapatban, Alan Carvalho pedig pályára sem lépett, de azért aligha feltételezhetjük, hogy Scolari a megerősödő kínai liga korai küzdelmeit favorizálta volna a BL-lel szemben, alighanem inkább kicsit eltaktikázta magát ezúttal. A kínai szurkolók egyébként ezzel együtt sem lehetnek elégedetlenek, hiszen a Sven-Göran Eriksson irányításával debütáló Shanghai SIPG a végére kiengedve is nagyon magabiztosan lépett tovább Elkeson vezérletével és a már rutinos BL-résztvevő Shandong Lunengnek is sikerült immár Mano Menezes keze alatt tíz év után újra továbbjutnia a csoportjából, igaz az Alex Teixiera és Ramires nevével fémjelzett Jiangsu Suning az utolsó fordulóban drámai küzdelemben végül búcsúzni kényszerült.
A keleti ág négy vezető bajnokságának kiegyenlített erőviszonyait jól mutatja, hogy a másik három országból szintén két-két csapatot jutott a nyolcaddöntőkbe, ami különösen Ausztrália számára nagy szó, hiszen korábban ezt sosem mondhatta el magáról a kupasorozathoz 2007-ben csatlakozó szövetség. A két éve BL-győztes Western Sydney ugyan ezúttal nem indulhatott, a városi vetélytárs Sydney FC (Del Piero egykori klubja) azonban jókora meglepetést okozva verte ki a címvédőt és nyerte meg a csoportját. A hat mérkőzésen mindössze négy gólt kapott a gárda, amelyik egyébként közben az új szezonban az A-League rájátszásába sem jutott be. Alighanem a nemzetközi elfoglaltság és a kettős terhelés miatt nem termett most sok babér a tavalyi bajnok Melbourne Victory-nak sem hazai porondon, de közben a BL-csoportjából sikerült a csapatnak történetében először tovább verekednie magát, így itt folytatódhat még Berisháék számára az idei kaland (a friss bajnok Adelaide United egyébként más a selejtezőkben kiszállt a BL-küzdelmekből).
A japán csapatok közül a tavalyi bajnok Sanfrecce Hiroshima egyelőre nem tudta kiheverni az Al-Ainhoz távozó Douglas elvesztését, igencsak bukdácsol a csapat a J-Leaugue-ben és elvérzett a BL csoportkörében is. Még pocsékabbul szerepel a 2008-as BL-győztes, tavaly elődöntős Gamba Osaka, mely ezúttal győzelem nélkül bukott el a kvartettjében. A Japán másik BL-győzelmét 2007-ben szállító Urawa Reds viszont büszke lehet a címvédő búcsúztatására és a Mitsubishi gyár csapata jelenleg a J-League-et is vezeti. Pláne dicséret illeti a Tokyo FC-t, hiszen az utolsó fordulóban a veterán Ryoichi Maeda vezérletével sikerült a Jiangsút megelőzniük, és a klub történetében először a legjobb tizenhatba jutni. Mindeközben Dél-Korea két legnagyobb csapata a papírformának megfelelően megnyerte a csoportját. A bajnok Jeonbuk Hyundai Motors ugyan eléggé megizzadt nehéz csoportjában, de a már 37 esztendős Dong-Gook Lee góljai átsegítették a gárdát a nehéz periódusokan, a tavalyi BL-elődöntős Seoul FC pedig valósággal szárnyalt a góllövőlistát is vezető Adriano vezérletével és csak az utolsó körben könyvelt el egy vereséget egy már tét nélküli meccsen. A Pohang Steelers ezúttal túl könnyűnek találtatott, a Suwon Bluewings azonban csak az utolsó körben maradt alul a melbourne-iekkel szemben.
Nyugati ág
A közel- és közép-keleti régióban annyival egyszerűbb a helyzet, hogy csak öt ország klubjai versengtek a négy csoport továbbjutói helyeiért és végül legalább egy klubbal mindegyikük képviselteti majd magát a nyolcaddöntőkben.
Iránban épp őrségváltás zajlik a legeredményesebb nemzetközi helyekért folytatott versenyben, ugyanis a kiábrándítóan teljesítő bajnok Sepahantól és a teheráni kluboktól (Esteghlal, Persepolis) a régió legnagyobb szurkolótáborával rendelkező Tractor Sazi és a teljes csoportkörben a válogatott kapussal, Mazaherivel mindössze két gólt kapó Zob Ahan vették át a stafétát. Hasonló a helyzet Üzbegisztánban is, ahol a korábbi sikereket szállító Bunyodkor és Pakhtakor most búcsúztak, míg a veterán Bikmaevvel és az ifjú Abdukholikovval a Lokomotiv Tashkent ötödik nekifutásra továbblépett a csoportból.
A régió tavalyi legjobbja, az emírségekbeli Al-Ahly Dubai a gyengébb bajnoki szereplése miatt idén nem indulhatott a sorozatban, de az Egyesült Arab Emirátusokból két klub így is továbbjutott a csoportjából. Az Abu Dzabi-i Al Jazira ugyan egyetlen ponttal zárt, viszont a városi vetélytárs, két éve BL-elődöntős Al-Ain számára nagyon jó húzásnak bizonyult a már említett Douglas Japánból való átcsábítása a helyi sztár Omar Abdulrahman mellé. A fővárosból ezúttal az egykori Villareal játékos Nilmarral, a chilei válogatott Luis Jimenezzel és a burkinai válogatott Pitroipával felálló Al Nasr Dubai érte el története legnagyobb sikerét, amikor az utolsó fordulóban egy Lokomotiv Tashkent elleni döntetlen révén az üzbégekkel kéz a kézben lépett tovább.
Így egyébként a két utóbbi gárda kigolyózta a nagy múltú szaúdi klubot, a kétszeres BL-győztes Al-Ittihad Jeddahot, melyet pedig erre az évre Sulley Muntarival is megerősített Victor Piturca, a korábbi román szövetségi kapitány. Ezzel a 2008 óta minden évben legalább három csapatot a nyolcaddöntőbe juttató Szaúd-Arábia szurkolóinak igencsak kellemetlen meglepetéssel kellett szembesülniük, ugyanis az Al-Ahly Jeddah és az Al-Nassr Riyadh is kiesett már. Egyedül az Al-Hilal Riyadh tudott némi szerencsével továbblépni a kvartettjéből, a már biztos csoportelső Tractor Sazi „váratlan” idegenbeli legyőzésével az utolsó fordulóban, az így hiába nyerő Pakhtakor nagy sajnálatára. Az egykori Apoel Nicosia sikeredző, Giorgos Donis által dirigált gárda így zsinórban nyolcadszor élte túl a csoportkört és még igyekezhet megmenteni a szaúdi klubok becsületét.
Katarból Xavi klubja, az Al-Sadd ugyan elbukta a selejtezőket, a két csoportkörös gárda jól teljesített. A tavalyi bajnok Lekhwiya a frissen zárult ligában csak negyedik lett idén, a BL-ben viszont sikerült a szaúdi Al Nassr és az üzbég Bunyodkor csapatát búcsúztatniuk. A hazai porondon ezüstérmet szerző El Jaish mindeközben az egykori francia válogatott Sabri Lamouchi irányításával nagyon korán bebiztosította a csoportelsőségét és az utolsó két mérkőzését már tét nélkül vesztette el.
A folytatás
Az utoljára említett két katari klub épp egymás ellen fog megvívni egy dohai derbit a nyolcaddöntőkben, melyek első összecsapásaira május 17-18-án, a visszavágókra pedig május 24-25-én kerítenek sort. A keleti ágon különösen a Tokyo FC és a Shanghai SIPG összecsapása ígérkezik ínyencségnek, de az Urawa Reds és az FC Seoul párharc továbbjutóját is nehéz lenne megjósolni. A legjobb nyolc aztán majd augusztusban folytatja az ázsia BL küzdelmeit, a sorozat győztesének kilétére pedig november derülhet majd fény.
A nyolcaddöntők:
Al-Hilal (Szaúd-Arábia) – Lokomotiv Tashkent (Üzbegisztán)
Al-Nasr (Egy. Arab Emirátusok) – Tractor Sazi (Irán)
Al-Ain (Egy. Arab Emirátusok) – Zob Ahan (Irán)
Lekhwiya (Katar) – El Jaish (Katar)
Melbourne Victory (Ausztrália) – Jeonbuk Hyundai Motors (Dél-Korea)
Tokyo FC (Japán) – Shanghai SIPG (Kína)
Urawa Red Diamonds (Japán) – FC Seoul (Dél-Korea)
Shandong Luneng (Kína) – Sydney FC (Ausztrália)
Szerző: Miskolczi István
