Az elmúlt hetekben a labdarúgás világa két dologtól üvölt, mint a fába szorult Simeone. Az egyik ugyebár, a Leicester City megkoronázása, a másik pedig Francesco Totti hőstettei. Az angol kisváros diadaláról annyi oldal foglalkozik, hogy azt rájuk is hagynám így a másik tényezőről, a Totti jelenségről ejtenénk itt pár szót.
Nem szabad és nem is lehet összevetni, de számomra egy közel 40 éves futball legenda újjászületése, újra felfedezése éppen olyan “csoda”, mint amiről a Leicester esetében beszélnek a népek. Miért is mondom ezt?
Essünk gondolkodóba… hány olyan klubikon tudott hasznos, igazából nélkülözhetetlen tagja lenni a csapatának az ő korában úgy, hogy a vezetőség is számol vele?! Keresgélhetnénk a neveket ( Buffon.. jól van ezzel el is ástam az írást, mindegy,lépjünk tovább). Az elmúlt években észrevehető egy tendencia, hogy az úgynevezett “nagy öregek” nem attól a klubtól vonulnak vissza, ahol olümposzi magasságokba emelkedtek, hanem egy teljesen más (főként amerikai vagy arab) gárdákba igazolnak, ahol még el-el focizgatnak némi készpénzért cserébe. Ugyan miért is teszik ezt? És ami fontosabb, Totti miért nem teszi ezt?
Alapvetően itt is, mint mindenhol máshol, több tényezős a dolog. Adott egy kiváló futballista, akivel a csapat felemelkedett, hírnevet és trófeákat szerzett és évek óta kihagyhatatlan az együttesből, bármit is játszanak (legyen az rock, vagy hip-hop..). Szóval neki szép lassan szembe kell néznie azzal, hogy átveszik helyét, nem is feltétlenül a technikai tudása hiányában, hanem a kora miatt fellépő természetes, fizikai teljesítmény visszaesése kapcsán. Lassabb, fáradékonyabb lesz. Ennél fogva egy idő után akár állandó tagja lehet a kispadnak. Ennek pedig több hátul ütője van. Egyrészt az évek során szerzett EGO, mint olyan megsértődik.. akarom mondani sérül. Rádöbbenni arra, hogy ő sem a régi már elég nagy csapás tud lenni. Aztán, ott van az érem másik oldala. Mi történhet akkor, amikor egy idősebb sztárt mégis állandóan játszatnak és kijönnek azok a dolgok (teljesítőképességben), amik miatt az az ember érzése, hogy lassítja, hátráltatja esetleg görcsössé teszi a csapatát. Akkor az történik, hogy azok a szurkolók akik egykor aranyba foglalták a nevét , egyszer csak ellene fordulnak karöltve a médiával, akik azt fogják pedzegetni, hogy mikor fejezi már be. Ez sem egy túl lélekemelő dolog. Így jobbnak látják békével búcsúzni egy kicsit másabb környezetbe belemélyülni kicsit könnyedebben focizni.
Ellenben ott van Totti! A Roma kapitánya nem ezt teszi, legalábbis eddig nem tette és nem tűnik úgy, hogy ezt szándékozná meglépni. Hogy ennek mi az oka? Meglátásom szerint kettő darab tényező miatt van ez, és ezzel végre értelmet is kap az írás címe.
1. Totti olyan makacs, mint egy fekvőrendőr. Bármit is mondasz, ajánlasz neki ő teszi a dolgát és ott marad ahol van. Francesco fiatalon nemet mondott a Real Madridnak, most nemet mondott minden kritikusnak, akik szerint ő már öreg ehhez a sporthoz. Ez a hozzáállása mindenképp előrébb segítette őt és a csapatát. Makacsul tartja magát ahhoz, hogy ő még meccseket tud eldönteni, hogy ő még mindig az a Totti, aki előtt leborultak 10-15 éve a klubok. Maximum jóképűbb lett. Ezt az attitűdöt magától is képes fent tartani a kapitány, de kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, egy jó edző tudja és ezzel elérkeztünk a másik okhoz, ami miatt Totti nem hagyja el Rómát, ami miatt a farkasok vezére, még mindig egy alfahím a falkában. Hisz a mester segítségével tudja, elhiszi azt, hogy igenes a csapat hasznára, segítségére van.
2. A kiváló edző pedig nem más, mint Luciano Spalletti. Rettentően okosan használja a Capitano-t illetve az ő képességeit/megjelenésének pszichés hatásait. Az olasz vezetőedző nem először dolgozik együtt a római 10-sel. Első ASR edzősködése alatt, ő kopaszsága találta ki a “hamis 9”-es pozíciót Tottinak (pedig már akkor is a tízesben játszott… ). Alapvetően a támadók mögött, szabadon mozgott a Francesco, amivel rendesen szétszedte a védekező csapatot. Ugyanis Totti meglátásai és technikai megoldásaira nem volt ellenszer, főleg úgy, hogy nem volt helyhez kötve, vagyis a pályát azért nem hagyhatta el a mérkőzés alatt.
Ám eltelt egy kis idő. Spalletti visszatért a farkasokhoz. Még mindig kopasz. Totti még mindig a Roma csapatában focizik és már nem fiatal. Luciano ki is hagyja a kezdőből, hisz alapvetően már más szisztémát játszik az ASR, mint anno és a legenda is fáradtabb már. Három, kimondottan gyors és technikás támadójuk van, amivel a mérkőzés elején kellőképp le tudják fárasztani az ellenfelet. Igaz, sokszor rettentően pontatlanok tudnak lenni. A csapat védekezése pedig még mindig hagy kívánni valót maga után, ezek okán mostanában komoly bajban találták magukat mérkőzés közben. És erre mit lép a mesteredző? Beküldi az alfahímet. Totti pályára lépésével egy teljesen más csapat kezd el játszani. Keresik a labdával a társak és bár már nem leggyorsabb az öreg, de minden zsugájának szeme van. Elképesztően jól átlátja a játékot a capitano és technikai tudásának teljében, forintos labdákat osztogat a nála több mint 10 évvel fiatalabb suhancoknak… “majd ti futtok” felkiáltással. Spalletti ugyan úgy, mint első regnálása alatt, szabad kezet ad a legendának. A kapitány beállítása mentálisan is felrobbantja csapattársakat. Érzékelhetően élesebbek a játékosok és sokkal hevesebbek. Teljesen tudatosan nyúl az edző a fegyveréhez, és teljesen tudatosan használja is. Társai is megvannak Francesconak ahhoz, hogy eredményes legyen (tán Dzekot leszámítva, de ne bántsuk most a bosnyákot).
Összegezve az az ember érzése, hogy Totti volt, Totti van és Totti lesz is még. Az ember nem tud öregedni. Jól alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, amiben most van. Annak ellenére, hogy percekben számítva keveset van a pályán, ő maximálisan kihasználja az idejét. Tudja, hogy ezt kell tennie a csapatért. Mindenesetre mindezt átgondolva érdemes azon is elmerengeni, hogy mi lesz akkor, amikor Totti már nem lesz. Már amennyiben egyáltalán befejezi valaha, egyenlőre erre nem látni rá esélyt. Főleg úgy, hogy egyes portálok szerint, még két éves szerződést íratnának vele alá..
fotó: Goal.it
Borbély Szabolcs
