Juventus: Az érme két oldala – Félévértékelő

Folytatódik a félévösszegző cikksorozatunk és most már ideje rátérni a klubokra. Olaszországon belül olyan csapatokkal fogunk foglalkozni, mint a Juventus, a Milan, az Inter és a Roma. Kezdjük is el a dolgot a regnáló bajnokkal, a Juvéval.

Értékelő cikksorozatunk további részeiért KATT:
Góllövőlista és (gólpasszok)

Másodosztály helyzetkép
Statisztikák, legek és érdekességek

match_juventus-sassuolo

Oké, szóval a Juventus lett a téli bajnok. Ennyivel le lehetne rendezni a dolgot, mert hát ez most aligha lep meg bárkit, miután már öt éve trónol a Serie A legfelsőbb pozíciójában.  Tizenkilenc fordulót követően, azaz féltávnál úgy vezeti négy ponttal a bajnokságot, hogy egy találkozóval kevesebbet játszott, mint az őt üldöző, közvetlen ellenfelei (Roma, Napoli). Azonban ez csak az érem egyik fele. A szurkolók és a szakma sincs teljesen lenyűgözve a zebráktól ,mert ki kell mondani, hogy némely találkozóikon olyan rossz focit játszanak, mint ide Moszkva.. és Moszkva innen nagyon messze van.

Ám kezdjük az elején a dolgot:
Volt itt egy nyári átigazolási piac, ahol a Juventus olyan szinten vállalt főszerepet, mint ide az orosz főváros és meg kell, hogy mondjam, oltári messze van innen. Történt ugyanis, hogy rekordösszegért eladták Paul Pogbat. Azt a Pogbat, aki a Juventus egyik vezére volt az, azt megelőző években. Továbbiakban visszatért a Real Madridhoz az a Morata, akinek a góljai mindig kulcsfontosságú mérkőzéseket döntöttek el (lásd BL továbbjutás a Real Madrid ellen , Coppa Italia döntő ). Levedlette a mezt továbbiakban Zaza és Pereyra is és nem utolsó sorban a legenda maga, Simone Padoin (Juvésok tudják miről beszélek).  Itt tartunk hát, egy megritkított keretnél, ahol két igazán kulcsfontosságú játékos hiányát kellett megoldani a vezetőségnek.  Hogy mit tettek? Nos elkezdték foltozni a csapatot. Először leigazoltak Miralem Pjanicot. A maga nevében egészen észbontó egy igazolás volt, hiszen a Romatól tudták elhozni a bosnyákot, aki statisztikai számokban tudta pótolni a Pogbat (ugyan azokat a mutatókat hozta az előző szezonban). Majd jött a nagy bankrobbantás. A zebrák fogták és lerakták Gonzalo Higuaínért a kivásárlási összeget a Napoli asztalára. Majd jött egy kis várakozási idő és csörrent a telefon, Higany volt.  Elfogadta. Ám ekkor még nem állt le a csapat. Megszerezték Dani Alvest, majd a horvát “football” nagy ígéretét, Marko Pjacat is. És bár még egy klasszis középpályást akartak volna venni, az átigazolási piac már nem biztosított nekik több lehetőséget, mivel bezárta a kapuit. Így a Juve szurkolók és a szakma kicsit húzta a száját, hiszen eladták a legkapósabb játékosukat, Pogbat és olyan futballistákat hoztak a helyükre, akik bár statisztikailag nagyon is beleillettek a csapatba, ám valahogy mégsem illenek bele.

Ergo kételyek között, de elkezdték a szezont. Nem lehet azt mondani, hogy könnyű sorsolása lett volna a bajnoknak. Hiszen rögtön az első fordulókban így nézett ki a hadjárat: Fiorentina (H), Lazio (V), Sassuolo (H), Inter (V). Nem mondhatjuk, hogy simán vette volna az akadályokat az együttes. Az Inter ellen például vereséget is szenvedtek. Már ekkor lehetett látni, hogy teli van egyéniséggel a csapat, de valami, valami nagyon hiányzik. Egy kis plusz a játékban, a váratlan kreativitás (amit épp Pjanicnak kellett volna hoznia ), vagy éppen a lendületes támadás(ok). Mindenesetre a Juve mérkőzésről- mérkőzésre gyűjtögette a pontjait. A kisebb csapatokat Isten igazából gond nélkül verte. Gond nélkül? Ez sem feltétlenül igaz. Jellemző az idei futballjukra, hogy miután megszerzik a vezetést úgy visszaállnak, mint ide… tudják, az a város ami baromi messze van.  Ez leginkább a Palermo ellen volt leginkább észrevehető. Egy teljesen kiesőjelölt gárdával szemben olyan szinten alárendelt szerepet játszott a rekorder, hogy kellemetlen volt nézni. Ám szó se róla, szépen verték a mezőnyt.

Ami azonban még  feltűnő az eddigi szezonjukkal kapcsolatban, hogy a milánói csapatok ellen, így az Inter és az AC Milan ellen, nem tudtak még pontot sem szerezni sem. Illetve belefutottak egy nagy pofonba a Genoa ellenében. Hogy hogyan is történt ez? Vagy miért? Azokon a találkozókon a Juve teljesen dekoncentráltan futballozott. És el is érkeztünk a jelenlegi Juventus nagy hibájához. Amennyiben egy csapat motiváltan és alapvetően felkészül a zebrák kulcsjátékosaira (Higuaín, Pjanic, Dybala, Sandro), akkor igen könnyedén tudják megverni a játékban. Egy felállt védelemmel nehezen tud mit kezdeni a zebracsorda. Ellenben a pontrúgásoknál könnyebben kapitulálnak. Az első fordulókban csakis rögzített szituációkból kapták a találatokat. Ez pedig a szervezetlenség egyik jele, ami mondjuk érthető, hiszen elképesztő mennyiségű sérülttel kellett számolnia Allegri mesternek. Kezdve Marchisioval egészen Dani Alvesig.

Most, hogy egy kicsit megtéptük a csíkos-mezeseket, kicsit húzzuk fel őket. Szóval úgy vezetik a bajnokságot, hogy a Crotone elleni találkozójukat még nem játszották le. A rangadók közül megnyerték a Fiorentina ellenit, a Lazio ellenit, a Napoli ellenit, a Roma ellenit és a torinói városi derbit is behúzták. Higuaín folyamatosan fizeti vissza a kivásárlási árát, hiszen már tizenkét gólnál jár. Pjanic féltávnál jár öt gólnál és hat gólpassznál. A legkevesebb gólt ők kapták (14) és közel a legtöbbet is ők szerezték (39). Nem mellesleg éppen a legutóbbi fordulóban, a Bologna ellen állították fel azt a rekordot, ami kimondja, hogy már zsinórban a huszonhatodik hazai meccsüket nyerték meg. Elképesztő!

Összefoglalva: Nem úgy tűnik, hogy erre az évre megváltozna valami is az olasz ligában. A Juve kiemelkedően vezeti bajnokságot, még úgy is, hogy alapvetően nem a legjobb/legszebb arcukat mutatják meg Allegri tanítványai.

1-1

Szerző: Borbély Szabolcs