VISSZAJÁTSZÁS: Ritka, mint a fehér holló

Őszi Ádám
Őszi Ádám
újságíró, 2017 szeptember 19. 18:40

TP_Mazembe_(logo)A 2010-es klubvilágbajnokságon egy nem mindennapi dolognak lehettünk szemtanúi, ugyanis a sorozat történetében először jutott egy afrikai csapat a döntőbe, ám rögtön meg kell jegyeznem, hogy nem valamelyik egyiptomi vagy tunéziai sztárcsapatról van szó, hanem a Kongói Demokratikus Köztársaság-béli TP Mazembéről. Mellesleg a közép-afrikai egyesület már a 2009-es tornára is kvalifikálta magát, ám akkor az áttörő siker elmaradt. A FociClub.hu társoldala a FutballKutató ezúttal Kongóból jelentkezik, ahol a nevesincs játékosok alkotta klub kiváló eredményei sarkallták a szerzőt egy kis utánjárásra. Felhívjuk a figyelmet, hogy a jegyzet még 2011-ben íródott, most pedig átdolgozásra került.

democratic-republic-of-the-congo-1758948_640A rémálomba illő borzalmak országa. Így hívták egykor a Kongói DK-t, amelynek dél-keleti csücskében fekszik az ország egyik legnagyobb bányászvárosa, Lubumbashi, a Tout Puissant Mazembe szülőhelye. A bencés szerzetesek által 1939-ben alapított klub Holy Georges néven indult el rögtön az első osztályú kongói ligában, amelyet a belga király hívott életre (a KDK-t több mint 50 évig Belgium gyarmataként tartották számon). A debütáló szezonban azonnal a harmadik pozíciót sikerült elcsípniük, azonban az elkövetkezendő években igen kusza időszak köszöntött a „holló” becenévre hallgató gárdára. Rövid időn belül többször is változott a klub elnevezése (Holy Paul FC, FC Engelbert), de az ország függetlenségének kikiáltását követő esztendőkben a csapat sorsa jó irányba változott. Az 1966-os idény után el is nevezték őket „mindenhatónak”, mert ellentmondást nem tűrő módon utasították maguk mögé a bajnokság mezőnyét, egy év elteltével pedig elfoglalták Afrika trónját is,  mivel begyűjtötték a kontinens legnemesebb trófeáját, a Bajnokok Ligájának címét (CAF CL), amelyet újabb esztendő múltán megismételtek.

Egy-két kisebb sikert kivéve az elmúlt 40 éves időszak nem bővelkedett eseményekben. Egészen 2009-ig, amikor nagy meglepetésre újra elhódították az afrikai BL-t, igaz a döntő két meccsén nagyon meg kellett izzadniuk a nigériai Heartland ellen és csak az idegenbeli góljuknak köszönhetően nyerték el a trófeát, amely egyet jelentett a klubvilágbajnokságon való szerepléssel. 2009 decemberében tehát olyan gárdák társaságában mutathatták meg magukat a nagyközönségnek, mint az FC Barcelona, vagy az argentin Estudiantes. Az imént említett csapatokkal azonban nem mérkőzhettek meg, mivel már az első akadály kifogott Afrika büszkeségén és utolsóként végeztek a hat fős mezőnyben (Pohang Steelers ellen 1-2, míg az Auckland City ellen 2-3).

A 2010-es CAF CL sorozat is emlékezetes marad a Mazembe drukkerek számára, hiszen a kedvencek bravúrt-bravúrra halmozva megismételték előző évi teljesítményüket és megvédték címüket, méghozzá nagyon könnyedén (a döntőben 6-1-es összesítéssel intézték el az ES Tunist), egy hónap elteltével pedig jött újra az Abu Dhabiban megrendezendő klubcsapatok világbajnoksága. Előzetesen már az első összecsapás is reménytelen küzdelemnek ígérkezett, hiszen a mexikói Pachuca egyértelműen erősebb együttes, ám a „hollók” a papírformát felborítva kiejtették riválisukat, ezzel az elődöntőbe jutva, ahol a brazil Internacional várt rájuk.

1354154_full-lnd

A 2010-es klub-vb ezüstlabdása balról a TS Mazembe csatára Dioko Kaluyituka

Aki látta a meccset, néha-néha olyan érzése lehetett, mintha felcserélődtek volna a szerepek, a kongói legények ugyanis olykor brazilos megmozdulásokkal hoztak szégyent ellenfelükre, és bátran játszva, magabiztosan küldték haza a dél-amerikai bajnokot. A nemzetközi sajtó valójában csak ekkor kapta fel a fejét a Mazembe teljesítményére, hiszen a sorozat történetében most először fordult elő, hogy nem Európa és Dél-Amerika képviselője vívja a döntőt, bár a fináléban esélyük sem volt az olasz bajnok Interrel szemben, a torna erkölcsi győztesei mégis az afrikaiak lettek.

Aki nem naprakész Afrika futballja kapcsán az akár csodálkozhat is rajta, hogy honnan is pottyant ide ez a nagyrészt kongói játékosok alkotta csapat, hiszen ha már a fekete kontinens kerül szóba, akkor az egyiptomi vagy nigériai klubokat szokás említeni vagy az olyan gárdákat, ahol jól szervezett – legtöbbször európai befolyás hatására létrehozott – akadémiákon folyik a képzés. Mégis egy olyan ország csapata éri el immáron második éve a felsorolt sikereket, amelynek nemzeti válogatottja nincs benne a FIFA-világranglista legjobb száz csapata között. Persze mondhatnánk, hogy a válogatottat és a klubfutballt nem lehet egy lapon említeni, ami a Mazembe esetében is igaz, mert az egyesület mögött egy olyan ember áll, akit a helyi Roman Abramovicsként szokás emlegetni.

54646f2b3570fe7cfbfcbe29-1

 A helyi Roman Abramovic, politikus, és a klub mindenhatója Moise Katumbi Chapwe

Moise Katumbi Chapwe üzletember és politikus is egyben, Katanga provincia kormányzójaként egyengeti a csapat útját. Katumbi egy Belgiumból emigrált zsidó apa fia, aki első dollárjait 13 évesen kereste meg, amikor is halat árult egy helyi piacon, mára azonban az egyik legelismertebb és leggazdagabb üzletemberré nőtte ki magát, aki amellett, hogy a sportban tevékenykedik, a vidék lakosainak életét is szeretné megkönnyíteni tetteivel.

„Katanga kormányzójaként ugyanolyan fontos egy új út építése, mint egy új csatár szerződtetése a csapatomba.” – Moise Katumbi Chapwe

Kritikusai azt vetik a szemére, hogy a futballt használja fel politikai törekvései érvényesítésére, ugyanis amióta övé a Mazembe elnöki széke, nagyságrendekkel megnőtt pártoló tagjainak a száma. Az általa teremtett körülmények, pedig már-már európai színvonalat képviselnek. Csak néhány adalék: ifjúsági akadémiát alapított, amelynek több mint száz növendéke közül az új Drogba és Eto’o kaliberű játékosok kinevelése a cél; a felnőtt csapat néhány tagja heti 5000 dolláros (1,2 millió forint) fizetést kap, amellyel egy-egy egyiptomi klubot kivéve sehol máshol nem tudnak versenyezni a kontinensen.

A befektetés tehát elérte a kívánt eredményét, a TP Mazembe nevét már az egész világon megtanulták, a csapat pedig nemcsak egyszerűen játszik, hanem karizmatikus teljesítményével jelenleg kiemelkedik az afrikai mezőnyből.

„Tudjuk, hogy történelmet írtunk. Nem hiszem, hogy ellenfeleink közül bárki is gondolta volna ezt. Gondolataikban kiscsapatként vagyunk számon tartva, aki könnyen legyőzhető, de ez a kicsapat most nagy dolgot vitt véghez.” – Dioko Kaluyituka, az Internacional elleni mérkőzés egyik gólszerzője.

Hogy a fejlődés tárgyi feltételei is adottak legyenek, az elnök úr leromboltatta a korábbi 35.000 férőhelyes Stade de la Kenya stadiont és egy kisebb (18.000 férőhely), ám de annál modernebb arénát képzelt el a helyére, amelynek ünnepélyes átadására azóta már sor került, a csapat be is lakta.

stadio-tp-mazembe-congo-05

A csapat új stadionja 2011-ben készült el 

Az előbbiek ismeretében a csapat legnagyobb sztárja – vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a legnagyobb bohóca – az elsőszámú kapus, Robert Muteba Kidiaba szerint minden adott az újabb címek eléréséhez. Ugyanezen a véleményen volt az akkori vezetőedző, a szenegáli Lamine N’Diaye is, akinek nem szerényebb tervei voltak a jövőre nézve, minthogy az FC Barcelonával egy szintet üssön meg a Mazembe. Ez persze nem sikerült, 2013-ban pedig más vette át a csapat irányítását.

Az azóta eltelt évek során második afrikai csapatként 2013-ban a Raja Casablanca is eljutott a klubvilágbajnokság döntőjéig. A tunéziai csapat végól a Bayern Münchentől kapott ki 2:0-ra a fináléban, így a sorozat első afrikai győztese még továbbra sincsen meg. A TP Mazambe a 2010-es klubvilágbajnoki finálé óta hazájában hat bajnoki címet nyert, csak 2015-ben nem tudott diadalmaskodni, és jelenleg is címvédőként várja az új szezon rajtját. A 2015-ös kiírásban az afrikai BL történetének harmadik legsikeresebb csapatává lépett elő, miután ötödjére is sikerült elhódítaniuk a győztesnek járó serleget. Ezzel újra kiharcolták a klubvilágbajnokságon való részvételt, ám az első meccsen az ázsiai bajnok megálljt parancsolt.

mazembe-1

A 2015-ben afrikai BL-t (CAF CL) nyerő csapat ünneplése

Szerző: A Futballkutató
Aktualizálta: Őszi Ádám