Vb-visszatekintő: a brazilok után új háromszoros győztes ünnepelhetett – 1982

Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. Az olaszok a csoportkörben még nem képviseltek nagy erőt az 1982-es tornán, ám a torna további szakaszában megmutatták, hogy miért érdemelték meg a harmadik vb-címüket.

Paolo Rossi, a torna gólkirálya emeli magasba az olaszok vb-trófeáját (Forrás: fifa.com)

Még 1966-ban eldöntötték, hogy Spanyolország fogja rendezni az 1982-es világbajnokságot. Ez volt az eddigi legnagyobb torna, hiszen a mérkőzéseket 14 spanyol város 17 stadionjában rendezték meg.

A selejtezőkben 109 ország válogatottja csapott össze a sorozatba jutásért. Már korábban is szó volt arról, hogy kibővítik a tornán részt vevő csapatok számát, és most elérkezett az idő, amikor 16 helyet 24 válogatott jutott ki a világbajnokságra: Európát 14, Dél-Amerikát 4, Észak és Közép-Amerikát 2, Afrikát 2, Ázsiát és Óceániát pedig 1-1 csapat képviselte. Ez volt az első vb, amikor mind a 6 kontinens szövetségének legalább egy csapata ott lehetett a tornán. Algéria, Kamerun, Honduras, Kuvait és Új-Zéland először szerepelt vb-n, emellett Anglia, Csehszlovákia, Belgium és a Szovjetunió 12 év után tértek vissza. Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy a legutóbbi két vb vesztes döntőse, Hollandia nem kvalifikálta magát a tornára, de lemaradt Mexikó és Svédország is. Magyarország részt vehetett a világbajnokságon, miután Angliát, Svájcot, Romániát és Norvégiát legyőzve első helyen végzett a csoportjában.

A spanyolországi vb kabalája Naranjito volt, aki egy spanyol válogatott mezt viselő narancs volt kezében egy labdával. A narancs Spanyolország tradicionális gyümölcse, és egyik jelképe.

A torna lebonyolítása, mivel több válogatott csapott össze egymással, némiképp megváltozott. A csapatokat először hat külön csoportba osztották, ahol az első két helyezett jutott tovább. A győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért, azonos pontszámnál pedig a jobb gólkülönbség, majd a több szerzett gól döntött. Innen a középdöntőbe kerültek, ahol a 12 csapat négy darab hármas csoportot alkotott. Az első helyezettek jutottak az elődöntőbe, amiknek a győztesei játszották a döntőt, a vesztesei pedig a bronzéremért szálltak harcba.

1982. június 13-én kezdődött a torna Argentína és Belgium találkozójával, ahol a címvédő egy góllal kapott ki. Az 1. csoportban az olaszok győzelem nélkül, három döntetlennel jutottak tovább a csoport második helyén, míg a lengyelek egy győzelemmel és két vereséggel elsőként. Mindez úgy volt lehetséges, Kamerun és Peru egyetlen meccset sem tudtak megnyerni. A 2. csoportban az első mérkőzésen Algéria legyőzte a címvédő NSZK-t, ezzel pedig ők lettek az első afrikai csapat, amelyik európait győzött le. A nyugat-németek a csoport utolsó találkozóján Ausztriával találkoztak, amely mérkőzést azóta is a “gijóni megnemtámadási szerződés” néven ismerik. Ahogy a legutóbbi, argentin vb-n, most is úgy játszották a csoportmérkőzéseket, hogy mindegyik különböző időpontokban kezdődött, így az utolsón mindig tudták a csoport korábbi mérkőzésének az eredményeit. A találkozót azóta is a vb történetének egyik legnagyobb bundameccseként emlegetik. Algéria 3–2-re győzött Chile ellen, ami azt jelentette, hogy ha a nyugat-németek nyernek legalább egy góllal, akkor ők és Ausztria jutnak tovább a csoportból, Algéria pedig kiesik. Az NSZK már a 10. percben megszerezte a vezetést, és azután szinte semmi nem történt a mérkőzésen, egy-két gyenge kapura lövési kísérleten kívül, így mindkét csapat bekerült a középdöntőbe. A mérkőzés miatt a FIFA úgy rendelkezett, hogy az utolsó 2 csoportmérkőzést párhuzamosan kell megrendezni, hogy többé ez ne fordulhasson elő. A 3. csoportban Argentína, Belgium és El Salvador mellett szerepelt Magyarország. A világbajnokságok történetének legnagyobb arányú győzelme volt a Magyarország – El Salvador találkozó, ami 10-1-re végződött, és ez az egyetlen olyan mérkőzés eddig a vb-ken, ahol kétszámjegyű eredmény született. Kiss László mesterhármast szerzett, amivel beállított egy rekordot is, mivel ő volt az első cserejátékos, aki három gólt szerzett egy világbajnoki meccsen. Ennek ellenére a magyarok csak csoportharmadikok lettek, egy ponttal lemaradva a címvédő mögött. A 4. csoportban nem történt meglepetés, Franciaország és Anglia simán jutott tovább Csehszlovákia és Kuvait előtt, az 5. csoportban viszont az észak-írek a spanyolokat megelőzve az első helyen jutottak tovább. A 6. csoportban Brazília nagyon könnyen, mindhárom meccsét megnyerve várta a következő fordulót, míg a Szovjetunió csak a jobb gólkülönbség miatt juthatott tovább Skócia ellen a következő körbe.

Az eredmény jelzőre felkerül a magyar válogatott 10. gólja El Salvador ellen
(Forrás: fourfourtwo.com)

A középdöntőben három négy fős csoportba osztották a 12 csapatot. Az A-csoportban Lengyelországnak elég volt egy 3-0-ás győzelem a belgák ellen ahhoz, hogy továbbjusson, így nem volt gond a Szovjetunió elleni gól nélküli döntetlenjük sem. A B-csoportban utolsóként esett ki a házigazda Spanyolország, az NSZK pedig az angolok előtt jutott az elődöntőbe. A C-csoportban mindkét meccsüket megnyerve első lett Olaszország, míg a címvédő Argentína és a háromszoros bajnok Brazília búcsúzott a sorozattól. Az utolsó, D-csoportban Franciaország sem hibázott, míg Ausztria és Észak-Írország is csak egy-egy pontot tudott gyűjteni.

Az elődöntőben Olaszország Lengyelországgal találkozott, amit Paolo Rossi duplájával nyert az akkor még kétszeres világbajnok csapat. Az NSZK-Franciaország találkozó már egyáltalán nem volt ilyen sima, hiszen a rendes játékidő előtt 1-1-re álltak, majd a hosszabbítás után 3-3 volt ez eredmény. Itt alkalmazták először az előző vb-n bevezetett tizenegyest párbajt, amin a nyugat-németek kerekedtek felül 5-4-re. A harmadik helyért folyó csatában sem volt könnyű dolga a franciáknak, és végül el is bukták, hiszen hiába lőttek a második félidőben két gólt is, nem tudtak mit kezdeni a lengyelek első játékrészben szerzett három góljával.

A fináléban két kétszeres világbajnok, Olaszország és az NSZK csapott össze 1982. július 12-én a madridi Santiago Bernabeu stadionban 90 ezer néző előtt. A világbajnokság elején még biztosan senki nem gondolta volna, hogy a csoportját három döntetlennel megnyerő olaszok ennyire simán győzik le a nyugat-németeket. Az első félidőben nem született gólt, a második játékrészben viszont több is. Először Paolo Rossi talált be az 57. percben, majd Marco Tardelli növelte az előnyt a 69. percben, míg a 81. percben Alessandro Altobelli biztosította be a győzelmet. Két perccel később Paul Breitner találatával szépíteni tudtak a nyugat-németek, de ez már semmin nem változtatott, így Olaszország is háromszoros vb-győztes lett Brazília mellett. Ráadásul az első csoportkör után az olaszok három korábbi világbajnok legyőzésével nyerték el a trófeát (sorrendben: Argentína, Brazília, NSZK). A döntő összefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!

A világbajnokság gólkirálya az olasz Paolo Rossi lett 6 találtattal. Ezen a tornán mutatkozott be a világnak Diego Maradona, akit fiatal kora miatt nem vittek ki az előző vb-re, ám ekkor még nem volt túl nagy hatással a mérkőzések kimenetelére. A világbajnokság eddigi legfiatalabb játékosa is ezen a tornán mutatkozott be, az észak-ír Norman Whiteside, aki mindössze 17 éves és 41 napos volt, amikor először pályára lépett a sorozatban, ezzel pedig megelőzte az eddigi rekordtartó Pelét.

Az 1982-es spanyolországi világbajnokság adatai:

Dátum: 1978. június 1-25.

Győztes: Olaszország Második: NSZK Harmadik: Lengyelország Negyedik: Franciaország

Résztvevő csapatok száma: 24

Résztvevők: Argentína, Spanyolország, Brazília, Chile, Peru, Olaszország, Magyarország, Lengyelország, Skócia, Spanyolország, Ausztria, Franciaország, Anglia, Belgium, Csehszlovákia, Észak-Írország, Jugoszlávia, NSZK, Szovjetunió, Algéria, Kamerun, Kuvait, Új-Zéland, El Salvador, Honduras

Házigazda: Spanyolország

Helyszínek: 14 város 17 stadion: Madrid (Santiago Bernabeu, Vincente Calderon stadion), Barcelona (Camp Nou, Sarria), Sevilla (Ramon Sanchez Pizjuan, Benito Villamarin), Bilbao (San Memes), Valladolid (Jose Zorilla), Malaga (La Rosaleda), Valencia (Luis Casanova), Zaragoza (La Romareda), Elche (Martinez Valero), Oviedo (Carlos Tartiere), Gijón (El Molinon), Alicante (Jose Rico Perez), Vigo (Balaidos), A Coruna (Riazor)

Gólkirály: Paolo Rossi (Olaszország): 6

Legjobb fiatal játékos: Manuel Amoros (Franciaország)

Összes nézőszám: 2.109.723 fő

Lejátszott meccsek száma: 52

Összesen lőtt gólok száma: 146

Gólátlag: 2,81 gól/meccs