Vicente Arze diósgyőri pályafutása során sok szurkoló kedvence volt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy szerették őt Miskolcon. A bolíviai játékost egy szurkolói portál kereste meg, ahol őszintén beszél Szentes Lázárról is. A következőkben a játékossal készített interjúból idézünk, ami az amigeleken.hu portálon jelent meg.
Arze abban az időszakban került a borsodiakhoz, amikor a csapat a másodosztályból próbált – végül sikerrel – visszajutni az élvonalba. Ezt követően még egy szezont lehúzott az első osztályban, majd távozni kényszerült Magyarországról. Meg sem állt Belgiumig, ahonnan az anyagi lehetőségek miatt Iránba került. A játékos jelenleg is követi a volt csapata körül zajló eseményeket, mint mondta „Nagyra tartom a DVTK-t, ott éltem meg karrierem egyik legfontosabb időszakát. Minden nap elolvasom a híreket a klub hivatalos honlapján, és természetesen tartom a kapcsolatot a korábbi társakkal: azokkal is, akik még ott játszanak, s akikkel feljutottunk, de már szintén eljöttek Diósgyőrből, azokkal is. Szomorú ez, mert kitettük szívünket, lelkünket a klubért, de úgy tűnik, ez sem volt elég…”
Szívesen gondol vissza a másodosztályú bajnoki címet követő ünneplésre, a Benczés Miklós irányítása mellett eltöltött időszakra, a szurkolók támogatására. A fizetési problémákra vonatkozó kérdésre a következő választ adta: „Amikor még a másodosztályban játszottunk, és az élvonalba való feljutás volt a cél, a fizetések és a prémiumok mindig pontosan érkeztek. Nem volt semmi gond, nagyon jól éreztük magunkat, ám amikor feljutottunk, jöttek a forintátváltási gondok a dollárral, a prémiumok megkéstek, ahogy az albérlet fizetése is. Szerintem ez feszültséget okozott a játékosok és a vezetők között. Végül mindig fizettek, de harcok és reklamációk árán.”
Luque visszavonulása nem érte váratlanul, szerinte nem tisztelték az utóbbi időben. És jött az elkerülhetetlen kérdés is: Szentes Lázár. „Ő egy olyan ember, akinek nagyon nagy hatalma van a DVTK-nál, de soha nem nyert semmit. Hatalmas fizetése van, nagyobb, mint sok játékosnak. Pozícióban van, így kirúg edzőket. Látva a mostani DVTK-t, alig látok már olyanokat, akikkel én is együtt játszottam. Júniusban új csapat lesz (megint), de ő még mindig ott lesz vezetőként. Itt az ideje, hogy távozzon a DVTK-tól, a Diósgyőrnek fiatal, új, más eszméket valló szakemberekre van szüksége az ország egyik legnagyobb csapataként, melynek szurkolótábora kétség kívül a legjobb Magyarországon. Olyan emberek kellenek oda, akik szeretik a DVTK-t.”
Móra Tamás