Az elmúlt hetekben majd minden napra jutott hír a DVTK háza tájáról. Előbb a szurkolókkal szembeni pacsit függesztették fel, majd szabadlistára került Rudolf Gergely és L’Imam Seydi, megszólalt a már visszavonult José Luque, de Rudolf Gergely sem várt tovább. A vádakra és sérelmekre Kovács Zoltán Sportigazgató reagált a Sport Televízió Harmadik félidő című műsorában.
Nem ma kezdődött a lassan belháborúvá fajuló helyzet. A bajnokság előtt Tomiszlav Szivics szókimondó véleménye a csapatról és a vezetőségről ismert. Majd sokáig csend volt, ám az eredménytelenség hatására egyre több kínos részlet lát napvilágot. A miskolci vezetés szerint Rudolf szabadlistára kérte magát, mert nem érzi jól magát Miskolcon, néhány napja Seydi társaságában megtörtént. Idézzük a válogatott támadó Facebook-on közzétett bejegyzését: „Az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt egy évben sok minden megjelent a különböző médiumokban rólam, ami nem feltétlenül fedte a valóságot, sőt, jelentősen eltorzította azt. Eddig igyekeztem csak a futballra koncentrálni, és azzal foglalkozni, nem pedig azzal, hogy magyarázkodjak. Most úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor meg kell szólalnom, mert az elmúlt napok megnyilvánulásaiból kezdem azt hinni, hogy jelenlegi csapatom, a Diósgyőri VTK szereplése Rudolf Gergely egyéni felelőssége, vagy felelőtlensége.
Sok minden történt tavaly szeptember óta, de most maradjunk a jelenlegi szezonnál. A nyáron nagy változások történtek a klubnál, ehhez nagy reményeket fűztem. Úgy éreztem, mind a csapat, mind pedig egyénileg az én felkészülésem jól sikerült, sérülés sem hátráltatott a munkában. Ezt megerősítendő edzőm több ízben is elismerően nyilatkozott az edzéseken és a felkészülési meccseken nyújtott teljesítményemről, példaértékű hozzáállásomról. Önmagam számára célként fogalmaztam meg a Diósgyőr minél jobb szereplését, és azt, hogy ezen keresztül mielőbb visszakerüljek a válogatottba. Ennek ellenére azt éreztem, hogy az alapozás során szerzett erőmet és tapasztalatomat valamiért nem tudom a csapat javára kamatoztatni. Erről a felkészülés alatt többször beszélgettünk Tomiszlav Sziviccsel és Kovács Zoltánnal is, de konkrétabban a győri mérkőzést követően fogalmazódott meg bennem a gondolat. A mérkőzés után beszélgettem a sportigazgatóval, akinek a következőket mondtam: »Úgy érzem, bármennyire is szeretném, és bármit is teszek érte, ebben a csapatban nem tudom megmutatni azt, amire valójában képes vagyok. Keressük meg a mindenki számára legjobb megoldást, hiszen ebben a helyzetben a klub a pénzét, én az időmet vesztegetem.« Arról is biztosítottam a sportigazgatót, hogy amennyiben nem jutunk ebben előre, ugyanúgy mindent megteszek a csapat sikeréért, mint ahogy eddig is tettem. A következő, MTK elleni hazai mérkőzésünkön a játékommal a kijelentésemet bizonyítottam, hiszen a szurkolók csapatom legjobbjának választottak egy olyan mérkőzésen, amit a szakma is jónak értékelt. Motiváltan érkeztem az újabb, debreceni mérkőzésünkhöz, amelyen úgy gondolom, csapatként buktunk meg.
Megértem, hogy a szakmai stábnak ilyen esetekben reagálnia kell, de nem gondolom azt, hogy egyedül én vagyok a felelőse a szezonban elszenvedett első vereségünknek. Szó sincs arról, hogy nem érzem jól magam Diósgyőrben, több országban megfordultam már, és tapasztalatból mondhatom, minden játékos boldog lehet, aki olyan fanatikus szurkolótábor előtt futballozhat, mint a diósgyőri. Azt az érzést, ami bennem kialakult, nem szurkolóink megnyilvánulásai alakították ki, már csak azért sem, mert akkor sem bántottak sem engem, sem pedig a csapatot, amikor nem úgy ment a játék, ahogy a szurkolóink, de legfőképpen mi is szerettük volna.
Bízom benne, hogy mielőbb megoldódik ez a helyzet, bár azt nem értem, milyen emberi, erkölcsi, netán szakmai okot adtam arra a vezetésnek, hogy a csapattól külön kelljen edzenem. Legfőképpen azt nem értem, hogy miért két héttel az ominózus beszélgetésünk után tiltottak el a közös edzésektől.
Ezen túl sem lesz gond a motivációmmal, sőt még elszántabban fogom tenni a dolgom, annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat.
Végezetül: félreértés ne essék, nem a felelősséget akarom áthárítani, de úgy gondolom, mindenki megérdemli, hogy tisztán lásson, hiszen mint minden éremnek, ennek az ügynek is két oldala van.”
Erre reagálva Kovács Zoltán a tegnapi Harmadik félidőben elmondta, hogy nem Rudolf a felelős, és a távozásával kapcsolatban is folyamatosan dolgoztak a klubvezetőkkel: „Mindenki ezen dolgozik hetek óta, már az e heti döntés előtt próbáltuk több csapattal is felvenni a kapcsolatot, külföldön és Magyarországon egyaránt. A lehetőségekről mindig tájékoztattam Gergőt, de nyilván jogában áll megszólalni. Azt ő is elismerte, hogy megkereste a klubvezetést, hogy szeretne távozni.” Hozzátette, hogy a játékos felelősségét firtató nyilatkozatra nem emlékszik: „Nem emlékszem olyan nyilatkozatra, ahol bárki Rudolf Gergőt egyénileg felelőssé tette volna a Diósgyőr szerepléséért. Főleg úgy, hogy az első három mérkőzésen játszott, és az első kettő után jókat írtak a csapatról, bár Debrecenben valóban beleszaladtunk egy nagy vereségbe.” Arról, hogy a támadó nehezményezi a társaktól való külön edzést, erkölcsi okokkal indokolta a sportigazgató: „Erkölcsi okot adott azzal, hogy azt mondta, szeretné elhagyni a csapatot.” Hozzátette, hogy Szivics szava volt mérvadó ezzel kapcsolatban.
Arra a kérdésre, hogy miért vasárnap délelőtt került ki a bejegyzés, Kovács azt válaszolta, hogy ő kérte Rudolfot, hogy ne a meccs napján tegye közzé, elvonva a miskolci csapat figyelmét a Kecskemét elleni találkozóról.
Pár órával később José Luque szintén a Facebook-on, nyílt levélben írta le észrevételeit: „Sziasztok, szia Miskolc!
Hónapok teltek el, hogy eljöttem Miskolcról, de azóta sem telt el úgy nap, hogy ne jutna eszembe a két és fél év alatt tőletek kapott szeretet. Nagyon hiányoztok minden nap, minden órában, minden percben és másodpercben.
Azért írom ezt a levelet, hogy újra megköszönjem nektek mindazt, amit adtatok nekem, s a felém mutatott tiszteletet.
Sokan kérdeztetek a visszavonulásom okairól: most már gond nélkül elmondhatom, mert úgy érzem, a klubvezetők nem mondták el a teljes igazságot ezzel kapcsolatban.
Először is szeretném leszögezni, hogy 2013. január végén hoztam meg a döntést, az elsődleges és legfontosabb ok a családom volt (az enyéim mellett a helyem). Másrészt, két alkalommal is megkerestem Dudás Hunort, 2012 novemberében és 2013 elején, s azt mondtam, szeretném meghosszabbítani szerződésemet a DVTK-val. Akkor Hunor és Szentes Lázár azt mondta, várnom kell. Ekkor kevésbé éreztem megbecsülve magam, a klubvezetőket többek foglalkoztatták a nevek, mint az emberek.
Nem éreztem a tiszteletet, melyet talán kivívtam a pályán, nevet szereztem, úgy gondoltam, nem értékelték a két év alatt elvégzett munkámat. Szeszélyüknél fogva a vezetők másokat jobban értékeltek.
A szerződéshosszabbításommal kapcsolatban folyamatosan hazudtak, soha, soha, soha nem ajánlottak új kontraktust, csak azért hangoztatták, hogy megtették ezt, hogy megnyugtassák a szurkolókat. Ennek ellenére hazudtak, hiszen tudták, hogy más klubok érdeklődtek felőlem, mert tudták, becsületes ember vagyok, és azt mondtam, ha eligazolok, az nem magyar csapathoz lesz. Ezért gondolom, hogy átverték a szurkolókat velem kapcsolatban, azokat az embereket, akik tiszteletet és szeretetet adtak nekem két és fél éven keresztül.
Csak azt mondhatom, hogy a legjobbakat kívánom a DVTK-nak! Igazából akkor értékelünk egy embert, ha nincs már velünk.
Mindig hallottam olyan pletykákat, hogy a spanyolok érzékenyek, gyengék; fájtak ezek a szavak, mert a klubházon belülről jöttek. Senki nem mondhatja, hogy nem adtam 200 százalékot a DVTK-ért, nemcsak a sport terén, hiszen belső konfliktusoknál is igyekeztem segíteni a békítést.
Ahogy az életben, úgy a futballban is sokan irigyek. Én mindig igyekeztem a háttérben maradni, aki ismer, az tudja, hogy a napom abból állt, hogy edzek, eszek, pihenek, majd megint edzek. Az utolsó hónapokban már MMA-edzésekre is eljártam, hogy egy kicsit kikapcsoljak, ne gondoljak a labdarúgásra, annyira dühített, hogy a vezetőség elhallgatja az igazságot. Az MMA-s srácok és Soós Péter nagyon sokat segített ezekben a nehéz, ideges napokban.
Jól van, még annyit szeretnék Nektek elmondani, hogy bármikor, aki akar, nyugodtan keressen meg itt a Facebookon, gond nélkül válaszolok bármire. Még valami: Paco Gallardoval igazságtalanul bántak: hogy mondhatja az új sportigazgató, aki mindössze három napja van Miskolcon, ráadásul egy örök riválisunktól jött, hogy Paconak már szerződést ajánlottak!? Ismét csak hazudnak, Paco tudja az igazságot, ők meg csak hazudoznak.”
Erre Kovács annyit reagált, hogy személyesen nem ismeri Luquét, de Gallardoval ő fejezte be a tárgyalásokat a szerződéshosszabbításáról. Egy hónapja dolgozott a DVTK-nál, amikor a spanyol légiós megcsavarta a dolgokat. Elmondta, hogy a megállapodás anyagi részletein próbált meg csavarni egyet Gallardo.
A Diósgyőri vezetés ma közleményben reagált Luque vádjaira: „Meglepődve olvastuk José Luque interneten közzé tett üzenetét, amelyben hazugsággal vádolja a DVTK vezetését saját visszavonulása és Francisco Gallardo távozása ügyében.
Értetlenül állunk az előtt, miért van szükség fölösleges indulatokat kelteni a távolból az – állítása szerint – szeretett és tisztelt klub körül egy olyan ügy felszínen tartásával, ami valójában soha nem is létezett. Ráadásul egy olyan pillanatban, amikor leginkább összefogásra és nem széthúzásra van szükség.
Lássuk a tényeket!
José Luque elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a DVTK sorozatban 14 mérkőzést megnyerve 2011-ben visszajutott az NB I.-be, majd ezt követően egy csodálatos őszi szezon végén az NB I. harmadik helyén állt.
A szurkolók mellett klubunk és csapattársai is elismerték játéktudását, ő viselhette a csapatkapitányi karszalagot.
Tavasszal azonban ő sem tudta megismételni kimagasló teljesítményét, melynek okára a 2012/2013-as bajnokság kezdete előtt derült fény: hasfalsérvet diagnosztizáltak nála.
Az orvosok műtétet javasoltak, és Luque augusztus végén haza is utazott Spanyolországba megoperáltatni hasfalsérvét. A klub játékoshoz való viszonyát jól jelzi, hogy ezen időszak alatt minimális táppénzét teljes fizetéssé egészítettük ki anélkül, hogy erre bármilyen szerződéses kötelezettségünk lett volna, ez egy gesztus volt a Diósgyőr részéről. Luque október elején tért vissza, de legnagyobb meglepetésre a műtétre nem került sor otthoni tartózkodása idején. Még játszott négy bajnoki mérkőzést és végigcsinálta a tavaszi felkészülést, majd 2013. január végén közölte, hogy a bajnokság végén befejezi pályafutását.
Maga Luque írta, hogy 2012 novemberben és 2013 elején szerette volna meghosszabbítani szerződését. Azt mi tesszük hozzá, hogy ebben az időszakban javában küzdött hasfalsérvével, nem lehetett tudni, az őszi 6 bajnoki után hány újabb mérkőzést kénytelen kihagyni, és amikor pályára lép, akkor mennyiben befolyásolja teljesítményét problémája. És még mindig ott lebegett a műtét lehetősége is. Azaz az év elején még egyáltalán nem lehetett tudni, a 2011-ben kiváló, vagy a 2012-ben mérsékelt teljesítményt nyújtó labdarúgóra lehet a későbbiekben számítani.
Felelős klubvezetőnek ezt és a játékos korát – idén októberben már 36 éves lesz – is mérlegelnie kell egy szerződéshosszabbítás esetén. Végül türelmet kért a DVTK, de hamarabb döntött Luque, aki bejelentette, hogy visszavonul.
Egyetértünk, hogy hazugság, ha bárki is azt állítja, a DVTK konkrét szerződéstervezetet tett csapatkapitányunk elé, mivel ez nem fedi a valóságot. Luque hamarabb hozta meg és közölte a klubvezetéssel döntését mintsem ez megtörténhetett volna, azonban a DVTK részéről soha senki nem is állította ezt.
Maga Luque nem tájékoztatta visszavonulásáról a közvéleményt januártól áprilisig, így a DVTK sem hozhatta nyilvánosságra a tényt, miközben bíztunk benne, megváltoztatja a döntését.
Innentől közismert a történet. Nem változtatta meg elhatározását, mi pedig egy sokáig emlékezetes mérkőzésen adtunk lehetőséget arra, hogy méltóképpen zárja hosszú és sikeres pályafutását.
Üzenetének végén szóba hozza Francisco Gallardo szerződéshosszabbítását is. Luque ekkor már hazájában tartózkodott, feltehetően ezért nem értesült róla, hogy Kovács Zoltán sportigazgató már közel egy hónapja a Diósgyőrért dolgozott, amikor Paco nemet mondott a DVTK legutolsó ajánlatára. Emiatt nem tudhatta azt sem, hogy az új sportigazgató több felkészülési mérkőzésen is látta Gallardo játékát. Az itt látottak és a szakmai stáb véleménye alapján Francisco Gallardo Diósgyőrben lőtt 3 góljához és 1 gólpasszához képest egy nagyon kedvező ajánlatot kapott, amit előbb elfogadott, majd az aláírás előtt az utolsó pillanatban visszautasított.
Részünkről szeretnénk lezárni ezt a témát. A DVTK felajánlja, hogy amennyiben a spanyol játékos beleegyezését adja, a tisztánlátás érdekében nyilvánossá teszi a Francisco Gallardo számára készített szerződéstervezetet és minden, azzal kapcsolatos levélváltást.
A leghatározottabban visszautasítjuk Luque szavait, miszerint hazudtunk volna. Luquéval úgy váltunk el egymástól, hogy „viszontlátásra” és ezt komolyan is gondoltuk. Luque mindig hangoztatta, mennyire fontos számára a DVTK, de sajnálattal látjuk, hogy még fontosabb számára a szurkolók rajongása, amit a vasárnap közé tett üzenettel is próbál életben tartani.
Pedig a Diósgyőrnél semmi sincs előrébb, minden és mindenki más csak utána következik.”
Ezzel valószínűleg nincs vége a történetnek. Azonban a sárdobálás nem viszi előrébb sem a klubot, sem a játékosok ügyét. Azt hogy ki hazudik, ki állít valótlanságot, kinek van igaza, nem tisztünk eldönteni, de tény, hogy nagyon zavaros a miskolci helyzet.
Gavalovits Sándor