A Nemzeti Sport készített interjút a közelmúltban a Polgári Platform elnökével a rasszizmus ellenes kampány kapcsán. Somogyi Zoltán több érdekes kijelentést is tett.
A Polgári Platform civil szervezet februárban indította el „Szurkoljunk a rasszizmus ellen!” névre keresztelt kampányát. Somogyi Zoltán szerint nem véletlen, hogy a labdarúgást, a szurkolókat vette célkeresztbe a kezdeményezés, ugyanis leginkább itt van jelen a kirekesztő magatartás. „A hétköznapokban szerencsére ritkán találkozunk felvállalt, nyílt rasszizmussal. A kutatásokból persze tudható, hogy a rasszizmus erősebb, mint amilyennek látszik. Van azonban egy olyan helyszín, ahol a rasszizmus minden elfojtás nélkül, teljes nyíltsággal megjelenhet: a futballpálya. A cigányozás például teljesen elfogadott a lelátókon. Minden csapat szurkolótábora tudja énekelni az ellenféllel szemben, ilyenkor a másik csapat szurkolói türelmesen megvárják, amíg a túloldalon befejezik, aztán elkezdik ők. A stadionokban ugyan alig vannak nézők, részben éppen az ilyen megnyilvánulások miatt, de a meccseket közvetíti a tévé, így a gyűlölködő rigmusok és feliratok eljutnak többszázezer magyar háztartásba. Ha a futballt néző fiatalok ezt látják a tévében, akkor vagy azt gondolják, hogy ez így normális vagy azt, hogy a magyar focit messziről kerülni kell, mert ez ciki. Egyiket sem akarhatjuk.”
Somogyi szerint szétnézve Nyugat-Európában, észrevehető, hogy a rasszizmus kiment a divatból. (A közelmúlt Villarreal – Barcelona találkozó nem ezt mutatja. – a szerk.) „Ha megmutatjuk, hogy a rasszizmus tényleg ciki. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy ez a leghatékonyabb eszköz. Ha a nyugat-európai lelátókra gondolunk akkor is az látszik: a rasszizmus kiment a divatból. Ezzel szemben az a modern, a trendi, a jó fej, ha nem vagyunk rasszisták. Mert a rasszizmus nem szolgálja az ország javát, nem gyarapítja az embereket, ettől nem lesznek gazdagabbak, csak lelkileg szegényebbek. A gyűlölet nem old meg semmit, csak problémát okoz.”
Érdekes példát említett, hogy a futballpályákon miért is nem tabu a rasszista rigmusok skandálása. Somogyi érvelése szerint a VIP páholyban megjelenő politikai és gazdasági elit jelenlétével legitimálja ezt a szurkolói magatartást. „A politikai és a gazdasági elit egy része eljár a meccsekre, ül a VIP páholyban és végighallgatja a rasszista rigmusokat. Ők nyilván elítélik ezt a magatartást, de azzal, hogy ott vannak, a jelenlétükkel valahol legitimálják is azt a világot, amelyhez egyelőre hozzátartoznak ezek a bekiabálások, dalok, molinók. Aztán ott vannak a műsorvezetők, a játékvezetők, az MLSZ: mindenki tudomásul veszi azokat a szövegeket a pályán, amelyeket az élet más színterein felháborodottan utasítana vissza. Itt azonban annyira általánossá vált, hogy már meg sem hallja.”
Ugyanakkor az MLSZ kampányát nem tartja jónak, hiszen a szövetség – Somogyi megfogalmazása szerint – „mellé lő.” „Amikor az MLSZ azzal kampányol, hogy »ne gyűlöld az ellenfél csapatát«, akkor mellé lő. Azzal nincs semmi baj, hogy nem szeretjük a másik csapatot. A csapat említése itt félrevisz, mert nem a csapatszintű elutasítás az igazi probléma. Hanem az, ha valakit a származása miatt gyűlölnek, játsszon akár a vendég, akár a hazai csapatban.”
Szintén meglepő, és egyben felháborító következtetést vont le arra a kérdésre, hogyan gyűlölheti valaki az ellenfél csapatát, ha a sajátjában sem csak úgymond ősmagyarok játszanak. „Úgy, hogy igazából nem érdekli a csapata. Sokan üvöltik a lelátóról, hogy kispesti/újpesti/angyalföldi cigányok … az anyátok, miközben a saját csapatukban is vannak cigány játékosok. Amikor zsidózzák az ellenfelet, nem gondolnak arra, hogy a saját csapatuk alapításában milyen szerepet játszott a zsidó polgárság. Legalábbis a fővárosban nem lehet olyan klubot mondani, amelynek ne lenne valamilyen kapcsolata a hazai zsidósággal. Ez igaz mind a Fradira, mind az Újpestre. Magyarország első nagy stadionját, az Újpestét, egy zsidó vállalkozó építtette a saját pénzéből, és egy zsidó építész, Hajós Alfréd tervezte. A Fradit a német és a zsidó polgárság együttesen alapította. Az antiszemita rigmus a saját múltjuk meggyalázása.” – tette hozzá.
Ami pedig a rasszizmus elleni küzdelmet illeti, a Polgári Platform vezetője szerint nem pénzbüntetésekkel, hanem súlyosabb szankciókkal kellene „hatást gyakorolni” a szurkolókra. Kifejtette, hogy ha a szövetség pontlevonással sújtaná a kirekesztő hangnem miatt az adott klubot, a drukkerek visszafognák magukat. „A szurkolónak a három pont a legfontosabb. A három pont az, amiért küzdeni kell. Ezért a három pontért megy ki a stadionba. Ha azt látja, hogy miatta veszíti el a csapata a három pontot, akkor megtanulja, mit szabad és mit nem. Volt már Magyarországon is példa arra, hogy a folyamatos rasszista bekiabálások miatt a bíró lefújta a meccset. Nem első osztályú meccs volt. Ha születne egy olyan döntés az MLSZ részéről, hogy mostantól le kell fújni az ilyen meccseket, három forduló után megszűnnének ezek a rigmusok. Ez ilyen egyszerű. Igen, kis pénzekkel – felelte Somogyi arra a felvetésre, hogy az MLSZ folyamatosan büntet a rasszizmus miatt. – Többet érne, ha nagyobb büntetéseket szabna ki. De a pénzbüntetés nem elég. Mert a szurkoló azt gondolja, hogy majd befizeti a klub. Neki nincs dolga vele. Ha az a büntetés, hogy elveszít három pontot a csapat, az már őt is érinti.”
A rendbontásokkal kapcsolatosan leginkább a Ferencváros – Újpest bajnokikkal példálózott. „Rendbontás amúgy is történik. Nem fújták le azt az Újpest–Fradit, ahol a fradisták áttörték a kordont és be akartak törni a pályára. Nem fújták le azt az Újpest–Fradit, amikor úgy megszúrtak egy tizenéves Újpest-drukkert (csak halkan jegyezzük meg, hogy nem a találkozón, a stadionban történt az eset, így a játékvezetőnek semmi köze és hatásköre nincs az incidenssel kapcsolatosan), hogy majdnem belehalt. Nem fújták le akkor sem, amikor az Újpest-szurkolók berohantak a pályára, amikor még ott voltak a Vasas játékosai. Nem fújták le akkor sem, amikor a szurkolók összeverekedtek a debreceni Nagyerdőben.”
De nem állt meg itt Somogyi. Kitért arra is, hogy a klubok nem feltétlenül a szurkolókból élnek meg, legalábbis szerinte már rég lemondtak erről. Példaképp ismét csak a topligákat hozta fel. „Spanyolországban, Angliában, Németországban mindenki tudja, hogy akkor tud sok pénzt keresni a klub, az edző, a játékos, ha telt ház van. Magyarországon régen lemondtak arról, hogy a szurkolókból éljenek. Pedig itt is meg tudna élni a csapat a szurkolókból, ha telt ház lenne. Az akaratnak sokfelől kell jönnie, hogy megváltozzon a foci. Nem lesz teltház, ha nem jó a játék. Nem lesz teltház, ha a néző nem tudja, hogy küzdeni fog-e a csapat vagy éppen elcsalja a meccset. Nem lesz teltház, ha agresszivitás van a pályán, nem lesz teltház, ha azok határozzák meg az alaphangulatot, akikkel egy normális polgár egy légtérben nem maradna meg.”
Az interjú vége felé szóba kerültek a stadionok. Somogyi szerint hamarosan kiderül, a stadion teszi-e a szurkolót. Véleményünk szerint nem. Elárulta, hogy Újpest-drukker, de teljesen más nívót lát egy Chelsea meccsen, mint egy hazai találkozón. (Ezt tudtuk már régen, hogy fényévekre vagyunk egy angol csapattól). „A Chelsea-drukkerek egy nagyon kis részének viselkedését az egész angol futball-társadalom elítélte, és ez a lényeg. Sohasem lehet kizárni az extrém jelenségeket, de rendszeresíteni lehet az erre adott jó válaszokat. Több, mint negyvenezer ember jár, családostul, hetente a Chelsea stadionjába. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a néhány náci szurkolót ellátja a rendőrség, ha kell, ők meg nézhetik a színvonalas meccset, drukkolhatnak a csapatuknak, és ellenszenvezhetnek az ellenféllel.” – fogalmazta meg véleményét, mikor a PSG – Chelsea Bajnokok Ligája mérkőzés előtti események kerültek szóba. A Csatáry-molinóval kapcsolatban a televíziós szerkesztőket hibáztatja, akik hosszan mutatták az ominózus feliratot. „Fontos az együttműködés a többi szereplővel. Mi nyitottak vagyunk, úgy látjuk, hogy a klubok és az MLSZ is az. A médiát is támogatónak érzem. Az ilyen munkához legalább két-három év kell. Mi tesszük a dolgunkat.” – fejezte be Somogyi.
Somogyi Zoltán szerintünk nincs tisztában a magyar szurkolói szokásokkal. Tény, hogy sok a kirekesztő hang, de a hétköznapokban meg lehetne nézni, hogy hány baráti társaság van, akik között megtalálható akár Vasas, akár Újpest, akár Fradi szurkoló, és csak a mérkőzéseken válnak ellenféllé. Azért is rossz az általánosítás, mert a stadionokban nem politikai indíttatásból hangzanak el a rasszistának tartott rigmusok. Sajnos azonban néhány embernek annyira érzékeny a szervezete, hogy nem tudja felfogni, nem ellene irányul az adott találkozón a rigmus, és ennek következtében képes a legvégsőkig elmenni. Ez pedig akkor zavaró leginkább, amikor nincs is a stadionba, nem jár meccsre, és anélkül ítélkezik, hogy a dolgok mögé látna.
Gavalovits Sándor