Női válogatott: Visszapillantó – 3. rész

Interjú-sorozatban tekintünk vissza az utolsó két világbajnoki selejtezőre, illetve a kvalifikációs sorozatra. A harmadik részben Hummel-Smuczer Angélát kérdezzük. Válogatottunk csapatkapitányát immár nemcsak a munkájában szólíthatjuk századosnak. Bulgária ellen ugyanis a magyar futball történelmében harmadikként lépte át a jeles mérföldkövet.

– Először is gratulálok a századik válogatottságodhoz, a csapat remek ajándékkal kedveskedett. Milyen érzés „századosnak” lenni?
– Köszönöm szépen a gratulációt, de már több éve százados vagyok a munkámból kifolyólag – felelte mosolyogva Hummel-Smuczer Angéla, az MTK középpályása. – Igazából nehéz szavakat találni, de nagyon büszke vagyok rá hogy ennyiszer képviselhettem a hazámat. A jubileumot a csapat emlékezetessé tette, soha nem felejtem el ezt a pillanatot.

– Pádár Anita után immár a Te neved is bekerült a történelemkönyvekbe. Amikor bemutatkoztál a válogatottban, gondoltad volna, hogy eléred ezt a bűvös számot?
– Nem gondoltam volna, hogy eljutok ehhez a mérföldkőhöz. Mikor először pályára léptem a felnőtt csapatban, egyik játékostársam (Szabó Ilona) viccesen megjegyezte, nehogy ez legyen az első és utolsó válogatottságom. Üzenném neki, hogy sikerült még egy párat hozzátennem.

– Mely mérkőzések voltak a legemlékezetesebb pillanatai ennek a mérföldkőnek?
– Az elsőt sose felejti el az ember, ezenkívül számos mérkőzés emlékezetes maradt. Egyaránt voltak nagy sikerek és kudarcok. Franciák elleni mérkőzések különös helyet foglalnak el a szívemben, hiszen 2 évet kinn játszottam és régi csapattársammal nagy csatákat vívtunk (Gaetane Thiney).

– Az osztrákok elleni összecsapáson a padlóról álltatok fel. Volt benned félsz, hogy sokkal csúnyább lehet a vége? – A végén mi hiányzott a gólon kívül, hogy az egy pontot megcsípjétek St. Pöltenben?
– Óriási fegyverténynek tartom, hogy sikerült felállnunk 0:3-ról, ez eddig nem volt jellemző ránk. Nagyot küzdöttünk, végig bíztunk magunkban. Sajnos az egyenlítés minden erőnket felemésztette és a végén már nem sikerült az egyenlítés. Igazi csapat voltunk, emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Nagyon kevésen múlt a bravúr.

– Teljesen más volt a szerdai lovecsi meccs. A hét gól önmagáért beszél, amihez szintén gratulálok. Belülről is ennyire könnyű volt, mint az eredmény mutatja?
– A bolgár meccs az első gólig volt nehéz, utána megnyugodott a csapat. Második félidőben felszabadultan játszottunk és szép akciókból sikerült fölényessé tenni a győzelmünket.

– Miként értékeled a selejtező-sorozatot a negyedik hely tükrében?
– Úgy érzem, hogy a 4. hely most teljesen reális volt. A mögöttünk álló csapatokat oda-vissza megvertük, viszont nem sikerült bravúrt végrehajtani. A franciákkal nem tudjuk felvenni a versenyt, a finnek és osztrákok szintjére odaérhetünk. Szerintem előreléptünk mind csapatként, mind egyénileg. 2-3 éven belül ha a fejlődés töretlen marad kijuthatunk egy világeseményre. Egyre többen kerülnek ki külföldre és ebből profitálhat a nemzeti csapat.

Gavalovits Sándor