2017. február 5-én lejátszották a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupája fináléját, melyet a rekordgyőztes Egyiptom vívott Kamerun válogatottja ellen. A mérkőzést végül a „Szelídíthetetlen Oroszlánok” nyerték (ITT olvashattok részletesen a döntőről), és a kontinensviadal végeztével eljött az ideje annak, hogy számba vegyük, mi és miért történt a tornán, illetve mely körülmények vezettek a kameruni nemzeti csapat ötödik ANK-sikeréhez?
Kamerun a fekete kontinens ura. Ismét.
Ezt a gondolatot ízlelgetheti mindenki, aki valamilyen okból kifolyólag szereti és nyomon követi az afrikai futballt. Mert hát mit is rejt magában egy-egy Afrika-kupa minden évben? Szenvedélyt egészen biztosan. Érdemes végignézni a mérkőzések közvetítése alatt a lelátókon, figyelni az arcokat, a tekinteteket. Ha az ember így tesz, láthatja az ott helyet foglaló szurkolók szemében a szeretetet, amellyel eme csodálatos sportág iránt viseltetnek. Az elhivatottságot, amellyel saját nemzetük válogatottját éltetik. Tényleg érdemes figyelni a nézőket, hiszen valóban elmondható, hogy az afrikaiak ezer fokon élnek meg mindenfajta érzelmet, emocionális, szenvedélyes népekről beszélünk, akik ennek fényében a futballmérkőzések minden apró rezdülésére külön reakciókészleteket tárnak a szemünk elé.
Ez a fajta szenvedély a pályán is tetten érhető. Az Afrika-kupa színvonala nem mindig verdesi az egeket – tegyük a szívünkre a kezünket -, de az biztos, hogy a pályán lévő játékosok soha nem alkusznak meg, a szívük a 90. percben is repíti őket előre, és ha nem is mindig szép, ahogy a labdához nyúlnak, az biztos, hogy teljes odaadással teszik. Helyenként pedig mégis csak megérkezik a színvonal, akadnak emlékezetes, parázs összecsapások, melyekre biztosan jó szívvel gondolnak vissza mindazok, akik hajlandóak voltak követni az ANK eseményeit.
BETLIZŐ HÁZIGAZDA, KIPOTTYANÓ CÍMVÉDŐ…
Most, mindössze egy nappal a torna zárultát követően szedjük össze röviden, mi vezetett Kamerun győzelméhez!
Az idei Afrika-kupát a Közép-Afrikában található Gabon rendezte, és a házigazda vérmes reményeket táplált a viadal előtt. A remények egyszemélyes megtestesítője gyakorlatilag egyetlen játékos, nevezetesen Pierre-Emerick Aubameyang volt. A gaboniak gólvágója, gólrekordere, csapatkapitánya, legtöbbre tartott játékosa a Borussia Dortmund csatára, és lényegében tőle várták azt a rendező országban, hogy sikerre vezesse a sárga-kékeket. A sors furcsa fintora, hogy mint később kiderült, valóban Gabon csoportjában kapott helyet a későbbi győztes, csak éppen nem Aubameyang válogatottja volt ez..
Gabon úgy esett ki a tornáról, hogy nem vesztett és nem is nyert meccset, három döntetlen sorakozott a „Párducok” neve mellett a csoportkör végén. Aubameyang igyekezett megtenni a magáét, Gabon mindkét gólját ő szerezte, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a házigazda továbbverekedje magát a kvartettből. A csoportból ugyanis végül Burkina Faso csoportelsőként, míg a későbbi bajnok Kamerun csoportmásodikként masírozott tovább, a hazai szurkolók pedig jobb híján választhattak valakit a bent maradottak közül maguknak…
A csoportkör másik nagy bukója mindenképpen a címvédő Elefántcsontpart volt. A 2015-ös Afrika-kupát megnyerő válogatottnál jelentős generációváltás ment végbe, hol voltak már az olyan klasszisok, mint Didier Drogba, Yaya Touré, Kolo Touré vagy éppen Emmanuel Eboué? Így is ígéretes nevekkel telepakolva érkeztek a narancsszínűek, Serge Aurier, Eric Bailly, Franck Kessié, Wilfried Zaha, Wilfried Bony és Salomon Kalou voltak azok a játékosok, akiktől a címvédő hívei az idei sikert várták.
Ez a siker azonban nem jött el, az „Elefántok” ugyanis leszerepeltek a tornán, két döntetlen mellett kikaptak Marokkótól, és már a csoportmeccsek után csomagolni kényszerültek. Persze az már a kontinensviadal előtt látszott, hogy Elefántcsontpart ezúttal nagy kérdőjel, és elég széles skálán mozog az ő várható szereplésük milyensége.
A címvédő kiesése mindenesetre egyúttal azt is biztossá tette, hogy az idei Afrika-kupán új győztest fognak avatni. Kandidáló csapatokból pedig akadt jó pár!
KAMERUN ÚTJA A DÖNTŐIG
Innentől fókuszáljunk Kamerunra, hiszen a „Szelídíthetetlen Oroszlánok” becenévre hallgató válogatott mégis csak a torna újdonsült győztese lett.
Az ANK előtt leginkább negatív hírek miatt cikkeztek a kameruni csapatról. Egyrészt a hiányzók miatt, akik lemondták a válogatottságot – a liverpooli Joel Matip és a Schalkét erősítő Choupo-Moting -, másrészt a balhé miatt, amelybe végül is a Kameruni Labdarúgó Szövetség belebonyolódott az említett Matippal (ez egy olyan hercehurcát jelentett, amely a szövetség, a szóban forgó játékos és a FIFA között zajlott, lényege pedig az volt, hogy a kameruni szövetség ki akarta járni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél, hogy a válogatottságot lemondó 26 esztendős védő ne szerepelhessen klubjában a kontinensviadal időtartama alatt).
A borongós hírek tetejében még a kameruni keretet se taksálta túl sokra a közvélemény. Sehol egy Roger Milla, sehol egy Samuel Eto’o-hoz fogható kaliber, csupán jó értelemben vett iparosok, és néhány ígéretes, de igazából még semmit se bizonyító tehetség. A padon belga vezetőedző, Hugo Broos, aki legnagyobb tetteit jó 20-25 esztendővel ezelőtt érte el, hiszen akkor vezette belga bajnoki címre a Club Brugge csapatát.
Biztató jelekből tehát nem volt túlságosan sok Kamerun háza táján, de olyan csoportba került a zöld-piros-sárga együttes, amelyet azért abszolválhatónak tartottak a szurkolók.
Kamerun ugyanis Gabon, Burkina Faso és Bissau-Guinea mellé került az A kvartettbe, és ha nem is számított egyértelmű esélyesnek a gárda, jó eséllyel pályázott a továbbjutásra.
Az első körben Burkina Faso következett, és az Afrika-kupa egyik slágereredményének számító 1-1-es döntetlen született. Nem rossz kezdés, erre lehet építeni, gondolhatták az „Oroszlánok” hívei. Következett a csoport „kötelezője”, Bissau-Guinea, akiket egyöntetűen a négyes leggyengébb láncszemének titulált a szakma. Az első körben viszont megfricskázta a házigazda Gabont Bakiro Candé válogatottja, így Hugo Broos is óvatosságra intette övéit. Végül szenvedett is Bissau-Guineával a kameruni válogatott, sőt egészen a második félidő közepéig vezetett is az esélytelenebbnek vélt gárda, azonban végül Siani és Ngadeu-Ngadjui góljaival fordítani tudtak Broosék, és megnyerték az összecsapást.
Négy ponttal állt tehát a kameruni nemzeti csapat, és mivel a másik meccsen döntetlen született, az „Oroszlánoknak” egyetlen árva pont elég volt ahhoz a rendező Gabon ellen, hogy bejussanak a legjobb nyolc közé. Végül egy jó iramú, de gólt nem hozó meccsen meg is szerezte a hőn áhított egy egységet Kamerun, és a negyeddöntőbe menetelt!
Itt azonban már igazán komoly erőfelmérő következett, hiszen a jó erőkből álló Szenegállal kellett összecsapniuk Aboubakaréknak. Abszolút nem a kameruni csapat volt a meccs esélyese, hiszen a szenegáliak 6 gólt termeltek a csoportküzdelmek során, kiejtették a nagy esélyesnek tartott Algériát, és sokak szerint a legjobb kerettel rendelkeztek a tornán. A negyeddöntőben aztán itt is, ott is adódtak nagy helyzetek, de egyik csapatnak se sikerült dűlőre vinni a dolgot, így idegőrlő büntetőpárbaj következhetett. Egészen az ötödik körig nem hibázott senki, akkor azonban a szenegáliak legnagyobb sztárjának tartott Sadio Mané büntetőjét kivédte Ondoa, majd Aboubakar értékesítette a maga 11-esét, így Kamerun elődöntőbe jutott!
Voltak persze fanyalgók, hiszen a kameruni csapat összesen három gólt szerezve tudott a legjobb négyig jutni, nyerni pedig lényegében csak egyszer tudott. Hugo Broos gárdája előtt azonban ott volt az esély, hogy minden egyes kritikusát elhallgattassa, hiszen az elődöntőben a két évvel ezelőtti ezüstérmest, Ghánát sodorta eléjük a véletlen.
A legtöbben Ghánát kiáltották ki az elődöntő esélyesének, de a „Fekete Csillagoknak” azon a napon nem osztottak lapot. A második félidőben Kamerun bedarálta ellenfelét, Ngadeu-Ngadjui és Bassagog góljaival ugyanis 2-0-ra nyerni tudtak Hugo Broos tanítványai, és bejutottak a fináléba!
Akik otthon vannak az afrikai fociban, azok elégedetten csettinthettek, hiszen az Afrikai Nemzetek Kupájának két legeredményesebb válogatottja feszülhetett egymásnak vasárnap este! Kamerun ugyanis 6 döntőt játszott, ezekből négyet megnyert, míg Egyiptom 8 fináléban volt érdekelt ezt megelőzően, és ezek közül hetet meg is nyert! Hét győzelmével ráadásul rekorder is az észak-afrikai csapat.
Itt már igen nehéz volt esélyest kikiáltani, hiszen Kamerun is szép skalpokat gyűjtött a libreville-i döntőig vezető úton, míg Egyiptom, amelyet talán a történelmi tények miatt favoritnak tippelhettek volna az emberek, igencsak nyögvenyelősen evickélt el a fináléig. A csoportkörben szépen teljesítettek Héctor Cúper fiai, de a nyolc között Marokkóval alaposan megszenvedtek, és ha a kapu előtt pontosabbak lettek volna a zöldek, akár ki is pottyanhatott volna a rekordgyőztes. Végül azonban továbbment, és az mindenképpen elképesztő tett volt, hogy az elődöntőig gólt sem kapott az egyiptomi válogatott! A négy között azonban már igen, Burkina Faso alaposan megszorította a „Fáraókat”, ám végül hosszabbításban győzedelmeskedtek Salahék, és így farkasszemet nézhettek Kamerunnal a döntőben.
A finálé végül egy kiváló mérkőzést hozott, Egyiptom Elneny góljával vezetett a félidőben, ám a második játékrészben N’Koulou fejesével és Aboubakar csodagóljával fordítani tudott Kamerun, így pedig ötödik elsőségüket zsebelték be Hugo Broos fiai (a gólokat ITT nézhetitek meg)!
MIÉRT NEM SZELÍDÜLTEK MEG AZ „OROSZLÁNOK”?
Ha arra keressük a választ, miért nyerhetett Kamerun, talán ott kell keresnünk a megoldás kulcsát, ahol a cikk elején még a problémákat taglaltuk. A zöld mezesek ugyan jó pár klasszisukat nélkülözni kényszerültek már a torna előtt, talán állt a balhé a szövetség körül, talán élt még a fejekben a 2014-es vb és a 2015-ös ANK csúfos kudarca, de nagyon könnyen elképzelhető, hogy épp ezek az események kovácsolták egységes egésszé a társaságot, akik a sok negatívumot pozitívummá formálták át, és dacból is odatették magukat a tornán. Összefogva, együtt küzdve.
A formaidőzítés is kiváló volt, ez alighanem Hugo Broos szövetségi kapitányt is dicséri. Kamerun teljesítménye exponenciálisan javult, ahogy a torna egyre inkább a végelszámoláshoz közeledett. A csoportkör során még minden egyes meccsét nyögvenyelősen abszolválta a közép-afrikai csapat, minden pontért keményen meg kellett harcolniuk az „Oroszlánoknak”, az egyenes kieséses szakaszban viszont már lényegesen jobban futballoztak Szenegál ellen. Ez a mérkőzés pedig alighanem a győzelem egyik kulcsa volt, hiszen a torna egyik legjobb csapata ellen sikerült továbbmenni drámai körülmények közepette. A kameruniak mentális erejéről tett tanúbizonyságot, hogy a párbaj során egyetlen büntetőt sem rontottak!
Az elődöntőben alighanem legjobb játékukat mutatták Ghána legyőzésének alkalmával, a fináléban pedig másodszor fordítottak hátrányból a tornán, ami nem kis szó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az Afrika-kupa történetének legjobb válogatottja ellen sikerült ez a bravúr a döntőben. Ismételt bizonyíték Kamerun mentális erejére, amiért mindenképpen tapsot érdemel a 64 éves belga szövetségi kapitány, Hugo Broos.
Két év múlva pedig saját otthonában próbálhatják megvédeni címüket a „Szelídíthetetlen Oroszlánok”, ugyanis az Afrika-kupa rendezője 2019-ben épp Kamerun lesz!
Az Afrika-kupa legérdekesebb statisztikáit, leglényegesebb adatait összesítő cikkünket IDE kattintva olvashatjátok.
Szerző: Draskovics Tamás