Ma ünnepli 59. születésnapját a legendás aranylabda-győztes olasz támadó, nevezetesen Roberto Baggio. Pályafutása során olyan csapatokban fordult meg többek között, mint a Juventus, az AC Milan és az Inter. Ennek aprópoján felidézzük az egykori kiváló támadó pályafutását…
A kezdetek
Roberto Baggio 1967. február 18-án látta meg a napvilágot Fiorindo Baggio és Matilde Rizzotto gyermekeként a Vicenza megyében található Caldogno városában. Roberto a nyolc gyermekek közül a hatodikként született, egyik fivére, Eddy szintén futballista volt. A labdarúgás alapjaival szülővárosának csapatában ismerkedett meg, ahol 1974-1980-ig pallérozódott. Innen került 1980 nyarán a Vicenza együttesébe, ahol az 1982/1983-as szezonban mutatkozott be a felnőttek között. Az áttörést az 1984/1985-ös idény hozta meg a számára, amikor a harmadosztályú együttesben 34 tétmérkőzésen 14 gólig jutott. Az akkor még mindig csak 18 esztendős Baggiot 1985 nyarán 1,39 millió euró ellenében leigazolta a Serie A-s Fiorentina. Az első éveiben rengeteg súlyos sérülés hátráltatta, így alig tudott pályára lépni, az 1987/1988-as kiírástól viszont már elkerülték a komoly gondok. Egyértelműen a firenzei gárda meghatározó alakja lett, ráadásul 1988. november 16-án debütált az olasz válogatottban. Egészen 1990 nyaráig erősítette a Violákat, ahol összesen 136 tétmérkőzésen lépett pályára, ezeken 55 tálalatig és 23 gólpasszig jutott.
Út a csúcsig, avagy Roberto Baggio a Juventushoz igazolt
Az 1990-es nyári átigazolási időszak folyamán Roberto Baggio aláírt a Juventushoz, mely közel 13 millió eurót fizetett érte. Firenzében ez rendkívül negatív érzéseket váltott ki a szurkolókból, mivel nem igazán volt népszerű ottani körökben a torinói együttes. Bár az előző idényben a Zebrák megnyerték az Olasz Kupát és az UEFA Kupát, de elvesztették vezetőszerepüket Olaszországban, hiszen már 1986 óta nem nyertek bajnoki címet. Baggio teljesítményére nem lehetett panasz már az első idényében sem, hiszen 47 találkozón 27 gólt és 12 gólpasszt jegyzett az 1990/1991-es idényben. Az 1992/1993-as kiírás során elhódította első trófeáját a csapattal, egész pontosan az UEFA Kupát, emellett neki ítélték oda az aranylabdát. Minden sorozatot figyelembe véve 43 mérkőzésen 30 találatot szerzett és 12 gólpasszt osztott ki. Egészen 1995 nyaráig erősítette a Juventust, utolsó szezonjában azonban egy komolyabb sérülés miatt jó pár meccset ki kellett hagynia. Emellett egy ifjú tehetség, egy bizonyos Alessandro Del Piero egyre inkább kezdett berobbani, így gyakorlatilag ő vette át Baggio helyét, aki kereken 200 mérkőzésen 115 gólt és 54 gólpasszt jegyzett. Roberto Baggio utolsó idényében, azaz az 1994/1995-ös kiírás során magasba emelhette a bajnoki serleget és az Olasz Kupát is.
Élet a Juventus után, mindkét milánói csapatban megfordult
A Juventusból az AC Milanhoz igazolt át, ahol két idényt töltött el. Első szezonjában rögtön bajnok lett a Rossonerivel, bár alapembernek számított, koránt sem tudta hozni azt a magas szintet, mint előző csapatában. Az 1997/1998-as idényt a Bolognát erősítette, ahol visszatért a régi formája. Baggio vitathatatlanul karrierje egyik legjobb teljesítményt nyújtotta ott, 30 bajnokin 22 gólig és 9 gólpasszig jutott. Ezt követően igazolt át a másik milánói klubhoz, azaz az Interhez, ahol szintén két évet húzott le. Az 1999/2000-es szezonra már kétségtelenül a háttérbe szorult, a Bolognában mutatott formáját közel sem tudta átmenteni. Pályafutását végül a Bresciában fejezte be, ahol 2000-2004-ig játszott. A komolyabb sérülések nem kerülték el, de kétségtelenül vezére volt a csapatnak, karrierjének legszebb időszakait megidéző teljesítményeket volt képes nyújtani. A Bresciában 95 bajnoki találkozón 45 talatátot és 28 gólpasszt jegyzett, az élcsapatoknak gyakran komoly fejfájást okozott. Utolsó meccsét klubszinten az AC Milan ellen játszotta a Giuseppe Meazzában. A szurkolók vastapssal búcsúztatták a legendás labdarúgót.
A válogatottban
Ahogy már fentebb említettük, az olasz válogatottban 1988. november 16-án mutatkozhatott be. Azeglio Vicini behívta az 1990-es világbajnokság keretébe is, ahol jól teljesített. Baggio betalált Csehszlovákia ellen, majd a bronzmérkőzésen Angliával szemben is, de az a torna egyértelműen Schillaciról szólt. Az 1994-es vb-n már ő volt a nemzeti együttes egyik vezére, a kiesés szakaszban 5 gólt is szerzett, mindhárom mérkőzésen az góljával/góljaival mentek tovább az olaszok. A döntőben Brazília volt az ellenfél, a finálé végül büntetőpárbajban dőlt el. Olaszország részéről Baggio állt oda az utolsó tizenegyeshez, melyet kihagyott, ezzel a brazilok lettek a világbajnokok. Kapcsolata megromlott Arrigo Sacchival, ezért évekig nem került be a válogatottba. Cesare Maldini kinevezésével újra visszakerült, ráadásul az 1998-as vb-n is részt vett. A tornán 2 gólt és 2 gólpasszt jegyzett, Olaszország a végső győztes Franciaországgal szemben esett ki a negyeddöntőben. A címeres mezt 56-szor húzhatta fel magára, 27 gólig jutott. Utolsó meccsét 2004. április 28-án játszotta Spanyolország ellen. Isten éltesse még sokáig a legendás olasz labdarúgót, Roberto Baggiot!
Borítókép: (Photo by Juventus FC – Archive/Juventus FC via Getty Images)