Közel fél év után edzett ismét együtt Szélesi Zoltán az újpesti társaival
Nem sérülés miatt, hanem sokkal prózaibb ok miatt volt kénytelen partvonalon kívül tölteni majd’ Szélesi, de ára volt a visszatérésének.
A történet tulajdonképpen még az előző bajnokság végén kezdődött, amikor egyik pillanatról a másikra kikerült a keretből Szélesi Zoltán és Grégory Christ is. Mindketten a csapattól külön lettek választva, a pályán még csak nem is érintkezhettek az adott mérkőzésre készülve, amíg a hétvégére készülő együttes a műfüves pályán edzett, addig Szélesi és a francia a konditeremben erősített, majd meg kellett várnia a két labdarúgónak, míg szabad lesz a pálya, akkor ők mehettek „edzeni”. Emellett szárnyra kaptak olyan pletykák is, miszerint néha a kegyvesztettek voltak kénytelenek például takarítást is elvégezni. De ennek immár vége, hiszen Christ decemberben távozott, míg Szélesi nagy árat hozott, hogy visszakerülhessen a keretbe: fizetése jelentős hányadáról mondott le. Erről is beszélt a Nemzeti Sportnak a rutinos védő.
Arra kérdésre, hogy a Fradi elleni bajnokin térhet vissza, Szélesi úgy fogalmazott, hogy az edzőn múlik, berakja-e a derbin a huszonhétszeres válogatott védőt. „Illetve annyiban természetesen rajtam, hogy minden edzésen a tudásom legjavát kell nyújtanom, igazolandó, hogy számíthat rám.” – fogalmazott a sportlapnak adott interjújában a korábbi válogatott Szélesi.
A jobbhátvéd beszélt azon körülményekről is, ami végül meghozta az áttörést, és visszautat jelentett a keretbe: „Hogy rövid legyek, úgy, hogy lemondtam a fizetésem jelentős hányadáról.” – majd bővebben is kifejtette: „Engem öt hónapig senki sem tájékoztatott arról, mi az ára annak, hogy játsszak. Annyit tudtam, hogy a megszüntetett NB II-es csapat öltözőjét használva, annak az együttesnek a felszerelésében készülhetek másod-, harmad- vagy negyedmagammal. Víg Péter tulajdonképpen, mint személyi edzőm tartotta bennem a lelket, ha kellett, odavágott, ha kellett istápolt, de többen is biztattak, hogy hívnak még az első csapattól. Aztán – beszélgetést kezdeményezve a tulajdonos úrral – kiderült, a büdzsét illetően változtak az elképzelések, ezek után elindult egyfajta tárgyalássorozat az elnök úr és az engem képviselő Gém Zoltán barátom között, ennek során Roderick Duchatelet-t próbálták meggyőzni arról, talán luxus az akkor még korántsem szárnyaló Újpest részéről mellőzni egy ereje teljében lévő, huszonhétszeres válogatott játékost. A megbeszélések vége az lett, hogy lemondtam a fizetésem feléről.”
És hogy miként élte meg a Pécs elleni kupanegyeddöntő visszavágóján kapott húsz percet? „Nagy fölényben játszó, hatalmas előny birtokában futballozó csapatba szállhattam be, már csak emiatt sem szabad messzemenő következtetéseket levonni a játékomat illetően, azon vagyok, hogy mihamarabb felépítsem magam. Amikor az oldalvonal mellett ácsorogva meghallottam, hogy a közönség éltet, három-négyszáz meccs ide vagy oda, libabőrös lettem.”
Természetesen szóba került a következő fordulóban esedékes derbi is. Szélesi szerint előbb a Haladás elleni találkozóval foglalkoznak, és csak utána a Fradi elleni rangadóval, de persze már ott motoszkál a fejekben az a bajnoki is.
Gavalovits Sándor
