2003 óta minden októberben kiosztják a “Golden boy” díjat, amit az adott év legjobb fiatal játékosának ítélnek oda. Az olasz Tuttosport indította el egyébként ezt a kezdeményezést, és gyakorlatilag ez testesíti meg az ifjúsági aranylabdát. Csak úgy, mint a felnőtteknél, itt is újságírók adják le a voksukat és ezek alapján kerül ki egy győztes (Olyan újságok képviselői, mint a Blick, Bild, Bola, l’Equipe, France Football, Marca, Mundo Deportivo, Ta nea, Sport Express, De Telegraaf, The Sun).
A már több, mint 10 éves díjat így tehát elég sokan megkapták már, közülük pedig elég sokan futottak be komoly karriert. Lássuk, mire vitték a legjobbnak tartott aranyifjak!
2003: Rafael van der Vaart
Eleinte nagyon ígéretesnek tűnt, mégsem futotta be azt a pályát, amit sokan jósoltak neki. Az Ajaxban robbant be, ám onnantól, hogy elhagyta Hollandiát, sehol sem volt igazán sikeres. A Real Madridnál eltöltött időszaka összességében csalódás volt, a Tottenham Hotspurnél pedig sokat volt sérült. Manapság karrierje végét járja, nem rég a Betisnél láthattuk, ma már a dán Midtjylland játékosa. Árulkodó, hogy a neve még a Ferencváros kapcsán is felmerült, még az is benne volt a pakliban, hogy Magyarországra szerződik.
2004: Wayne Rooney
Egyeseknek hiányérzetük van Wayne Rooney-val kapcsolatban, ám az angol játékos mindenképpen a legendák közé tartozik majd visszavonulását követően. A Manchester Unitedben és az angol válogatottban egyaránt rekordokat döntött, csapatkapitány volt és egy igazi vezér. Az évek múlásával teljesítménye egyre halványult, majd ezen a nyáron eljött a váltás ideje: Rooney végül visszatért oda, ahonnan indult és most már ismét az Everton futballistája.
2005: Lionel Messi
Pont ezt ne nyerte volna meg? Az argentin zseni a La Masiáról kikerülve berobbant a futball világába és azóta is a történelemkönyveket írja. Számtalan rekordot megdöntött, szinte mindent megnyert már (legalább egyszer) amit a labdarúgásban érdemes és még az utolsó éveiben is képes megújulni. A sportág valaha élt egyik legnagyobbja, ha nem a legnagyobbja. Nem kérdés, az akkori újságírók jó lóra tettek. (Habár egy bizonyos Cristiano Ronaldo neve hiányzik a listáról…)
2006: Cesc Fabregas
Messi után következni nem egy hálás feladat, de Fabregas saját maga számára sem könnyítette meg a dolgot. A “Mi lett volna, ha…” kategória örökös bajnoka Cesc, aki szintén a La Masia növendéke, ám ő az Arsenalnál mutatkozott be és szerzett nevet magának. Minden jól indult. Gyakorlatilag klublegenda státuszba került néhány év után, hogy aztán visszamenjen Barcelonába padozni, majd szobrát lerombolva elfogadja egy másik londoni csapat, a Chelsea ajánlatát. A szerzett trófeák tekintetében több, mint jól áll a spanyol, ám jelenleg meg sem közelíti pályafutása csúcsát. Hozott néhány rossz döntést a múltban.
2007: Sergio Agüero
Még egy argentin, de őt már az Atletico Madridnál ismerhettük meg. Agüero a következő Torresként robbant be a köztudatba és megkockáztatható, hogy sikerült túltennie “El nino” eredményein. Spanyol kollégájához hasonlóan ő is a Premier League-et választotta, ám ő az akkor beinduló Manchester City ajánlatát fogadta el. Agüero azóta is a világoskékeknél játszik és nyugodtan kijelenthetjük: nem csak a klubja történetében kapott helyet az ő neve (legyen ez bármennyire is nagy szó).
2008: Anderson
Talán a legnagyobb mellényúlás a díjazottak között a brazil középpályás, aki szinte csak egy 2-3 éves csodának bizonyult. A Manchester United vette meg a Portótól, vörös mezben azonban szép lassan elhalványult és el is tűnt Európa labdarúgásából. Hazatért Brazíliába, ahol jelenleg is űzi az ipart. Sose tudjuk, meg, mennyi lett volna benne.
2009: Alexandre Pato
Anderson mellett még egy brazil, aki a jó bemutatkozást követően eltűnt. Pato hatalmas ígéret volt, aki ahogy berobbant, olyan gyorsan fel is szívódott. Pedig micsoda gólvágónak tűnt ő még az első milánói napjain! Az olasz futball mellett azonban az ő formája is hanyatlani kezdett, plusz a sérüléseket is elkezdte gyűjtögetni. Hazatért Brazíliába, ám az ő erejéből még futotta egy visszatérésre is. Tett egy rövid, de annál feledhetőbb látogatást a Chelsea-nél, majd a spanyol Villarrreal lett a következő célpont. Jelenleg Kínában játszik.
2010: Mario Balotelli
Nehéz elhinni, hogy ezt nem látták előre. A két brazil mellett, most egy olasz csodagyerek, ám talán az ő mélyrepülése volt a legkevésbé meglepő. Mario már a díj átvételekor kijelentette, hogy ő jobb, mint bárki, aki korábban Golden boy lett. Hát, tévedni emberi dolog… Persze az nem vita tárgya, hogy egy rendkívül tehetséges támadó, csak hát a személyisége megfosztja őt minden szakmai sikertől. Inter, Manchester City, Milan, Liverpool – mindenhol megbukott. Edzői képtelenek voltak féken tartani a kis idióta énjét, aki belülről kitörni készült. Talán mostanában kezd egy egészen picit megkomolyodni: Lucien Favre a Nice-nél lehet, hogy jó hatással van rá.
2011: Mario Götze
Még egy Mario, de talán neki még nem késő. A Borussia Dortmundnál nagyon jól nézett ki, amit csinált. Csapata vezére lett, a szurkolók kedvence és természetesen hatalmas karrier előtt állt. Aztán jött a jó öreg Bayern München és kezdődtek a problémák. Persze Fabregashoz hasonlóan a trófeákat tekintve ő sem panaszkodhatott, de már soha többé nem lett a régi. Gyenge időszakát követően visszatért Dortmundba, ahol azóta is a formáját keresi.
2012: Isco
Sok év után végre egy sikertörténet. A Malagában megmutatta magát a spanyol középpályás, aki aztán a Real Madridhoz került – ezt akkoriban nem sok fiatal spanyol játékos mondhatta el magáról (akkor még). Erős riválisokkal kellett megküzdenie, így viszonylag kevés lehetőséget kapott, de tetszetős játékával mindig ott tudott maradni valahogy. Aztán eljött 2017, ami meghozta számára az áttörést: Zidane helyet talált neki a kezdőben Modric és Kroos mellett, így 25 évesen felért a csúcsra. Már ha ez a csúcs neki egyáltalán.
2013: Paul Pogba
Szintén egy olyan arc, aki nem egyenes úton jutott el a legmagasabb szintre, hanem kerülnie kellett. A Manchester Unitednél nem adtak neki elég lehetőséget, így ő inkább elment Torinóba és a Juventusnál bontakozott ki. A Zebráknál igazi elitjátékossá vált, BL-döntőt játszott és ezt látva a vörösök is úgy érezték, talán jó lenne visszahozni. Hatalmas pénzekért vásárolták vissza, így a Juve jó vásárt csinált – hogy az MU is jól járt-e, az csak a következő években fog ténylegesen kiderülni.
2014: Raheem Sterling
Kezdünk elérkezni azokhoz, akikről egyelőre még nem tudjuk teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy tényleg olyan jók-e. Sterling még fiatal (csak úgy, mint Pogba), pályafutása bármikor rossz irányt vehet, de ennek ellenkezője is benne van a pakliban. Liverpoolból elment a rivális City-hez, ahol Guerdiola kezei alatt készülhet – ez egy fiatal számára sose rossz. Sokat fejlődött Sterling az utóbbi években, egyre sokoldalúbb és hasznosabb a játéka. Nagy eséllyel sokra viheti.
2015: Anthony Martial
Sose tudjuk meg mire képes, ha Mourinho nem játszatja. Habár a Manchester United elképesztő összeget költött rá, hogy megszerezze a Monacótól szemtelenül fiatalon, egyelőre nem hozta vissza a fontmilliókat. Tegyük hozzá azt is, hogy ez nem csak rajta múlik. Ha játszik, többnyire képes szép dolgokra, ám van Gaal távozása óta egyre többször üti el az időt a padon. Mou nem bízik benne annyira, de egyelőre várjuk ki, mi lesz az ügy vége.
2016: Renato Sanches
A Benfica acéltüdejű, fáradhatatlan középpályása, aki hasznosságával és munkabírásával hamar felkeltette a világ figyelmét. A sokoldalú Sanches nagy reményekkel szerződött Münchenbe, ahol azonban egyelőre kevés lehetőséghez jut. Ancelotti tehát csak ritkán számít rá, de lassan a bajorok is hajlandóak lennének megválni tőle. Nem indul túl könnyen, de még mindig iszonyat fiatal.
Ők lennének tehát az eddigiek a sorban, ám lesz idén is díjátadás. Egyelőre csak a jelöltek névsora ismert, mindenki döntse el maga, hogy kiben látja az igazán nagy lehetőségeket. Meglepődnénk, ha nem Mbappe lenne 2017 legjobb fiatalja.
A 2017-es jelöltek névsora:
Gianluigi Donnarumma (Milan)
Mile Svilar (Anderlecht)
Alban Lafont (Toulouse)
Lazar Carevic (Grbalj)
Antonis Stergiakis (Slavia Sofia)
Luca Zidane (Real Madrid)
Tosin Adarabioyo (Manchester City)
Julen Arellano (Barcelona/Osasuna)
Cameron Carter-Vickers (Tottenham)
Diogo Dalot (Porto)
Matthijs De Ligt (Ajax)
Timothy Fosu-Mensah (Manchester United)
Theo Hernandez (Atletico Madrid/Alaves)
Pol Lirola (Sassuolo)
Cristian Manea (Mouscron)
Adrian Marin (Villarreal/Leganes)
Aaron Martin (Espanyol)
Paolo Medina (Real Madrid)
Jorge Mere (Sporting Gijon)
Felix Passlack (Dortmund)
Malang Sarr (OGC Nice)
Dayot Upamecano (RB Salzburg/Leipzig)
Erik Andersson (Malmö)
Claud Adjapong (Sassuolo)
Maxime Lopez (Marseille)
Nicolo Barella (Cagliari)
Aymen Barkok (Eintracht Franfurt)
Vahan Bichakhchyan (Shirak)
Pape Cheikh (Celta)
Federico Chiesa (Fiorentina)
Ante Coric (Dinamo Zagreb)
Tom Davies (Everton)
Daniel De Silva (Roda)
Amadou Diawara (Napoli)
Mikkel Duelund (Midtjylland)
Sergei Eremenko (FC Basel)
Kolbeinn Finnsson (Groningen)
Christian Frydek (Sparta Prague)
Ianis Hagi (Fiorentina)
Kai Havertz (Bayer Leverkusen)
Benjamin Henrichs (Bayer Leverkusen)
Nanitamo Ikoné (Montpellier)
Bozhidar Kraev (Levski Sofia)
Manuel Locatelli (Milan)
Pablo Maffeo (Manchester City)
Arne Maier (Hertha)
Jean-Victor Makengo (Caen)
Emre Mor (Borussia Dortmund)
Manu Morlanes (Villarreal)
Valentino Müller (Altach)
Ruben Neves (Porto)
Abdelhak Nouri (Ajax)
Abdulkhadir Omur (Trabzonspor)
Javier Ontiveros (Malaga)
Mikel Oyarzabal (Real Sociedad)
Renato Sanches (Bayern)
Gerson Santos Da Silva (Roma)
Ferran Sarsanedas (Barcelona)
Jari Schuurman (Willem II)
Youri Tielemans (Anderlecht)
Idrissa Touré (Schalke 04)
Daniil Utkin (Krasnodar)
Nikola Vlasic (Hajduk)
Sam Schreck (Bayer Leverkusen)
Cristian Rivera (Eibar)
Fabian Benko (Bayern)
Joel Asoro (Sunderland)
Jean-Kevin Augustin (PSG)
Ousmane Dembele (Dortmund)
Kasper Dolberg (Ajax)
Breel Embolo (Schalke)
Malcom Filipe (Bordeaux)
Jose Gomes (Benfica)
Nedim Hadzic (Sarajevo)
Alexander Isak (Dortmund)
Gabriel Jesus (Manchester City)
Dejan Joveljic (Red Star)
Dawid Kownacki (Lech Poznan)
Lazaros Lamprou (Panionios)
Jonathan Leko (West Brom)
Christopher Nkunku (PSG)
Jens Odgaard (Lyngby)
Rui Pedro (Porto)
Ezequiel Ponce (Granada)
Alejandro Pozo Pozo (Sevilla)
Christian Pulisic (Dortmund)
Sobhi Ramadan (Stoke)
Marcus Rashford (Manchester United)
Dominic Solanke (Chelsea)
Borna Sosa (Dinamo Zagreb)
Sander Svendsen (Molde)
Enes Unal (Manchester City/Twente)
Thibaud Verlinden (Stoke)
Timur Zhamaletdinov (Cska Moscow)
Benjamin Woodburn (Liverpool)
Justin Kluivert (Ajax)
Youssef En Nesyri (Malaga)
Kylian Mbappe (Monaco)
