Royston Drenthe a Real Madridban vált ismert futballistává, ám ma már csak egy nem túl sikeres időszak ugrik be vele kapcsolatban, meg hogy nem volt egy jó igazolás. Drenthe kis túlzással a fél világot megjárta játékosként és ma, 30 évesen már vissza is vonult, inkább a családjával foglalkozik. Megírja élettörténetét – ennek kapcsán készített vele egy interjút a Marca (erről rividebben már írtunk korábban), amely elég sok mindenről kérdezte. Szóba kerültek a rotterdami utcák, a Real öltözője, a haszonleső ügynökök és még sok minden más is.
Kép: Goal.com
“Tudtad, hogy az apámat megölték amikor 3 éves voltam? Meggyilkolták az utcán. Az anyukám ezt eltitkolta előlem elég sokáig, hogy megóvjon. Azt mondta, hogy balesetet szenvedett, de valójában valami egészen másról volt szó.” – kezdte a beszélgetést a Marca újságírójával Drenthe.
Miért meséled el a történeted?
Ez jó időpontnak tűnt, hogy megírjam az életrajzomat. 30 évesen otthagytam a labdarúgást, sok mindenen keresztül mentem , amin mások nem. Így kezdődik a könyv, az édesanyám történetével. Most nyílok meg először ezzel kapcsolatban. Nagyon nehéz.
Feltételezem ez az egész gyerekkorodat beárnyékolta.
Nem volt könnyű, persze. Az anyám óvott engem, én pedig nem szenvedtem sokat, mert csak gyerek voltam. Megvédett, így nem rettegtem és nem voltam gyenge. Hallottam dolgokat az utcán, amiket el is mondtam neki, de ő mondta, hogy az nem úgy van. Megvédett, mert Rotterdamból származom, Rotterdam utcán pedig keménynek kell lenni. Már egészen fiatalon férfivé váltam, sokat kell harcolni arrafelé.
Az élet neked nem volt könnyű?
Voltak jó és rosszabb pillanataim. De nem megbánással tekintek vissza. Csinálhattam volna valamit másképp? Nos, igen. De ez az élet, menni kell tovább.
Miért vonultál vissza olyan fiatalon?
Mert nem voltam boldog. Fáradt voltam, depressziós és reménytelen… Nem tett boldoggá a professzionális futball, nem szeretem azt a világot. Rossz dolgok történtek velem és amikor az Emirátusokban játszottam, egy nap azt mondtam: Elég volt, kilépek.
Milyen problémáid voltak?
Voltak gondjaim az ügynökökkel, meg másokkal, akik próbáltak közel kerülni hozzám… Nem akarok neveket mondani, de a futballban sok ember van, aki nem őszinte.
Félrevezettek téged?
Igen. Aláírtam dolgokat, aztán teljesen máshogy fizettek – rendszerint jóval kevesebbet, mint amennyiben megegyeztünk. Hogy mi történt? Nos, el tudod képzelni hogy mennek ott a dolgok.
Sokan hasznot húztak belőled?
Én egy kemény fickó vagyok, néha egyenesen hideg, de meleg szívem van. Akik ismernek engem, tudják, jó ember vagyok és bízok másokban… És igen, volt olyan aki közel került hozzám csak az érdekei miatt, hogy hasznot húzzon, hogy félrevezessen. Az utolsó pár évben már nem volt ügynököm sem, mert nem bíztam senkiben. A végén aztán megálltam és otthagytam a labdarúgást.
Kép: Goal.com
Nem hiányzik?
Néha igen, néha nem. Imádom a focit, ez volt az életem… De az emberek a futballban nem mindig jók. Ezért játszom már csak a barátaimmal, hogy élvezzem, jól érezzem magam.
Hogy magyarázod azt, hogy 10 éve te voltál a Real Madrid sztárigazolása, mára pedig már visszavonultál?
Ez bonyolult. Nem is tudom… Nem mondanám azt a karrieremre, hogy egy katasztrófa, mert azért voltak jó pillanataim.
Hogy írnád le a Madridban töltött időszakodat?
Volt egy kicsi mindenből, de nagyon boldog voltam. A Real Madrid a történelem legjobb klubja, náluk játszottam. Ezt senki sem veheti el tőlem. Vannak szupersztárok, akik csak álmodtak arról, hogy ott játsszanak, de sosem jutottak el odáig. Nekem összejött és nagyon élveztem is, akkor épp az álmomat éltem. Madrid mindig is itt lesz majd a szívemben. Madrid-szurkoló vagyok.
De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy remélted…
20 évesen érkeztem meg a Real Madridhoz, mint az U21-es Európa-bajnokság legjobb játékosa, az első meccsemen pedig egy csodagóllal debütáltam a Sevilla ellen. Mindenki sokat várt tőlem és én magasra tettem a lécet. Ezzel nehéz megbirkózni 20 évesen.
Ez valamennyire megváltoztatta az életed?
Valamennyire!? Nagyon! Anyámmal éltem egy kis házban, majd átköltöztünk egy több milliós nyaralóba. Az élet teljesen megváltoztat, néha ezt nem könnyű kezelni.
Az ott töltött időd pozitív volt?
Számomra igen. Együtt játszhattam Cannavaróval, van Nistelrooy-jal, Sergio Ramosszal, Marcelóval, Gutival, Raullal, Wesley Snijderrel és Casillasszal… ezek az emberek legendák. Meg persze ott volt még Cristiano Ronaldo és Benzema is… Egy valóra vált álom volt köztük játszani.
És a szurkolók?
Hát ők igényesek voltak, ahogy mindenki mással is. De összességében kedvesek voltak hozzám. Madrid az otthonom, csak úgy, mint Rotterdam. Itt otthon érzem magam. Van egy házam Villaviciosa de Odonnál, van ott egy éttermünk, a Rickey’s Place. A mostohaapám után kapta a nevét, aki ott főz. Beszoktam oda ugrani egy-egy italra, beszélgetek a szomszédokkal és ez tök jó. Úgy érzem, szeretnek.
És mi volt a pályán?
Úgy kezdtem, hogy játszottam. Bernd Schusterrel jó volt a kapcsolatom. A gondok Jose Mourinhónál kezdődtek, miatta hagytam el a klubot. Volt pár komoly beszélgetésem vele, nem vagyok boldog amiatt, amit velem tett.
Drenthe és Mourinho…
Mi történt?
2010-ben ő vitte az előszezont és én nagyon keményen dolgoztam, tényleg nagyon komolyan vettem. Jól éreztem magam, nagyon összeszedett voltam. Marcelo megsérült, én pedig reménykedtem abban, hogy majd játszani fogok és sikeres leszek. Aztán a semmiből, a ‘deadline day’ előtt felhívott és azt mondta, mennem kell. Kevesebb, mint 24 órám volt, hogy találjak magamnak egy csapatot. Nem tudtam elhinni, nagyon feldühített. Komoly szóváltásaink voltak, de ő mondta, hogy nem tudok mit tenni, ez Jorge Valdano döntése. A végén már nem is érdekelt, csak elmentem a Herculehez kölcsönbe.
És a Herculesnés sem ment sokkal jobban?
Kitűnő volt a kezdés. Még a Camp Nouban is nyertünk 2-0-ra, engem pedig meghívtak a nemzeti csapatba, meg minden. A probléma az volt, hogy egy idő után nem fizettek ki minket én pedig leálltam az edzésekkel. Aztán Mourinho felhívott és rám szállt. Azt mondta, hogy egy Real Madrid-játékos vagyok, nem tehetem ezt. De szarjatok le engem, láttátok volna őt, ha ő nem kapott volna fizut! Ott elkezdtek rossz irányt venni a dolgok. Kirúgattam embereket és még a szurkolók is megkeresték a házamat.
Aztán a csapat kiesett…
Az igazgatóság volt a felelős, ők menesztették Esteban Vigót. Ő egy remek edző volt. De ők kirúgták és felvették helyette Miroslav Djukicot, aki csak azzal volt elfoglalva, hogy az öltözőben a kockás hasát mutogassa. Még mindig azt gondolta, hogy ő egy játékos. Őszintén szólva nekem nem volt szimpatikus. Vele aztán ki is estünk.
Visszatértél Madridba?
Mourinho elkülönített engem, ahogy megérkeztem. Nem akarta, hogy bármilyen formában a csapat közelébe kerüljek az Alicantéban történtek miatt. Szóval onnantól egyedül edzettem. Szörnyű volt. Egy nagyon nehéz pillanat, mert ott már tudtam: a madridi karrierem véget ért.
A már emlegetett Hercules mezében.
Sírtál is emiatt?
Dühös voltam, de nem sírtam.
És aztán…
Nem mentek jól a dolgok. Játszottam Angliában, Oroszországban, Törökországban… Ezek után kezdődtek a problémák az ügynökökkel. Minden szerződésem miatt aggódnom kellett! A pályán rosszul teljesítettem, de ott már egyik gond jött a másik után. Aztán leléptem.
Most milyen a helyzet?
Nos, megnézzük, mit hoz az élet. Nyugodt vagyok. Csak az érdekel, hogy az édesanyám és a gyermekeim boldogok legyenek. Ez fontos számomra. A többi őszintén szólva nem igazán izgat. Ami fontos, hogy az enyéim jól vannak.
Hány gyereked van?
Egy fiam és négy lányom.
30 évesen 5 gyerekkel miként birkózol meg?
Nem tudom, hogy jó apa leszek-e, de muszáj lesz, hiszen el sem tudod képzelni azt a törődést és szeretetet, amit kapok tőlük. Most a fiam és a lányim az életem. Ha ők boldogok, a többi már nem fontos.
És azzal az étteremmel Villaviciosában meg van mindened?
Jól megy. Most próbálok nyitni egy másikat Madridban. Meglátjuk, hogy lesz.
Tartod még valakivel a kapcsolatot a Real Madridnál?
Pár emberrel. Egy nap például Chendo szerzett nekem pár jegyet és meg tudtam nézni a Barcelona elleni meccset. Jól bántak velem, jó érzés ilyen emberek között lenni.
Az öltözőben állítólag népszerű voltál, de ha jól tudom voltak gondjaid is.
Volt néhány, Saviolával és Gagóval. Gagóról őszintén szólva inkább nem is mondanék semmit. Saviolával már jobbra fordultak a dolgok.
Mi történt?
Egy nap edzés közben kértem Saviolát, hogy passzolja nekem a labdát. Négyszer kértem zsinórban, de ő csak nem adta. Saviola, Saviola, Saviola, Saviola! Ez normális egy meccsen, vagy tréningen. Ezek után megáll és belém rúgta a labdát. Az edzés végén odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, mi van. Azt mondta, idegesítette, hogy kérem a labdát. Az nem fájt, amikor belém rúgta a lasztit, viszont az már bántott, hogy szembeszállt velem, de közben nem szólt egy szót sem. De aztán később beszéltünk és minden rendbe jött – még jó is lett a kapcsolatunk. De úgy általánosságban az öltözőben jóban voltam mindenkivel. remek volt a hangulat.
Tervezed, hogy valamilyen formában kapcsolatban leszel majd a futball-világgal?
Nos, meglátjuk. Közben tanulok is, hogy ifjúsági edző legyek, fiatalokkal szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, a tapasztalatom segíthet nekik.
Megbántál bármit is?
Mit is használna most a megbánás… Most már nem tehetsz semmit.
