Meglepetésekben nem volt hiány az elmúlt fél szezonban, elég csak a Haladásra, vagy akár a Pécsre gondolni. Az alsóházi csapatok közül kiemelkedett a Dunaújváros, amely huszáros hajrával lépeget előre.
Csalódást keltő pozíciókban
Az előző évadban a Haladást mondhattuk az egyik meglepetéscsapatnak. Artner Tamás legénysége a gondok ellenére hatodik helyre futott be, nem úgy idén. Már az indulás előtt elmondta a szakember, hogy bajok lesznek, miután több kulcsembert elengedett a klubvezetés. Hogy aztán Artner hibázott, vagy a játékosok felejtettek el futballozni, rejtély. Mindazonáltal a vasiak meglehetős visszaesését a klub korábbi vezetőedzője, Szentes Lázár sem tudta megállítani, sőt, a szakemberrel négyből semmi a ponttermés. A feléledő olasz vonal sem vált be eddig, így nagy kérdés, hogy a jövőben merre vezet a Haladás útja, mert egy jobb sorsra érdemes klubról van szó, amely a korábbi években ráadásul szimpatikus elképzelésekkel vívta ki a futballbarátok és a szakma elismerését. A vezetőség azonban másban látja a jövőt, így aztán ne csodálkozzunk, ha a tavaszt is szenvedve hozza a csapat, és netalán jövőre a másodosztályban találkozhatunk a vasiakkal. Ami még a krónikához tartozik, több mérkőzés után is Radó András hiányával magyarázták a zöld-fehérek gyengélkedését, igen ám, de a sérüléséből felépülő fiatal támadó sem sokat lendített csapata szekerén, amikor visszatért a pályára. A nagy reményekkel szerződtetet olasz Tommaso Rochi, és a szlovák Kamil Kopúnek sem nagyon váltotta meg a világot Szombathelyen.
A másik negatív meglepetés a Pécs. A baranyaiak Véber Györggyel vágtak neki a szezonnak, de nem sokáig élvezhette a Pápát NB I-be vezető tréner a bizalmat, mert Matyi Dezső tulajdonos hamar megunta, hogy a piros-feketék odahaza nyeretlenek, idegenben pedig csak szenvednek. Igaz, a bajnokság egyik legnagyobb meglepetését éppen a mecsekaljai együttes okozta a címvédő Debrecen idegenbeli legyőzésével. Ezzel együtt csalódást keltő őszt tudhat maga mögött a klub. Több ízben – főleg a bajnokság vége felé, immár Robert Jarnival a kispadon – fegyelmi okokból tettek parkolópályára játékost. Így járt Wittrédi Dávid, Lantos Levente és Mohl Dávid is, utóbbi később visszakerült a csapatba, de vele sem lett jobb a „Munkás”. Ebben a fél évben egy nagy visszatérésnek is tanúi lehettünk. A profi labdarúgás vérkeringéséből évek óta kilépő idősebb Dárdai Pál tanácsadóként ült le a kispadra Kulcsár Árpád kérésére, hogy a jövőben is számít-e a klub a legenda meglátásaira, nagy kérdés, az azonban biztos, mióta fia a szövetségi kapitány, újra reflektorfénybe került.
16. Pécsi MFC 17 2 4 11 16-34 -18 10 p.
15. Haladás 17 3 2 12 8-24 -16 11 p.
A hazai pálya előnye és hátránya
Elképesztő, hogy 2014-ben az MLSZ még mindig a villanyvilágításhoz köti a licence kiadását. Ezzel hátrányba sodorva némely csapatot. Emlékezzünk az Eger példájára, az egész bajnokságot kénytelenek voltak albérletben lejátszani, meg is lett a következménye, más kérdés, hogy a háttérben is egészen másképp festett a működés, ámde most itt a Dunaújváros következik. A három év alatt élvonalba jutó újvárosi klub sokáig – tíz fordulón át – nem tudott saját stadionjában játszani, ami meg is látszott a csapat szereplésén. Dobos Barna hiába hozott össze ütőképes brigádot, olyan nevekkel az együttesben, mint Böőr Zoltán, Józsi György, Orosz Márk, Nikházi Márk vagy akár Zsótér Donát, eleinte nem ment a csapatnak, ellenben amikor visszatérhettek saját pályájukra, egy csapásra megváltozott minden. A bajnokság elején bukdácsoló együttes aztán az ősz második felében szépen gyarapította pontjait, amivel aztán lépkedett előre a tabellán, de még így is két ponttal állnak a piros-fehérek a kiesőhelyek előtt. Ez azonban lehetne három is, ha a Ferencváros ellen elmaradt bajnokin nem vétenek adminisztrációs hibát, és ennek következtében az MLSZ nem von le egy pontot az újvárosiaktól.
Ami viszont a főváros piros-fekete felén történt az elmúlt ősszel, minden csak nem profi munka, hacsak a csapat leamortizálást nem tekintjük annak. A szurkolók már mindenhol kiveszőben vannak, és azon kevesek, akik még kijárnak, szintén kezdenek elmaradozni a stadionokból, erre rátett egy lapáttal a kispesti tulaj, aki nevesincs légiósokkal töltötte fel a keretet, ezen futballisták többsége aztán januárban, illetve már most decemberben el is köszönt. A Honvédnál valami nagyon nem klappol, mert felidéződik a nyolc-tíz évvel ezelőtti események láncolata: fél csapat ment, egy csapat jött, persze, hogy gyengélkedett a XIX. kerületi brigád. Igaz, akkoriban kevesebb légióssal, míg most a keret kilencven százaléka idegenből érkező játékos. Egyetlen állandó pont, akit ki is lehet emelni, Kemenes Szabolcs. Nem csoda hát, hogy a szurkolók az MLSZ intézkedései mellett a csapat szerepelése láttán sem választják a hétvégi meccsre járást. Nem is igazán az a baj, hogy nem gyűjtögette a pontokat a csapat, hanem ahogyan játszott. Nem csoda hát, hogy Kemenes is kifakadt jó párszor a mutatott teljesítményt látva. Hogy ne legyenek kiesési gondjai a csapatnak, arról a téli erősítések tehetnek, ámde talán reálisabb célok kellenek, mert a hírek szerint olasz csatárcsillaggal – nem éppen megszokott fizetési móddal csábítják Alessandro Del Pierót – próbál erősíteni a klub. Sőt, az olasz vonal edzőfronton is megbukott, Pietro Vierchowod ahogy jött úgy ment – számottevő eredmény nélkül. Ugyan az ősz második felében Csábi József érkezett, de vele sem lett jobb a fővárosiak mutatója.
14. Dunaújváros 17 3 5 9 15-32 -17 13 p.
13. Honvéd 17 3 4 10 12-22 -10 13 p.
Remek start, felemás ősz
Jól kezdett a Lombard Pápa Mátyus János irányításával, még a Ferencvárost is legyőzték, ám a kezdeti lendület nem sokkal szeptember eleje után elakadt. Ekkor döntött úgy a nyáron kinevezett edző, hogy köszöni, neki elég volt a pápai lehetőségből, és felállt a kispadról. Ami előtte nagyjából ment Mátyussal kevésbé sikerült az „örök beugró” Kovács Lászlóval. A sárga-feketék sorozatban szenvedték a vereségeket, és a góltalansági időszak is csak nőtt, nem csoda, hogy mindössze nyolc gólnál állt meg a mutató ősz végére. 730 percnél állt meg a mutató. Összesen kilenc találkozón át tartott a gól nélküli széria. Ennek ellenére a bajnokság végére némileg kiegyenesedett a csapat, de így is veszélyben van még a bakonyaljai egylet. Az utolsó három őszi mérkőzésen már Lengyel Ferenc ült a kispadon, vele egy pontot szerzett három meccsen a társaság. Közte egy kiadós zakó a listavezető Videotontól.
Alig előzi meg a Pápát a Spartacus, ez döntően köszönhető Mátyus Jánosnak is, aki pápai lemondása után egy hónappal már a nyírségiek kispadján ült, ugyan Csábi Józseffel sem szerepelt rosszul a Szpari, ámde Mátyus keze alatt mintha egy másik Nyíregyházát láttunk volna. Igaz, hogy beleszaladtak olykor a késbe a piros-kékek, ellenben mások ők okozták az ellenfél vesztét nagy különbséggel. A játékban nem vallott szégyent a szabolcsi együttes, eredményességben azonban van hová javulnia az újoncnak. Mindazonáltal kiesési gondoktól nem kell tartania a Spartacus szurkolóinak.
12. Pápa 17 3 5 9 8-29 -21 14 p.
11. Nyíregyháza 16 4 2 10 17-26 -9 14 p.
Hol a tavalyi hó?
Nagyon leszakadtak a mezőnytől. A Kecskemét ugyanis nyolc pontos előnnyel áll a Nyíregyháza előtt, és ez akár kényelmes helyzetet is teremthet a „Hírös Város” és az előttük lévő csapatoknak, ám Bekő Balázs is tudja, nem lehet hátradőlni, mert az megbosszulja magát. Bármennyire is reménykeltő a mostani helyezés, gürizni kell a minél biztosabb pozíciókért. Ősszel felemás szereplést mutatott be a KTE, amely a mezőnyben egyedüliként szakított a mostanság divatos felállással, és a biztos ponton nyugvó hadrendet alkalmazva érte el, hogy viszonylag nyugodtan telelhessen. Az elmúlt években rendre jól szerepelt a KTE, és a mostani középmezőnybeli tagsága is biztosnak tűnik az eddig látottak alapján.
A legnagyobb esést kétségkívül a Győr mutatta be. A kisalföldiek a tavalyi ezüstérem után mindössze a kilencedik helyen várják a folytatást, így aztán nem ért senkit váratlanul, amikor Horváth Ferencnek megköszönték a munkáját, helyét egy öttagú ad hoc edzői garnitúra vette át, de nem sok sikerrel, míg a véglegesen kinevezett Miriuta Vasile rögvest nagy tisztító folyamatba kezdett: kilenc játékos mehet, amerre lát. Tény, hogy valami nagyon elromlott, és ez talán annak is köszönhető, hogy a csapat a nemzetközi porondon is érdekelt volt, ám ez nem mentség a rossz szereplésre. A góltalanságra sem lehet fogni, persze jóval előrébb tarthatna a zöld-fehér brigád, ha a helyzetek tömegét nem elpuskázza, hanem értékesítik a támadók. Ezen is változtathat Miriuta, aki korábbi csapatából igazolhat, de nem várható nagy javulás, főleg a majd’ csapatnyi távozónak köszönhetően. Sok munkája lesz tehát a felkészülés alatt Miriutának.
10. Kecskemét 17 6 4 7 18-21 -3 22 p.
9. Győr 17 6 5 6 25-21 +4 23 p.
Gavalovits Sándor
