Az olasz klasszis karrierje tele volt sérülésekkel, most pedig minden korábbinál őszintébben beszélt arról, hogy hogyan élte meg ezeket. Szívszorító történet.
Egy fantasztikus focista tragikus sztorija – Forrás: thefootballmind.com
Roberto Baggio a Corriere dello Sportnak nyilatkozott, a továbbiakban az ő szavait fogjuk közölni, mindenféle további kommentár nélkül, azt hiszem nem szükséges bármit is hozzáfűzni, így is elég megrázó.
“Amikor szögre akasztottam a cipőmet úgy éreztem, mintha felszabadultam volna. A fizikai fájdalom kész kínzás volt és ez végig kísért egész életemen. Az utolsó években már nagyobb volt, mint amit el tudtam viselni. “
“Amikor a Bresciában játszottam a meccsek után két napig járni is alig tudtam. Amint hazaértem nem tudtam kiszállni a kocsiból. Leraktam az egyik lábamat a földre, és aztán az ajtón támaszkodva felhúztam magam. A következő vasárnap már megint játszottam, természetesen tele fájdalomcsillapítóval, de játszottam. Mindenem a futballnak adtam. Paradoxonként hangzik, azonban, amikor visszavonultam boldog voltam és realista. Fel fogtam, hogy ennél többre nem lettem volna képes. A San Siróban utolsó bajnokimon és Genovában az utolsó válogatottbeli meccsemen a szurkolók mindenért kárpótoltak.”
Baggio sajnos egyfolytában sérülésekkel küszködött, az első 18 éves korában 1985-ben, amikor térdszalagszakadást szenvedett.
“A futball ezzel “mutatkozott be” nekem. Ha nagyképű lettem volna azért, amiért az emberek fenoménnak neveztek, ez visszahozott a földre. Rosszul léphettem és otthagytam a porcomat és a keresztszalagom a pályán. Az orvosok megnézték a térdemet, és fejcsóválva csak annyit mondtak, hogy valószínűtlen, hogy valaha focizhatok újra. Összesen 6 műtéten estek át a térdeimen, 4-en a jöbb, kettőn a bal. A porcleválás akkoriban nagyon komoly probléma volt, ma már csak egy rutin műtét. Nagyon kellemetlen műtéten voltam túl, mindig az alagutat láttam, amikor beléptem a játékoskijáróba, azonban mindig a fényt kerestem a végén. A franciaországi műtétem volt a legrosszabb. Lyukat kellett fúrniuk a sípcsontomba, hogy a helyén tartsák az inakat, amik szét lettek tépve. Nem szedhettem gyulladáscsökkentőt, mert allergiás voltam rá.”
“220 belső öltést végeztek rajtam. Teljesen letörtem. Azt mondtam édesanyámnak, hogy “ha szeretsz, ölj meg”. Ez egy fiatal srác kétségbeesése volt, aki szenvedett és látta az álmait elúszni miután ujjheggyel megérintette őket. A műtét utáni 2 hét alatt 12 kilót fogytam. Nem ettem, csak egész nap sírtam a fizikai és lelki fájdalom miatt.”
“Ha azt mondom, hogy soha nem gondolkoztam azon, hogy bedobom a törülközőt, hazudok. Volt egy pár nagyon, nagyon sötét pillanat, viszont mindig sikerült lereagálnom a helyzetet. Azt mondtam magamnak, hogy tegyem próbára magam, és menjek a végsőkig. Be akartam bizonyítani, hogy erősebb vagyok a balszerencsémnél, és nem hagyom, hogy egy térd megakadályozzon az álmaim elérésében. Mindig is a foci volt a szenvedélyem. Kisgyerekként vittem magammal a labdát a fürdőbe. Az a visszatérő álmom volt, hogy játszani fogok a VB-döntőben Brazília ellen. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik megélhették ezt az álmot, de sérülésemkor csak szenvedtem, sírtam és féltem, hogy soha nem jön el ez a nap.”
Baggionak állítása szerint sokat segített a buddhizmus, habár ő keresztény családból származott. Rájött, hogy ez az ő útja és megtalálta számításait a valláson belül. A legfontosabb gondolat, amit kiemelt, és ezt mindenki figyelmébe ajánlom: “A sorsod MINDIG a saját kezedben van.”
Tereh Balázs
