A hamarosan kezdődő Copa América kapcsán a dél-amerikai labdarúgás legnagyobb rivalizálásaként alighanem elsőnek Brazília és Argentína versengése ugorhat be az európai focikedvelőknek, ám a Copa Américán nem ez a két csapat a legsikeresebb. A legeredményesebb ország ugyanis az az Uruguay, mely például az első, szintén megnyert világbajnokság előtt már 6-szor elhódította a címet és az 1924-es és ’28-as olimpián is a legjobbnak bizonyult. Azóta összesen 15 Copa América elsőséggel büszkélkedhet a Celeste, míg Argentína 14-gyel követi az örökranglistán, Brazília pedig „csak” a harmadik 8 sikerrel a 44 kiírásból.
Az 1930-as hazai rendezésű VB döntőjében Uruguay éppen Argentínát győzte le, ezután viszont úgy elmérgesedett a viszony a két ellenlábas között, hogy további öt évig nem is rendezték meg a kontinensviadalt, míg végül 1935-ben a perui szövetség közbenjárásával sikerült kibékíteni a feleket, hogy aztán ismét Uruguay diadalmaskodjon Argentína előtt. Szintén Uruguay nyerte egyébként az utolsó Campeonato Sudamericano név alatt futó tornát is 1967-ben (az első, 1916-os tornától ezt a nevet használták), mely után nyolc évig szünetelt a kontinensviadal, ugyanis a busásabb fizetésekért Európába özönlő játékosokat nehéz volt összegyűjteni a torna színvonalának biztosításához. Az 1975 óta már Copa América néven futó versengés során a legbüszkébbek az uruk alighanem az 1987-es és a 2011-es győzelmükre lehetnek, amikor is épp Argentínában értek a csúcsra, mégpedig úgy, hogy előbbi kiírás során az elődöntőben, öt éve pedig (már Forlánnal, Cavanival, Luis Suárezzel a soraikban) a negyeddöntőben búcsúztatták az ősi vetélytársat.
Különösen azért is sajnálhatja Argentína az utóbbi elszalasztott lehetőséget, mert így már 1993 óta, vagyis 23 éve nem sikerült az országnak válogatott szinten trófeát szereznie. A legutóbbi négy torna közül ugyan csak a hazain nem jutottak döntőbe Messiék, ám mind a három fináléjukat elbukták. Ilyen hosszú böjtöt sohasem tartottak még a gauchók, amikor az ’50-es évek nagy generációját az olasz klubok szétkapták és a legjobb játékosokat honosították (Sivori, Maschio, Angelillo), akkor is sikerült az 1978-as világbajnoki címmel kitölteni a ’91-es Copá America-győzelemig tartó hiátust. A mostani terméketlen időszaknak az ellentéte a 40-es évek volt az ország számára, amikor a leghosszabb sikersorozatot produkálták. Az 1941-es aranyérem után ugyan a ’42-es tornát elbukták az uruk mögött, 1945 és ’47 között háromszor is megnyerték a tornát, ami másik csapatnak azóta sem sikerült. Ráadásul ha a ’46-os döntőben kialakult botrány következtében nem lép vissza Argentína, talán még a ’49-es címet is begyűjthette volna.
Íme az örökranglista érmek tekintetében
Így az utóbbi tornát hazai pályán megnyerte Brazília, mely hiába rekorder a világbajnoki címek tekintetében, az csak a harmadik sikere volt a Conmebol versengésében. Az első győzelem egyébként még 1919-re datálódik, ugyanis amikor a két korábbi tornát megnyerő Uruguay-t egészen drámai csatában, 4*15 perc hosszabbítás, összesen 150 perc játék után sikerült az első színes bőrű futballsztár, Arthur Friedenreich, a „Tigris” góljával 1-0-ra legyűrni és elhódítani az ország első jelentős labdarúgó-címét. Némi nagyzolással akár azt is mondhatjuk, hogy ezután vált igazából a korábban a társadalmi elit szórakozásának tekintett labdarúgás a nép sportjává Brazíliában. A Copa América ugyanakkor sohase volt éppen a Seleção kedvence, az eddigi 44 tornából 9-szer is visszalépett a csapat a küzdelmektől, és 1997-ig kizárólag abban a négy kiírásban diadalmaskodott, melyet maga is rendezett (1919, 1922, 1949 és 1989). Az is igaz persze, hogy az azóta lejátszott hét tornából aztán négyszer is a legjobbnak bizonyult, többször azonban igencsak tartalékos csapattal, és bizonyára az sem véletlen, hogy idén Neymar is inkább a hazai rendezésű és még soha meg nem nyert olimpiai tornán vesz részt a Copa América Centenario helyett.
Az említett hármastól a többi dél-amerikai ország jócskán elmarad az éremtáblázaton, Paraguay 1953-ban és 1979-ben tudott győzni, de a legkülönösebb menetelésüket mégis 2011-ben mutatták be, amikor egyetlen győzelem nélkül, öt döntetlennel masíroztak el a döntőig, talán nem véletlen, hogy Paraguay rendelkezik a torna legtöbb döntetlenjével, szám szerint 38-cal. Peru az egyetlen ország, mely elmondhatja magáról, hogy minden döntőjét megnyerte, mégpedig 1939-ben és 1975-ben, majd hosszabb szünet után az utóbbi két tornán némileg váratlanul két bronzérmet is szerzett. A címvédő Chile legutóbb szerezte meg egyetlen trófeáját hazai pályán, akárcsak az éppen súlyosbodó gerilla háborúktól sújtott Kolumbia 2001-ben és a 3500 méter feletti pályáinak speciális adottságait eddig két döntős szerepléssel kihasználó Bolívia 1963-ben. Az eddigi felsorolásból az is kiderül, hogy a tíz dél-amerikai ország közül csak Ecuadornak és Venezuelának nem sikerült eddig megnyernie a Copa Américát, és bár előbbiek hazai pályán kétszer is a négy közé jutottak, utóbbiak pedig öt éve egyszer, nem sikerült még érmet sem kivívniuk az eddigi 44 viadalon. Utóbbi két válogatott „büszkélkedhet” ráadásul a torna két legnagyobb vereségével is, ugyanis Argentína 1942-ben Ecuadort 12-0-ra, 1975-ben pedig Venezuelát 11-0-ra ütötte ki.
Szerző: Miskolczi István
