Döntőnek is beillő párosítás alakult ki a labdarúgó világbajnokság első elődöntőjében, hiszen a torna favoritjának számító brazilokat búcsúztató belgák az így már legfőbb esélyessé előlépő franciákkal csapnak össze. Az egy négyzetméterre jutó világsztárok, és a mesterek eszméletlen taktikai húzásai mellett az érzelmek sem szorulnak háttérbe: a Belgium és Franciaország között fennálló fagyos hangulat fűtheti fel ma este az indulatokat…
Deschamps, a spórolós zseni
Franciaországot már a torna kezdete előtt feszült közhangulat jellemezte, ami Martial, Lacazette és Rabiot kvalitású játékosok kimaradása esetén egészen meg is érthető. Mint ahogy a Gall Kakasok történetében szinte soha, ezúttal sem sikerült valami parádésra a rajt: Ausztráliát csak egy kérdőjeles büntetővel, és egy öngóllal tudták felülmúlni. Peru ellen már a csoportküzdelmek végéhez közeledve meggyőző teljesítményt vártak a Les Bleus-től, ám ismét egy taktikailag közel tökéletes, ám nehezen élvezhető győzelmet arattak. A kvartett utolsó találkozóján, Dánia ellen viszont óriási eredményt értek el a franciák: a világbajnokság legnézhetetlenebb meccsén dugták el a labdát 90 percre. Ez utóbbi “taktikus iksz” kicsit nehezen emészthető talán utólag, hiszen ennek köszönhetően a nehezebb ágon Argentínával kellett farkasszemet nézniük.
Messiék ellen már azt a francia válogatottat láthattuk, amit mindig is szerettünk volna: a védekező okoskodást hátrahagyva Deschampsék beleszaladtak az adok-kapokba, melyből Mbappé duplájának, és Pavard csodagóljának is köszönhetően ők kerültek ki győztesként. Következett Uruguay, akik ellen Griezmann rutinja (gól és gólpassz), valamint Cavani hiánya bizonyult mérvadónak. Látható tehát, hogy Didier Deschamps válogatottja idáig egyértelműen takaréklángon tüzelt, mindig éppen annyira hajtottak, amennyire a kiesés elkerüléséhez elengedhetetlen volt. Bár erkölcsileg ez nem a legtisztább megoldás, az utóbbi évtizedekben láthattuk, hogy az esetek többségében az erőtartalékok okos beosztása vezet a kupa magasba emeléséhez…
Akiknek a vb nem “Hazardjáték”
Belgium ezzel szemben az “ami a csövön kifér”-elven futott neki a tornának, és talán egy mérkőzés kivételével mindig a maximumra törekedtek. Panamának egy álmoskás félidő után gurítottak egy hármast, az angolokat erősen megnyúzó Tunéziának ötöt vágtak, a Háromoroszlánosok ellen pedig egy kvázi barátságos találkozón biztosították be a csoportelsőséget, ami a franciákhoz hasonlóan nehéz ágat, ám könnyűnek tűnő ellenfelet (Japán) jelentett. A mindenki által leírt ázsiaiak kamikaze-taktikája aztán majdnem eredményesnek bizonyult, ám a 60. percre ellőtték minden puskaporukat, így a jóval rutinosabb Vörös Ördögök végül tanári játékkal, fél órán belül 0-2-ről fordítva leiskolázták a Felkelő Nap Országát. Az igazi bravúr pedig ezután következett: Roberto Martínez váratlan húzások egész sorával lepte meg a világot, gyakorlatilag esélyt sem hagyva a trófea várományosának tartott Brazíliának a továbbjutásra.
A belga aranygeneráció tehát beérett. Hazardék edzőváltásokkal, és hullámvölgyekkel tarkított úton jutottak el oda, hogy már egy esetleges vereség sem törölné ki nevüket a történelemből. Hazájukban mindenki büszke rájuk, de érdemes-e itt megállni, ha a jubileumi 75. francia-belgán épp azt a nemzetet győzhetik le, akik 1986-ban egy vb-bronzmeccsen Belgium egyetlen éremszerzési lehetőségét törték derékba?
Tényezők, amelyek dönthetnek
A francia keret – a brazillal ellentétben – rogyásig van klasszis szinten védekező középpályásokkal, így nem lenne csoda, ha például Ngolo Kanté képes volna levenni a pályáról londoni csapattársát, Eden Hazard-t, aki ezidáig az egész világbajnokságon megérinthetetlen volt. Emellett természetesen a csapat kipihentsége is a jóval mélyebb, és eddig takarékosabban is játszó francia keret malmára hajtja a vizet. A Kakasoknak akad ugyanakkor egy nagy gyenge pontja, ami részben az Eb-döntőben is megpecsételte a sorsukat: ha nem tudják saját, inkább a labda járatásán alapuló taktikájukat ráerőltetni ellenfelükre, akkor az gyors átrendeződéseivel felülmúlhatja őket.
Bár nem számít világklasszisnak, a keret egyetlen klasszikus szélső védőjeként kulcsszerep hárul Thomas Meunier-re, kinek eltiltása komoly fejfájást okozhat Martínez mesternek. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen kezdővel fut ki a pályára Belgium. Egyesek szerint a jól bevált 3-4-2-1 maradhat néhány offenzívabb játékossal a szélen, aztán kard ki kard; míg mások úgy vélik, hogy a spanyol itt már nem kockáztat, és ezúttal egy 4-4-2-vel borzolja a kedélyeket, melyben akár 4 (!!) belsővédő is helyet kaphat. Érdekes kérdés továbbá, hogy miként kívánják megfékezni a magasan előre törő Pavard-Mbappé párost. Előbbinek talán Hazard elöl maradásával lehetne elvenni a kedvét a szaladgálástól, míg utóbbi alighanem két védekező mentalitású játékost is levesz majd a pályáról fürgeségével.
20:00 Franciaország – Belgium (TV: M4Sport)
Helyszín: Kresztovszki Stadion (Szentpétervár); Játékvezető: Andrés Cunha (uruguayi)
Várható kezdők (fifa.com):
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, Hernández – Pogba, Kanté – Mbappé, Griezmann, Matuidi – Giroud. Vezetőedző: Didier Deschamps
Belgium: Courtois – Alderweireld, Vermaelen, Kompany, Vertonghen – Chadli, Witsel, De Bruyne, Carrasco – Lukaku, Hazard. Vezetőedző: Roberto Martínez
