Iker Casillas-szal a Movistar ‘Hanging up Wings’ című népszerű dokumentumsorozata forgatott egy filmet, amelyben a korábbi klasszis kapus először osztott meg részleteket szívinfarktusáról.
Mint ismert, Casillas 2019 májusának első napján lett rosszul az FC Porto edzésén. Az azóta már visszavonuló kapussal több mint másfél év alatt forgatottak egy dokumentumfilmet, amelynek az első két része került most adásba.
Az első rész címe ‘szívinfarktus’, a Real Madrid legendája pedig részletesen beszél a súlyos egészségügyi problémáról, és arról, hogy mennyire is váratlanul érte őt.
“Az egész úgy kezdődött, hogy fél másodpercre egyszer csak úgy éreztem, hogy mintha furán vettem volna a levegőt. Edzésre készültünk, már a csapattal voltam, amikor nehéznek éreztem a mellkasomat. Először azt gondoltam, hogy allergia… Mielőtt a kapusedzőkkel dolgozni kezdtük volna, jeleztem, hogy nehezen kapok levegőt, nyom a mellkasom. ‘Roberto hozzál cukrot, vagy valamit, nem tudom mi történik velem’ – Feleltem, majd abban a pillanatban már nem tudtam állva maradni, a földre zuhantam. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj!” – Idézi fel a történteket Casillas.
“Olyan volt az egész, mintha a medencében lennél, a víz alatt, de egyszerűen nem tudsz feljönni. Szorongtam, egyre szaporábbá vált a légzésem is annyit tudtam mondani, hogy azonnal hívják az orvosokat, hiszen mindjárt megfulladok.” – Folytatta a kapus, aki még arra is emlékszik tisztán, hogy Nelson Puga és az FC Porto orvosi stábja a pályán kezelte.
“Látszott rajtuk, hogy kényelmetlen a helyzet a számukra is, idegesek voltak. ‘El kell vinnünk innen, nyugodtabb körülmények köz, ki kell vizsgálnunk’ – felelték az orvosok. Fel akartam állni, hogy elindulok az orvosi helységbe, de újra összeestem, úgy támogattak be. Nem gondoltam volna, hogy szívinfarktusom van! Egyre kevésbé tudtam már beszélni is, azt hittem fel fogják nyitni a mellkasomat!” – Így Casillas, aki mint mondta, pillanatok alatt rémálommá vált az élete.
“Elképesztő volt a bizonytalanság, halálfélelmem is támadt, nagyon aggasztó volt.. A folyamatos vizsgálatok alatt egyszer csak mondták az orvosok, hogy próbáljak megnyugodni, hiszen nem fogok meghalni. Végül ha nehezen is, de változtatni tudtam a felfogásomon, az is rengeteget segített a felépülésben. Elképesztően lassan teltek a napok, hetek, hónapok. Az a legrosszabb az egészben, hogy szinte végig azt éreztem, készen állok a visszatérésre, közbe pedig mégsem… Ez borzasztóan kemény volt, főleg úgy, hogy az egész életem a versenyről, a heti edzésekről szólt. Tudom, hogy igazuk volt, akik azt mondták, hogy nem szükséges visszatérnem, ne de ezt, ennyi idő után ki tudná ilyen hamar eldönteni?!” – Tette fel zárszóként a költői kérdést a világ -és Európa-bajnok kapuvédő.
