Argentína fővárosában számtalan kisebb-nagyobb profi csapat székel, alapjában véve öt nagyobb klubot (grandes) különböztetünk meg közülünk, akik mindegyike egy-egy kultikus otthonnal rendelkezik…
Estádio Antonio Vespucio Liberti “El Monumental” – River Plate
(Photo by Sebastian Rodeiro/Getty Images)
A River Plate csapatának kultikus otthona az “El Monumental” néven vált híressé hatalmas mérete révén. A stadion hivatalos neve Estádio Antonio Vespucio Liberti, melyet a klub korábbi elnöke révén kapott. A létesítmény az argentin főváros Buenos Aires Belgrano nevű negyedében fekszik, noha sokan tévesek azt hiszik, hogy a klubcsapat gyökerei miatt Núnezben található.
A későbbi sokszoros bajnok 1901-ben alapított egylet Carlos Peucelle leigazolása miatt 1931-ben kapta máig használatos “Los Millionarios” (milliomosok) becenevét, melyre azzal is rászolgált, hogy pár évvel később megvásárolta azt a területet, ahol új stadiont építtetett magának. A Monumental 1938. május 26-án nyitotta meg kapuit, a stadionavató-mérkőzésen a River 3-1-es győzelmet aratott az uruguayi Penarol gárdája felett.
A létesítmény a jelenlegi 70 074 fős férőhelyével Argentína legnagyobb stadionja, egyúttal a River Plate mellett az argentin válogatott hazai mérkőzéseinek első számú otthonául szolgál. Már a kezdetektől fogva 68 ezer néző befogadására volt alkalmas, de egy Racing Club elleni 1975-ös mérkőzésen több mint 100 ezren verődtek össze, amely máig rekordnak számít.
A stadionban négy dél-amerikai bajnokságon (mostani nevén Copa América) rendeztek mérkőzéseket, 1946-ban, 1959-ben, 1987-ben és 2011-ben. Emellett az 1978-as argentin rendezésű, hazai győzelemmel záruló világbajnokságon kilenc mérkőzésnek adott otthont, beleértve a finálét, melyen az Albiceleste 3-1-re diadalmaskodott Hollandia ellen.
A River Plate jóvoltából számtalan Libertadores-kupa-döntő otthona is volt a stadion. A legrangosabb dél-amerikai nemzetközi klubsorozat fináléjának hazai mérkőzését 1985-ben egy másik fővárosi csapat, az Argentinos Juniors is itt játszotta “albérletben” a kolumbiai América de Cali ellen.
A Monumental világhírű stadion, első sorban a River Plate szenvedélyes fanatikusai tették azzá, akiknek hangereje és pirotechnikai bemutatói rendszerint hatalmas érdeklődésnek örvendenek világszerte. A “milliomosok” Boca Juniors elleni örökös vetélkedése egyike a labdarúgás történetének legősibb és legfelfokozottabb hangulatú városi rivalizálásának.
A stadion az évek során többször átesett kisebb-nagyobb felújításon, legutóbb a járvány miatti kényszerszünet alatt 2020-2021-ben végeztek ráncfelvarrást, mely során a pályán kívül a nézőteret is korszerűsítették. A Monumentalban a játékteret futópálya veszi kerül, a lelátók relatíve messze helyezkednek el a küzdőtértől, ennek ellenére a River fanatikusai elképesztő hangulatot képesek teremteni a létesítményben. Noha nem olyan tipikus katlan, mint a Boca oroszlánbarlangja, általában abszolút magával ragadó atmoszféra uralkodik a stadion falain belül. A lelátó három szintből áll végig körben. Kívülről nézve a stadion kerekített alakú, hatalmas területen fekszik el. A nézőtér alapszíne a fehér, a legfelső emeleten a piros csíkozás fut körbe a stadion teljes hosszában rendszerint átlósan, hol lefelé, hol felfelé, ezzel is tisztelegve a klubszínek előtt. (Az emblematikus piros átlós csík 1904-ben került fel a mezre, amikor a legenda szerint a játékosok az eredetileg tiszta fehér mezen piros szalagot viseltek magukon keresztbe, ami mivel szerencsét hozott, a színösszeállítást később megőrizték a mezeken.)
A különböző sportesemények mellett a Monumental kedvelt koncertstadion is, a teljesség igénye nélkül már olyan világsztárok léptek fel benne, mint Paul McCartney (1993 és 2010), Bruce Springsteen (1988), Michael Jackson (1993), Madonna (1993, 2008 és 2012), a Kiss (1994, 1997, 1999, 2009 és 2012), a Rolling Stones (1995, 1998 és 2006), az AC/DC (1996 és 2009), Bob Dylan (1998), David Bowie (1990), Eric Clapton (1990, 2001, 2011), Shakira (2003), a Guns N’ Roses (1992, 1993 és 2016), a Ramones (1996), a The Police (2007), a U2 (1998 és 2006), a Bon Jovi (1995 és 2010), a Red Hot Chili Peppers (2002 és 2011), a Metallica (1999 és 2010), az Oasis (2009), a Coldplay (2010), a Jonas Brothers (2009 és 2010), a Coldplay (2010), Miley Cyrus (2011), Justin Bieber (2011 és 2013), Lady Gaga (2012), az Iron Maiden (2013), a The Cure (2013) vagy Prince (1991).
Estadio Alberto José Armando “La Bombonera” – Boca Juniors
(Photo by Sebastian Rodeiro/Getty Images)
Argentína egyik leginkább jellegzetesnek számító stadionja kétségkívül az egyedi alaprajza révén “La Bombonera” (csokoládés doboz) néven elhíresült Estadio Alberto José Armando, a népszerű Boca Juniors csapatának kultikus létesítménye a főváros Buenos Airesben.
A stadion felépítését hosszas egyeztetések előzték meg, végül 1938 és 1940 között zajlottak az építési munkálatok. Az első – barátságos – mérkőzést a Boca Juniors 1940. május 25-én játszhatta új otthonában a San Lorenzo ellen. A nyitómérkőzést az “arany-kékek” 2-0-ra nyerték Ricardo Alarcón két góljával, az összecsapás pedig csak kétszer 35 perces volt, mivel nem volt még világítás a stadionban. Az első hivatalos tétmeccset egy héttel később, június 2-án a Newell’s Old Boys ellen ugyancsak 2-0 arányban húzta be a Boca, az első hivatalos találatot szintén Alarcón szerezte a stadionban.
Az átadást követő évek, évtizedek során időről időre folyamatosan bővítették a stadion kapacitását, elhíresült becenevét azt követően kapta, hogy 1953-ban megépítették a harmadik lelátószintet. Átadásától egészen 1986-ig egyszerűen csak Estadio Boca Juniors volt a neve, akkor viszont Antonio Alegre elneveztette a stadiont Camilo Cichero egykori elnökről, akinek regnálása idején elkezdődtek a létesítmény munkálatai. Mostani nevét 2000-ben vette fel, Alberto José Armando az 1960-as években volt az egyesület elnöke.
Jelenlegi befogadóképessége nagyjából 49 ezer fő, ami nem számít soknak, hiszen a La Boca városnegyedben található építmény a belvárosban van, viszonylag szűk helyen, így relatíve kis területet foglal el. Klasszikus lelátók csak a pálya három oldalán helyezkednek el, az egyik hosszanti részen egy lecsapott, széltében kisebb helyen elterülő lelátórész van, ami szintén egyedi jellegzetességet ad a létesítménynek – a VIP-páholy is ebben a szekcióban helyezkedik el. Bár a nézőszám jóval kevesebb a világ nagy stadionjaihoz képest, de fantasztikus az atmoszféra, mivel nincs a stadionban futópálya, és a játéktértől gyakorlatilag karnyújtásra helyezkednek a rendkívül meredek lelátók. Ebben rejlik a különlegessége, ami miatt világszerte rengeteg rajongót vonz.
A La Bombonera egy igazi régi, klasszikus, latin stílusú létesítmény, a helyi fanatikusok elképesztő hangulat teremtésére képesek, amely világviszonylatban is abszolút egyedülállónak számít. A Boca-River rangadó az egyik legősibb klubok közti vetélkedés és máig a legnagyobb klasszikus derbik egyike az egész világon.
Az argentin válogatott az 1970-es évekig előszeretettel ebben a stadionban játszotta az otthoni mérkőzéseit, később a nagyobb befogadóképességű és korszerűbb Monumental került előtérbe, majd időről időre rendszerint Buenos Airesen kívül Rosárióban, Cordobában, újabban pedig San Juánban játsszák az Albiceleste hazai mérkőzéseit. A nemzeti csapat 27 meccséből csupán kettőt veszített el a létesítményben 18 győzelem és hét döntetlen mellett.
Labdarúgó-mérkőzések mellett a stadionban gyakran rendeznek koncerteket, a teljesség igénye nélkül olyan sztárok léptek már fel a La Bombonerában, mint például Lenny Kravitz, Elton John, James Blunt, a Bee Gees vagy a Backstreet Boys.
Az elmúlt években rendszerint egyre több pletyka, tervezet merül fel a stadion esetleges modernizálása, újjáépítése céljából, mely ellen természetesen a mostani, régi vágású, egyedülállónak tekinthető La Bombonerát kedvelő szurkolók határozottan tiltakoznak.
Estadio Presidente Juan Domingo Perón “El Cilindro” – Racing Club
(Photo by Gabriel Rossi/LatinContent via Getty Images)
A főváros öt nagy csapata közé tartozó Racing Club híres stadionja formájából kifolyólag az “El Cilindro” néven lett közismert, de a létesítményt az egykori kultikus argentin elnök révén hivatalosan Estadio Presidente Juan Domingo Perónnak hívják.
A hírhedt államfő köztudottan a 18-szoros argentin bajnok klub szurkolója volt és ő kezdeményezte az új stadion felépítését, melyet Perón eredetileg a belvárosban álmodott volna meg. Az egyesület vezetősége viszont ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak eredeti közegükben, a főváros Avellaneda nevű városrészében. A stadiont hosszas előkészületek után az 1940-es évtized utolsó esztendeiben húzták fel, az első mérkőzést 1950. szeptember 3-án játszották, melyen a Racing csapata Llamil Simes találatával 1-0-ra felülmúlta a Vélezt.
Egy évvel később a pánamerikai játékok valamennyi labdarúgó-mérkőzését ezen a pályán rendezték, és az évek során számtalan fontos mérkőzést vívtak az El Cilindróban, időről időre egy-egy bajnoki vagy kupadöntő helyszínéül szolgált. 1967-ben a Racing jóvoltából a Libertadores-kupa-finálé és az Interkontinentális Kupa-döntő hazai mérkőzését is itt bonyolították le. Jelenlegi formájában 61 ezer néző befogadására alkalmas, ezzel a Monumental mögött a második legnagyobb stadion az országban, de a beszámolók szerint annak idején előfordult, hogy 120 ezren is bezsúfolódtak egy-egy nagyobb mérkőzésre.
Az “Academia” stadionja alig 300 méterre került felépítésre az avellenadai ősi rivális Independiente stadionjától, így a világon kevés helyen látható módon, a két hatalmas létesítmény pár sarokra fekszik egymástól.
A legenda szerint az 1967-es nagy sikereket követően az ellenlábas Independiente szurkolói egy éjszaka betörtek a stadionba és a gyepszőnyeg alá hét fekete macska tetemét ásták el, hogy balszerencsét okozzanak a rivális csapatnak. Hihetetlen, de egy évvel később a Racing elvesztette a rájátszás döntőjét, majd hosszú évekig, évtizedekig sikertelen volt, nem nyert nagy trófeát és egyre mélyebbre süllyedt. A klubnál kétségbeesetten keresték az állati tetemeket, melyből azonban első próbálkozásra csak hatot találtak meg, de nem nyugodtak bele, majd amikor 2001-ben végre megtalálták a hetediket is, abban az évben 35 éves kényszerszünet után újra bajnoki címet ünnepelhettek.
A két csapat hosszú ideje fennálló vetélkedése a Boca-River párharc után a második legismertebb argentin rivalizálás világszerte, és a kettejük közti derbi a tabellán elfoglalt helyezéstől függetlenül mindig igazi presztízscsatának számít.
A Racing szurkolói stadionjukból a hazai mérkőzéseken rendszerint igazi oroszlánbarlangot képesek varázsolni elkötelezett fanatizmusuk és szenvedélyes szurkolásuk révén, így még ha nemzetközi viszonylatban nem annyira elterjedtek, mint a Superclásico csapatai, a dél-amerikai labdarúgás szerelmesei pontosan ismerik őket, hogy mire képesek.
A jeles futball-mérkőzések mellett a stadionban például a Rammstein, a Judas Priest és a Whitesnake is fellépett a 2010-es években.
Estadio Libertadores de América – Independiente
Argentína napjainkban használatos stadionjai közül az egyik legrégebbi kétségkívül a Libertadores-kupa rekordbajnoka, az
Independiente létesítménye, az
Estadio Libertadores de América.
A virágkorát az 1960-as, 1970-es években élő egyesület eredeti otthonát 1928-ban húzták fel Buenos Aires Avellaneda nevű negyedében. Mostani nevét a régi stadion lebontása előtt 2005-ben kapta meg. Azelőtt a létesítményt egyszerűen csak Estadio de Independientének hívták, ismert beceneve pedig “La Doble Visera de Cemento” (“kettős cement napellenző”) volt, utalva ezzel az épület két szintjére és legfőbb összetevő anyagára.
A stadion átadására 1928. március 4-én került sor az Independiente és az uruguayi Penarol közti barátságos mérkőzéssel, melynek díszvendége Buenos Aires akkori kormányzója, Valentín Vergara volt. Átadását követően 52 ezer néző fért be a stadionba. 2006-ban lebontották és mostani formájában 2009-ben adták át újra. Jelenlegi befogadóképessége 42 069 fő. A rossz nyelvek szerint az új aréna anyagi finanszírozásához a saját nevelésű Sergio Agüero mellett az Oscar Ustari és Germán Denis eladásából befolyt összegre is szüksége volt a klubnak. Az Estadio Libertadores de América formája tükrözi a régi stadion megjelenését a két szintes lelátó rendszerével, amely nem lekerekítve, hanem téglalap alakban veszi körül a játékteret.
Az 1930-as években az argentin válogatott ebben a stadionban játszotta hazai mérkőzéseit, és az Independiente is előszeretettel látott vendégül a kontinensen túrázó európai csapatokat. Legfőképpen brit és spanyol klubok tették tiszteletüket a létesítményben, akik rendszerint vesztesen távoztak a “Rojo” elleni találkozókról. A nemzeti csapat ugyancsak hibátlan mérleggel rendelkezik a stadionból, hiszen az Albiceleste tízből tíz meccset megnyert a régi építményben. A válogatott utoljára 1961-ben Paraguay ellen játszott egy barátságos mérkőzést ezen a helyszínen, azóta a fővárosban inkább a La Bombonera vagy a Monumental ad otthont a válogatott fellépéseinek.
1950-ben a szomszédos nagy rivális, a Racing Club egyesülete új stadiont épített, amely a “Rojo” otthonától alig 300 méterre került felépítésre, így a világon kevés helyen látható módon, a két hatalmas létesítmény pár sarokra fekszik egymástól.
A 2009 októberében átadott új létesítmény már egy sokkal modernebb, “európaibb” stadion, amely hatalmas digitális kivetítővel rendelkezik, valamint az infrastruktúrához étterem, bevásárlóközpont, szabadidő-központ és klubmúzeum is tartozik.
Estadio Pedro Bidegain – San Lorenzo
(Photo by Jam Media/Getty Images)
Szintén a nagy ötös (“grandes”) tagjai közé tartozó San Lorenzo csapatának otthona körül rendkívül szövevényes történet lakozik, a piros-kékek aktuális hazai pályájaként az Estadio Pedro Bidegain funkcionál.
A “Ciclón” (ciklon) becenévre hallgató egyesület otthonát kalandos história övezi. Erről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy hogy az argentin kormány a megszorítási intézkedési nyomán 1979-ben elvette tőlük a saját stadionjukat, a Boedo városrészben fekvő Estadio Gasómetrót, az egyesület eredeti otthonát, és eladta a telket egy áruházlánc részére. A San Lorenzo ettől kezdve albérletben játszotta a hazai meccseit, 1993-ban pedig megkapták a mostani stadionjukat, amely a Bajo Flores negyedben fekszik, tehát még mindig nem a megszokott helyükön, de legalább állandó otthonra leltek. Ám a beszámolók szerint megkapták az engedélyt arra, hogy a régi helyén felépüljön az új stadionjuk, a saját kerületükben.
Az 1908-ban alapított klub neve Lorenzo Massa atya nevéhez fűződik, aki az utcán a közlekedő autók miatt balesetveszélyes körülmények közt focizó gyerekeket beengedte a templom udvarára játszani azzal a feltétellel, hogy eljárnak misére. Nem sokkal később a srácok egyesületet alapítottak, a névválasztásnál pedig megtisztelték az atyát. Igaz, Massa nem szerette volna, hogy róla nevezzék el a klubot, így a csapat neve hivatalosan Szent Lőrincre és az argentin függetlenségi háború során megvívott San Lorenzó-i csatára utal, de valójában köztudott, hogy az atya személye szorosan összefügg az egyesület létrehozásával.
A Bidegain 1993-ban nyitotta meg a kapuit, de 2014-ben már jelentős felújításon ment keresztül. Bár újabb építésűnek számít, küllemében abszolút a régi, latin stílusú stadionok vonásait tükrözi. A csaknem 48 ezres befogadóképességgel rendelkező pályát három oldalról gigantikus lelátó veszi körül, az egyik hosszanti oldalon pedig egy kétszintes, fedett, modernebb lelátó található. A “barrák” természetesen a fedetlen állóhelyeken foglalnak helyet, rendszerint akár mindhárom kanyarban.
A San Lorenzo szurkolói magával ragadó fanatizmusuk révén világhírűek, ráadásul abban a tekintetben is példaértékűek, hogy számos, eredetileg náluk használatos rigmust vették át tőlük az európai csapatok táborai.
Az argentin főváros Almagro nevű városrészében alapított egylet hosszú történelme során eddig 15 alkalommal hódította el az országos bajnoki címet, legutóbb 2013-ban, miközben 2002-ben a Copa Sudamericanát, 2014-ben Libertadores-kupát nyert.
Az egyesület legnagyobb riválisa a szintén fővárosi Huracán csapata, míg a csapat lelkes szurkolójának vallja magát a hamarosan Magyarországra is ellátogató katolikus egyházfő, Ferenc pápa is.
