Őszintén nyilatkozott a veterán argentin támadó

A minap egy interjú keretein belül több érdekes témáról is elmondta véleményét az argentin bajnokságban (Liga Profesional) 41 évesen is megállíthatatlan támadó…

(Photo by Alejandro Pagni – Pool/Getty Images)

Az argentin bajnokságban szereplő Lanús csapatának veterán gólvágója, José Sand 41 évesen is félelmetes szezont fut, hiszen 11 forduló alatt szerzett tíz góljával vezeti a góllövőlistát.

A Pepe becenévre hallgató veterán támadó annak idején még a patinás River Plate együttesében kezdte meg pályafutását, majd a profik között a Colón színeiben debütált az 1999-2000-es szezonban. Pályafutása során számtalan csapatnál megfordult, légiósként az Egyesült Arab Emírségekben, Spanyolországban, Kolumbiában és Mexikóban próbálta ki magát, de végül a Lanús színeiben talált otthonra, ez lett az a csapat, amelyhez mindig visszatért.

Sand első ízben 2007 és 2009 között szolgálta a Granatát, amikor két idény alatt 59 gólt vágott a csapatban. Később 2016 és 2018 között, a második megszakítás alkalmával “csak” 44 találatra volt képes, utoljára pedig 2018. decemberében tért haza, a közös történet azóta is tart, Sand pedig legutóbbi visszatérése óta 16-szor volt eredményes a gárda színeiben. Amíg az első két alkalommal csapatát egy-egy bajnoki címhez segítette 2008-ban és 2016-ban, addig ez a harmadik szerepvállalása alkalmával eddig nem sikerült.

A veterán csatár a minap a Super Deportivo Radio részére adott interjúban több fontos kérdéssel kapcsolatban is őszinte választ adott:

“Carlos Bianchi volt a kedvenc edzőm, nagyon szerettem volna a játékosa lenni, az az ember mindent megnyert a Boca Juniorsszal.”

Kedvenc játékosának kilétét illetően sem köntörfalazott: “Gabriel Batistuta volt a példaképem. Úgy akartam játszani, ahogy ő, miatta lett volna a célom Olaszországban játszani, ami sajnos soha nem adott meg, de amikor először találkoztam vele, akkor aláírta az iskolai mappáimat, amelyeken fényképek voltak róla.”

“Tizennégy évesen elvesztettem az édesapámat. Azt mondta rám, hogy bunkó vagyok, amikor nem edzettem megfelelően, a legjobbat akarta nekem. Biztosan céltudatosabb és jobb lettem volna, ha továbbra is van nekem, mert folyamatosan motivált volna, de így is igyekeztem sokat gondolni rá, hogy ő hajt. Ugyanakkor édesanyámnak nagyon sokat köszönhetek, mert minden támogatást megadott a pályafutásomhoz. Szerettem volna őt boldoggá tenni, ezért lettem végül kapus helyett támadó.”

A tavaly elhunyt argentin legendával, Diego Maradonával kapcsolatban a következőket árulta el: “szívesen beszéltem volna vele többet, de elég félénk vagyok. Szerettem volna megkérdezni, hogy milyen volt, amikor törött bokával játszott az 1990-es világbajnokságon. A mai napig nem tudom elhinni, ami vele történt, úgy vagyok vele, hogy még mindig köztünk van.”

Egykori csapata, a River Plate fiataljairól: “Marcelo Gallardo nagyszerű építkezést végez, évről évre jönnek elő újabb és újabb fiatalok, akik aztán meghatározó alakjai lesznek a csapatának, majd Európába szerződnek, de folyamatosan tudják pótolni őket, és így tovább. Képes mindenkiből a legjobbat kihozni. Mostanában Julián Álvarez játéka tetszik különösen, aki ha így folytatja, meghatározó karriert futhat be Európában és a válogatottban is.”

Élete legjobb meccsének a 2016-os argentin Szuperkupa-mérkőzést tartja: “3-0-ra nyertünk a River Plate ellen a Ciudad de La Plata Stadionban. Már a bemelegítés alatt éreztem, hogy jól fog menni a játék, és nem kellett csalódnom az érzéseimben.”

Végezetül Sand a lehetséges visszavonulásáról beszélt:

“Hála Istennek, jól megy a csapatnak és nekem is, ami elfeledteti, hogy ezen gondolkodjak. Ugyanakkor be kell látni, hogy 41 évesen már ott motoszkál az ember fejében a befejezés gondolata. Tavaly nyáron is átgondoltam, akkor úgy voltam vele, hogy még egy évet biztosan lenyomok, aztán jövő júniusban meglátjuk. De ne feledjük, hogy jövő nyáron már 42 éves leszek, fel kell készülnöm rá, hogy hamarosan másik élet kezdődik számomra.”