Műtétje után rehabilitálódik a magyar válogatott kapus

A MOL Fehérvár korábbi egyszeres magyar válogatott kapusa jelenleg kölcsönben az NB II-ben szerepel, de éppen egy műtét után rehabilitálódik…

A jelenleg a MOL Fehérvártól kölcsönben jelenleg a másodosztályú ETO FC Győrt erősítő Kovácsik Ádám a minap az NB1.hu részére adott interjút, ahol beszélt az állapotáról:

“Az első négy hétben itthon rehabilitálódtam, utána kezdtem el újra Győrbe járni, most már heti ötször ott vagyok. A gyógytornászunkkal általában egy bő órát dolgozunk, ezen kívül lézeres kezelésekre és masszázsra járok, a pályán múlt héten kezdhettem el dolgozni. Pont ma csinálhattam először a lábról legördülést, ami még nem vetődés, hiszen a lábam nem hagyja el a talajt, ezek még óvatosabb mozdulatok. A rehab viszont már nem az, hiszen a medence környékén és az alsó háti szakaszon a mélyizmokat alaposan meg kell erősítenem.”

“Ha minden úgy megy, ahogy eddig, akkor január közepétől. Ha azt nézzük, hogy az első predikció fél éves felépülést jósolt nekem, ami márciusig tartott volna, ehhez képest nagyon jól haladok” – tette hozzá.

Az egykor az olasz másodosztályú Reggina kapuját is védő hálóőr elárulta, hogy már túl van a legnehezebb időszakon és nem tagadja, hogy a karrierje befejezésére is gondolt:

“A gerincsérv esetében bevallom, megfordult a fejemben a visszavonulás. Azóta viszont sok pozitív dolog történt, jobban haladok a felépüléssel, mint vártuk, ez visszahozza az ember motivációját. Ha márciusban térhetnék vissza, az azt jelentené, hogy érdemben ez a szezon számomra kuka, viszont az, hogy a téli felkészülést már remélhetőleg elkezdhetem, még tovább növeli bennem a bizonyítási vágyat.”

Az esetleges válogatottbeli visszatéréssal kapcsolatban Kovácsik őszintén elmondta, hogy “jelen pillanatban ez se nem aktuális, se nem reális. Az agyam hátsó részében, titkon persze vágyom rá. Egy válogatottságom van, néha szoktam mondani a feleségemnek, hogy ezt jó lenne legalább megduplázni. Most az NB II-ben vagyok, ráadásul hónapok óta sérülten, de azt gondolom: miért ne? Megvan bennem a vágy, néha a nehezebb, monoton napokon ez a gondolat lendít át a holtponton. Először persze újra játszani szeretnék, már nagyon hiányzik az érzés, ahogy belépek a stadionba meccs előtt, ahogy érzem azt az izgatott bizsergést. Távolabbi célom, hogy újra NB I-es kapus legyek, a címeres mezről csak ez után van értelme beszélni.”