70 évvel ezelőtt vesztette el a magyar válogatott a vb-döntőt
A magyar válogatott 1954. július 4-én játszott világbajnoki döntőt az NSZK ellen, melyet az Aranycsapat drámai körülmények között vesztett el…
(Photo by DB/picture alliance via Getty Images)
A magyar válogatott hiába számított az 1954-es vb-döntő nagy esélyesének, Puskás Ferencék sajnos 3-2-re kikaptak az NSZK-tól, amelyet a csoportmeccsek során 8-3-ra győztek le.
Az mlsz.hu az összegzőjében megemlíti, hogy a futball történet ötödik világbajnokságának döntője után szinte letargia lett úrrá Magyarországon. „Csak” ezüstöt nyert az Aranycsapat. A világ azóta is a legjobb „nem világbajnok” válogatottként emlékezik az 1954-es magyarra (esetleg az 1974-es holland Oranjét emlegeti mellette). Soha nem lesz a futballtörténelemnek még egy csapata, amely 27 gólig jut egy világbajnoki tornán, amely a döntőig vezető úton minimum négy gólt szerez minden mérkőzésén, amelyik úgy győzi le az előző torna legjobb két csapatát, hogy közben nélkülözni kénytelen a legjobb játékosát.
A torna meglepetése a magyar Aranycsapat döntőbeli veresége volt. Egy hosszú veretlenségi sorozattal érkező – jegyzett nemzetközi mérkőzésen 1950 óta vereséget nem szenvedett, 1952-ben olimpiai bajnoki címet szerzett Helsinikben, és a következő évben megnyerte a közép-európai kupát is – riválisát, még ha az tartalékosan is szerepelt a csoportmérkőzések során, de a tornán egyszer már 8:3-ra kiütő, a döntőben nyolc perc után már 2:0-ra vezető csapat veszítette el a világbajnoki címet.
Némi vigaszt jelenthet számunkra, hogy Kocsis Sándort emlegették a torna legjobbjaként, s amikor egészséges volt, nagyon jól futballozott Puskás Ferenc is. Sebes Gusztáv is elsősorban kettejük, valamint Bozsik József teljesítményét emelte ki a torna után. A nyugatnémetek vezéregyénisége, legjobbja vitathatatlanul a csapatkapitány, Fritz Walter volt, mellette a döntőben két gólt szerző Rahn, a tornán hat gólig jutó Morlock és a döntőben kiválóan védő Turek emelkedett ki.
A vb álomcsapatába öt magyar játékos került be: Grosics (magyar) – Santamaría (uruguayi), Varela (uruguayi), Liebrich (nyugatnémet) – Bozsik (magyar), Andrade (uruguayi) – Rahn (nyugatnémet), Kocsis (magyar), F. Walter (nyugatnémet), Puskás (magyar), Czibor (magyar)
A vb gólkirálya Kocsis Sándor lett, addigi vb-rekordot jelentő teljesítménnyel, 11 góllal. A döntőig vezető út minden állomásán szórta a gólokat, a dél-koreaiak ellen három, a nyugatnémetek ellen négy, a brazilok és az uruguayiak ellen két-két gólt szerzett. Ő a futballtörténelem egyetlen játékosa, aki úgy lépett pályára a világbajnoki döntőben, hogy addig csapata minden mérkőzésén legalább két gólt szerzett. Kár, hogy a fináléban ezt nem tudta megismételni.
