Track & Race Sportügynökség Kft. - A sportrendezvény partner

Hogyan kapcsoljuk ki a Dortmundot? – Elemzés

A Borussia Dortmund meglehetősen kemény és kellemetlen ellenfél hírében áll – bárki legyen is az ellenfél, nem mehet biztosra ellenük. Van azonban olyan pont, ahol fogást lehet rajtuk találni.

hi-res-4262f751a314e43d96bbe1e11a6dbfe5_crop_exact

Idén mindössze három olyan meccs volt, ahol nem  tudott győzni Thomas Tuchel együttese: először az RB Leipzig lepte meg őket egy stabil védekezéssel és verte meg őket 1-0-ra, majd jött a Real elleni 2-2 a BL-ben és a múlt heti Leverkusen elleni 2-0-ás zakó. Ezek közül mi most az utóbbival fogunk foglalkozni, de azzal is csak röviden. A Twitteren egy magyar focielemző tett ki pár képet arról a bajnokiról (egyébként angol nyelven nyilvánul meg ezen a felületen), ahol a Dortmund legyőzésének egyik kulcsát emelte ki: Weigl kivonását a sárgák játékából.

A fiatal német védekező középpályás nagyon fontos elem a Borussia játékában, a védekezés mellett ugyanis a támadások futtatásában is jelentős szerepet játszik. Legutóbb arról már esett szó, hogy mennyire megnehezíti egy csapat életét, ha a védekező középpályás kivonja magát a játékból (akkor Casemiro és Kroos voltak az alanyok) – most Weigl nem tette meg ezt a szívességet az ellenfélnek, hanem a gyógyszergyáriak maguk semlegesítették a német futballistát.

Weigl – vagy bármelyik más védekező középpályás azért lehet fontos eleme a támadójátéknak, mert a labda járatásában fontos szerepük van. Persze egyéne válogatja, hogy ki, mennyire veszi ki a részét a támadófeladatokból. Taktikailag fontos pozíciót kell fenntartaniuk a pályán, gyakran egészen komoly mennyiségben kell passzolniuk és azt kivételes pontossággal kell tenniük. Van, akit inkább a labdaszerzései miatt tartanak, van aki szinte 10 másodpercenként labdába ér, de akad olyan is, aki nem a passzokkal, hanem más módon teszi hasznossá magát. Az minden esetre egyértelmű, hogy egy ilyen ember elvesztése a játék közben komoly gondokat okozhat.

Mert ha ez a “biztos célpont” nem megjátszható, akkor alternatív megoldásokat kell választani az előre játék során. Ez kevesebb választási opciót és körülményesebb játékot eredményez – ebbe bukott bele a Dortmund is.

kepernyofelvetel-145

kepernyofelvetel-146

A képen jól látszik, hogy a két dortmundi középpályást nem tudják játékba hozni a védők, habár nagyon szeretnék. Ez lenne az eredeti forgatókönyv, ám a két leverkuseni csatár jó védekezéssel árnyékolja le Weigléket – akik így nem igazán juthatnak labdához. Persze a piros mezesek nem ketten vannak – a középpályás társak is középre húzódnak a védekezéskor, így csapdázva be a két dortmundit. A sárgák ekkor három belsővédővel játszottak és két felfutó szélső védővel – utóbbiak támadáskor feljebb húzódnak, de ebben az esetben túl messze vannak ahhoz, hogy kényelmesen be lehessen őket vonni a passzolgatásba. Az oldalváltások így sokkal lassabbá, körülményesebbé váltak – középen pedig nagyon nehéz így boldogulni.

kepernyofelvetel-147

Tuchel idővel változtatott is, elvégre ez nem mehetett így tovább: a Dortmund átállt 4-3-3-ra, amire a túloldalon egy klasszikus 4-4-2-vel reagáltak. Weigl így már egyedül próbált meg érvényesülni, de jól láthatóan túlerőben voltak a középen fegyelmezetten tömörülő Leverkusen-játékosok. Előre játék esetén így gyakorlatilag megint csak a szélek használata maradt Tuchelnek, ami ezen a szinten elég kevés – elvégre az ellenfél okkal tereli őket oda, számítanak rájuk.

A Leverkusen taktikája így végül célt ért: sikerült annyira elbizonytalanítaniuk ellenfelüket, hogy az nem is tudott betalálni. Voltak persze helyzeteik, a labdabirtoklási fölény is megvolt, ám a jelekből ítélve ez önmagában nem volt elég. A Dortmund elvesztette a pálya közepéért vívott harcot és ezzel együtt a mérkőzést is.

Az eredeti szerző Twitter-fiókja itt érhető el (angol nyelven) és itt vannak a hosszabb elemzései is.

Baranyai Balázs