Sorozatunk harmadik részében az elmúlt évtized legeredményesebb együttesének őszét vesézzük ki. Hol van már a Bajnokok Ligája, vagy épp az Európa Liga főtáblája?
A korábbi sikerek igencsak messze elkerülték a Hajdúságot, pedig nem is volt olyan rég, hogy a Loki bejutott a Bajnokok Ligájába, majd az Európa Ligába is, sőt, egy ízben a bajnokságot sikerült veretlenül megnyerniük. Még az előző évadban sem mutatott semmi sem arra, hogy a 2016-os év ősze ennyire mélyen visszaveti a társaságot. Ehhez képest csak jobb gólkülönbségével előzi meg a már kieső MTK-t a DVSC, amely az ősz elején edzőt is cserélt, kevés sikerrel. Igaz ugyan, hogy Leonel Pontesnek nem volt könnyű dolga azután, hogy a Kondás Elemért két mérkőzés erejéig leváltó Herczeg András sikerrel vette az adott bajnokikat. Sőt, az összetételre sem lehetett panasz, hiszen a támadósorban a rutinos Robert Vittek személyében korábbi világbajnoki résztvevő csatárt sikerült elcsábítani, ám a szlovák támadó végül finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot.
De vissza a szezon kezdetére. Akárcsak az MTK, a cívisvárosiak is érdekelve voltak az El-ben, de gyorsan véget ért számukra az európai kaland. Mert ugyan a San marinói La Fioritát magabiztosan ejtette ki az akkor még Kondás Elemér vezette társaság, a Torpedo Zhodino ellen szégyenszemre kettős vereséggel búcsúztak Szakály Péterék. Valami tehát valószínűleg itt tört meg, hogy egy teljesen ismeretlen fehérorosz csapat lépett át a DVSC-n, pedig nem egy BATE-szintű csapatról beszélünk.
Ezt követően hiába erősödött tovább a keret Tőzsér Dániel, majd az említett Vittek érkezésével, kulcsemberek is távoztak, így például Tisza Tibor, aki az ősi rivális Nyíregyháza szerelését húzta magára. Sőt Varga József szintén egy honi riválishoz, a Videotonhoz szerződött, Korhut Mihályt pedig az izraeli Hapoel Beer Sheva igazolta le. Megbomlott tehát a csapat, amely hiába kezdte jól a pontvadászatot,később a bajnokságban is bukdácsolt, hogy aztán az NB III-ba sorolt ETO FC Győr a Magyar Kupából is kiverje a papíron erősebb ellenfelét. Kondás Elemér a Vasas elleni fiaskó után távozott, érkezett Herczeg András, aki két meccsen irányította a piros-fehéreket, mindkét meccsen győzött a brigád, majd a honi szurkolóknak ismeretlen portugál Leonel Pontes ült a kispadra. Az augusztus 8-án kinevezett portugál nyolc meccsen irányította a csapatot, s mindössze két sikert, valamint két döntetlent ért el négy vereség mellett.
Szembetűnő volt, hogy mind elől, mind hátul hiányzott az a fajta magabiztosság, amely korábban jellemezte a társaságot, nem csoda, hogy sokszor csak futott az eredmény után a csapat. Sőt, ami korábban rendre elkerülte az együttest, jelesül, hogy irányította a meccseit, nem is szaladt bele kiütéses vereségekbe, az ősszel a Videoton, de még a gyatra formában futballozó Ferencváros is legalább hármat tudott lőni Danilovicsnak. Az ősz végére még a győzelem ízét is elveszítette Pontes együttese, aki hiába próbálta saját képére formálni az együttest, kevés sikerrel tette, bár elképzelhető, tavasszal sikeresebb lesz a brigád.
Az is egy adalék lehet, hogy nem egy klasszikus támadó, hanem inkább védekezésben jeleskedő labdarúgó vezeti a házi góllistát Holman Dávid személyében. Mögötte kullognak azok, akik felelősek lennének a gólszerzésért, vagy legalábbis a helyzetek nagyobb számban történő értékesítéséért: Horváth Zsolt, Vittek, Castillion vagy éppen Takács Tamás.
Így aztán tényleg nem meglepő, hogy olyan közel a vonal, amely alatt már csak a Merkantil Bank Liga vár a kieső csapatokra.
A számok nyelvén:
10. Debreceni VSC 19 5 5 9 20-26 -6 20 p.
Házi góllista:
5 gólos: Holman Dávid
2 gólos: Takács Tamás, Horváth Zsolt, Ferenczi János, Robert Vittek
1 gólos: Korhut Mihály, Szakály Péter, Tisza Tibor, Geoffrey Castillion, Ivan Bobko, Kuti Krisztián, Tőzsér Dániel
Lapok:
Sárga:
5: Tőzsér Dániel
4: Aleksandar Jovanovic
3: Ferenczi János, Ivan Bobko, Takács Tamás
2: Dusan Brkovic, Danilo Sekulic, Branislav Danilovic, Horváth Zsolt, Könyves Norbert
1: Völgyi Dániel, Nagy Zoltán, Tisza Tibor, Geoffrey Castillion, Ioan-Constantin Filip, Robert Vittek, Holman Dávid, Kuti Krisztián, Varga József
Kiállítás:
1: Tőzsér Dániel, Dusan Brkovic, Tisza Tibor
A leghosszabb győzelmi sorozat: 2 mérkőzés (3-4. forduló)
A leghosszabb veretlenségi sorozat: 3 mérkőzés (3-5. forduló, 14-16. forduló)
A leghosszabb nyeretlenségi sorozat: 5 mérkőzés (15-19. forduló)
A leghosszabb vereségsorozat: 3 mérkőzés (17-19. forduló)
A leghosszabb lőtt gól nélküli sorozat: 270 perc (17-19. forduló)
A leghosszabb kapott gól nélküli sorozat: 217 perc (2-5. forduló)
Következik: Mezeket le, majd megbocsátás – Diósgyőr
Gavalovits Sándor
