2017. február 14-én továbbrobog a Bajnokok Ligája (BL), ugyanis megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, méghozzá a nyolcaddöntős párharcokkal. Az addig rendelkezésre álló időben végigvesszük a legjobb 16 mezőnyének mind a nyolc párosítását, és megkíséreljük előrevetíteni, mire számíthatunk az oda-visszavágós ütközetek során.
Esélylatolgató sorozatunk eddigi részeiért KATT:
Ismét megbukik németből az Arsenal?
Kiújul-e a Real Madrid egykori olasz fóbiája?
Két felvonásos spanyol edzőpárbaj
Utolsó esély a nagy dobásra?
Öveket becsatolni, a gyorsaság játszik a sebesség ellen!
Gólpárbaj a nyolcaddöntő portugál-német összecsapásán?
Folytatódik-e a leicesteri tündérmese?
8. párharc: Porto – Juventus
Végül, de nem utolsó sorban a portugál és az olasz futball két népszerű zászlóshajójának párosításával foglalkozunk. A G csoportban második helyen végző Porto első blikkre talán kissé esélytelennek tűnhet fekete-fehér csíkos riválisával szemben, de a BL-ben számtalanszor megmutatták már a “Sárkányok”, hogy soha senki nem veheti fél vállról őket. Még a “Zebrák” sem.
MÚLTIDÉZŐ
Nem mondhatnánk, hogy az idei Bajnokok Ligája-nyolcaddöntők legtradicionálisabb párharcának leszünk tanúi a Porto – Juvén, hiszen csupán egyszer találkoztak egymással a legrangosabb európai kupasorozatban, ám mégis van mire, van hová visszatekinteni a két együttes összecsapásának kapcsán.
Utoljára a 2001-2002-es BL-szezon csoportkörében szaladt egymásnak a Juventus és a Porto. Nem akármilyen csapatok voltak azok, hiszen a torinóiak akkoriban két szezon után tudtak ismét felülni Olaszország trónjára, azaz elhódítani a bajnoki címet, keretükben pedig olyan nemzetközi klasszisok szerepeltek, mint Alessandro Del Piero, Pavel Nedved, David Trézéguet, Edgar Davids, Gianluigi Buffon és még sorolhatnánk. De a portugál alakulatnak se kellett szégyenkeznie Penával, Claytonnal vagy épp Decóval. A két együttes akkori összecsapásai kifejezetten szorosra sikeredtek, Portóban 0-0-s döntetlenre végeztek egymással a csapatok, míg Torinóban úgy nyert a Juventus, hogy 0-1-re még a Porto vezetett, ám a Marcelo Lippi vezette “Zebrák” Del Piero góljával egyenlítettek, a kőkemény Montero fejesével vezetést szereztek, Trézéguet találatával pedig lezárták a mérkőzést. Végül mindkét gárda továbbjutott a csoportjából, a Juventus első, míg az FC Porto második helyen.
Régi, legendás idők voltak ezek, most azonban az újkoriaknak kell hősökké válniuk, és új fejezetet írni a Juve – Porto összecsapások történelemkönyvébe.
OTTHON MINDEN SIKERÜL, NA DE EURÓPÁBAN..?
Akárki is vitatkozik azzal, hogy a Juventus jelen pillanatban Olaszország egyetlen, megkérdőjelezhetetlen egyeduralkodója, annak sürgősen ajánlott doktorhoz fordulnia. Ugyanis az elmúlt öt esztendőben kivétel nélkül a torinói zebracsíkosok hódították el a “scudettót”, vagyis az olasz bajnoki címet. Ebből hármat még Antonio Conte, azaz a Chelsea jelenlegi menedzsere pakolt a vitrinbe, kettő pedig a mostani vezetőedző, Massimiliano Allegri nevéhez fűződik. Mindemellett természetesen a honi kupában is vitézkedett a Juve, ez idő alatt kettőt is bezsebelt, sőt 2012-ben, 2013-ban és 2015-ben még az Olasz Szuperkupát is zsebre vágta a gárda.
Jelenleg is ott tartunk, hogy a Juventus töretlenül halad következő címvédése felé, amely azt jelentené, hogy az Allegri-csapat 6. scudettóját szerzi meg zsinórban. Persze nem eszik olyan forrón a kását, az AS Roma és a Napoli kitartóan lohol Mandzukicék nyomában, de jelen pillanatban 7 pontos előnnyel hasít az élen a címvédő, 24 meccsből 20-at megnyert, csupán négy alkalommal talált legyőzőre, és nem nagyon akar döntetlent játszani.
Könnyen lehet, hogy Allegri utolsó idényét tölti a Juve kispadján (fotó: ib.times.com)
A nyáron egyébként tett is azért a Juventus, hogy hazai hegemóniája töretlen legyen. Az átigazolási piacon meglepően sokszor találkoztunk a “Zebrák” nevével, és bár érkeztek olyan nevek a klubhoz, mint Dani Alves, Miralem Pjanic, Mario Lemina, Mehdi Benatia vagy épp Marko Pjaca, mégis két másik transzferről maradt leginkább emlékezetes a torinóiak nyara.
Az egyik név távozó oldalon található, ugyanis négy esztendős szolgálat után eligazolt a klubtól az igen sokra taksált francia válogatott középpályás, Paul Pogba. Aligha kell bárkinek is kis esszét írni Pogba Angliába szerződéséről, aki kicsit is érdekelt a labdarúgásban, de tény ami tény: a Juventusnak sikerült rekordot jelentő összeget legombolni a 23 éves középpályást leigazoló Manchester Unitedről, és 89 millió fontért, azaz körülbelül 100 millió euróért cserébe értékesítette spílerét a regnáló olasz bajnok. Nem akármilyen pénzmennyiségről beszélünk, elképzelni is irtózatos, sőt szinte lehetetlen vizuálisan elgondolni. Nos, a Juventus nem sokáig ücsörgött a zsákmányon, gyorsan befektette az összeget, és elszipkázta a rivális Napoli friss olasz gólkirály támadóját, Gonzalo Higuaínt. Az argentin csatár se került éppenséggel potom pénzbe, 90 millió eurót áldozott megvételére a fekete-fehér klub. Szokatlan a Juventustól, hogy ekkora összeget egyetlen személy leigazolására költ – még ha részletekben is teszi ezt -, de ezúttal megtette, és Higuaín nem is tűnik rossz befektetésnek (erről majd később).
A Juventus jól halad idén, de tiszta sor, hogy a torinói sztárklubnál már réges-rég nem kizárólagos értékmérő a hazai jó szereplés (sőt, talán sose volt az). Olaszország bajnoka végre a nemzetközi porondon szeretne igazán nagyot dobbantani, és megismételni a 20 éve nem tapasztalt sikert, azaz megnyerni a Bajnokok Ligáját. Másfél évvel ezelőtt Allegri mester bemutatkozó szezonjában nagyon közel járt már ehhez a Juve, de akkor végül is a spanyol Barcelona túl nagy falatnak bizonyult. Idén nem szeretne elbukni a Juventus, persze nem ők az egyetlen nagy csapat, akik értékes babérokra törnek, tehát igencsak oda kell tenniük magukat Higuaínéknak, ha meg akarják valósítani hőn áhított céljaikat.
ÖRÖKKÉ FRISS SÁRKÁNYSEREG
Azon kívül, hogy az FC Portót a Primeira Liga, vagyis a portugál élvonal egyik legerősebb csapataként szokás emlegetni, ismert még egy dologról a csapat: a folyamatos adás-vételről.
Az európai futballnak Decót, Ricardo Carvalhót, Radamel Falcaót, Hulkot, James Rodríguezt és még sok más klasszist adó klubnál 2016 nyarán is volt némi jövés-menés, igaz, a korábbiakhoz fogható cserélődésről talán nem beszélhetünk. Furcsa módon legdrágább távozójuk és érkezőjük is védő volt, ugyanis a védelem tengelyéből eligazoló Maicon 6 millió euróért kelt el, míg a hátsó alakzat bal oldalára szerződtetett Alex Telles 6,5 millió euróba került a “Sárkányoknak”. Ezúttal többnyire sikerült megtartani az együttes kulcsjátékosait, és ez kiváló fejlemény a portóiak számára. Nézzük, hogyan sikerül ennek fényében az idei szezon!
A Primeira Liga élére immár három éve felférni képtelen Porto idén végre ismét közel van a listavezető Benficához, mindössze egyetlen ponttal vannak lemaradva az ősi riválistól Nuno Espírito Santo fiai. Márpedig a cél egyértelműen a bajnoki cím megszerzése, és remek keretével erre nem is esélytelen a Porto. Az idei szezonban támadásban és védekezésben se rosszak a kék-fehérek, övék a bajnokság legkevesebb kapott gólja, persze ahol ilyen védésekre képes egy kapus, nem is meglepő mindez:
https://www.youtube.com/watch?v=WujDc2xY6o4
Bizony, a nagy öreg, másfél éve szerződtetett Iker Casillas még mindig ilyenekre képes, és nem utolsó sorban ezzel a bravúrral mentette meg csapatát attól, hogy a Sporting Lisszabon elleni meccsen két pontot elbukjon a 93. minutumban!
Góllövésben se rossz a csapat, ez leginkább annak köszönhető, hogy sikerült megtartani André Silvát a nyáron, valamint az olyan remek játékosok is maradtak, mint Yacine Brahimi, és nyáron az idei szezon kezdetén sikerült megszerezni a remekül teljesítő Jotát, januárban pedig Tiquinho Soares személyében olyan futballistát szerződtetett a Porto, aki két bajnoki mérkőzésen három góllal jelentkezett, tehát igencsak berobbant a bajnokság második helyén tanyázó csapatba.
Ami talán igazán szép a kék-fehér klubban, az mindent egybevetve komoly szakmai tudásuk, mellyel újra és újra tehetséges, jó focit játszó együttest tudnak felépíteni, ezáltal mindig friss, feltüzelt, bizonyítani vágyó gárda áll a mindenkori edző rendelkezésére.
A BL persze egész más kávéház, és most is adott a kérdés: a legutóbb 2004-ben csúcsra érő Porto képes-e felvenni a versenyt Olaszország legnagyobb ágyújával?
LEHETSÉGES KULCSEMBEREK, TALÁLGATÁSOK
Az eddigiek folyamán jó pár játékost felsoroltunk mindkét csapatból, és ezáltal nagyjából sejthető is azon futballisták névsora, akik kulcsszerepet tölthetnek be a párharc során. Most nézzük részletesebben őket!
A párharc esélyese a Juventus, ezen kijelentés miatt talán az FC Porto magyarországi hívei se sértődnek meg. Ennek ékes bizonyítéka a két csapat értéke is, melyet a mértékadó Transfermarkt eképpen vázol fel: az olasz gárda keretének összértéke hozzávetőlegesen 448 millió euró, míg portugál ellenfelüké 171 millió.. Hajmeresztő különbség, persze nem is meglepő, hiszen a Serie A és a Primeira Liga között is komoly a differencia.
A Juventus keretének értékét jócskán megdobja a már említett Higuaín, akinek piaci árát 75 millió euróra lövi be a Transfermarkt. A 29 éves támadót azzal a nem titkolt céllal szerződtette az “Öreg Hölgy”, hogy betöltse az első számú gólfelelős szerepkörét. A Nápolyból érkező argentin csatár pedig nem is viccel, idén 18 gólnál jár a Serie A-ban, a Bajnokok Ligájában ötöt termelt, és már több rangadót is eldöntött a szezon során (nevéhez fűződik a Roma és a Napoli elleni győztes gól is, márpedig a Juve idei két legnagyobb riválisáról beszélünk). Sokat kritizálták a testsúlya miatt Higuaínt, ám ameddig ilyen szinten teljesít az ellenfél kapujánál, aligha érdekel bárkit is a Juve háza táján, hány kilót nyom a mérlegen Gonzalo.
Gonzalo Higuaín, a torinóiak rekordigazolása (fotó: bola.okezone.com)
Ha további lehetséges kulcsembereket keresünk, Paolo Dybalát és Mario Mandzukicot se hagyhatjuk ki a képletből. A 23 éves argentin csatár idén csak 5 bajnoki gólt és 1 BL-találatot jegyez, de mindennek egyik komoly oka, hogy 44 napot volt kénytelen kihagyni sérülés miatt 2016 októbere és decembere között. Ráadásul az AC Milan ellen elvesztett Olasz Szuperkupa-döntőn épp ő hagyta ki a meccslabdát a hosszabbítás során, majd a büntetőpárbajban is rontott, tehát minden bizonnyal él benne a bizonyítási vágy. Ha igazán formába lendül, az egyik legüdébb színfoltja és legkomolyabb erőssége a torinói csapatnak. Mandzukic pontosan olyan gólmutatókkal rendelkezik, mint Dybala, ugyanakkor elsősorban nem is emiatt emelkedik ki a horvát támadó, hanem elképesztő munkabírásával, és a védelem akár több tagjának egyidejű lekötésére is képes.
Nehéz lenne egy olasz csapat esetében figyelmen kívül hagyni a védelmet, a Juventus esetében pedig pláne, hiszen az olasz válogatott szinte teljes hátsó alakzata a Juventust erősíti. A Barzagli – Bonucci – Chiellini hármas (nocsak, itt is van BBC) messze földön rettegett, és az immár kiegészítőembernél jóval komolyabb tisztet betöltő Daniele Rugani is az olasz labdarúgás legnagyobb talentumai között van. Ha pedig minden kötél szakad, a rutinos Gianluigi Buffon bármikor képes jó szolgálatot tenni, a középpályán pedig nagy aduász lehet Claudio Marchisio, a Juventus szurkolóinak nagy kedvence.
A fekete-fehérek nyári igazolása, Miralem Pjanic talán idén haloványabb Rómában látott önmagához képest, de ha jó napja van, játékból és szabadrúgásból is rendkívül veszélyes. Továbbá kihagyhatunk-e egy olyan embert, aki egy bődületes kapásgóllal nemrégiben eldöntötte a Derby d’Italiát, azaz a milánói Inter elleni meccset? Ugye, hogy nem, tehát álljon itt Juan Cuadrado neve is!
André Silva, a portói aduász (fotó: Squawka)
A Porto oldalán nyilván leginkább André Silva emelhető ki, hiszen jelenleg a 21 éves portugál támadót tartják a kék-fehérek legnagyobb értékének, afféle új Falcaóként emlegetik. Nos, az idei szezonban megállíthatatlan az ifjonc, 12 gólt termelt a ligában, míg a BL-ben négynél jár (ebből kettőt az angol bajnok Leicester 5-0-s kiütésének alkalmával), ami szintén elismerésre méltó produktum egy ilyen sihedertől.
Silván kívül a már említett Jota – Tiquinho kettős is igen sokat tehetne Santo csapatának sikeréért, akárcsak Yacine Brahimi. Persze nem árt hozzátenni, hogy a kiismerhetetlenül cselező algériai szélső idén nem is annyira kiismerhetetlen, nem most futja legjobb idényét a Porto mezében. Ettől függetlenül akár fel is szívhatja magát egy olyan kaliberű ellenféllel szemben, mint amilyen a Juve.
A középpályáról mindenképpen meg kell említeni Héctor Herrerát, a portóiak 26 esztendős középpályását és csapatkapitányát. Herrera a kék-fehérek legtöbb meccsén pályára lép, igazi alapember, kapocs a középpálya és a védelem, továbbá a középpálya és a csatársor között. Nagyon érdekes lehet, hogyan csatázik majd Khedirával és Marchisióval a két mérkőzésen.
A “Sárkányok” hátsóalakzatát se hagyjuk ki, a Pereira – Felipe – Marcano – Telles négyes képes komoly falat felhúzni az idén remekül védő, másodvirágzását élő Iker Casillas előtt. Egyébként akár a két veterán kapus párharca miatt is pikáns lehet a párharc, hiszen vitathatatlan, hogy Buffon és Casillas személyében az utóbbi másfél évtized legjobb kapusai közé tartozó portásokról beszélünk. Akik szeretik a nosztalgiát, azoknak tán még könnyek is szöknek a szemükbe két ekkora ikon védéseinek látványától.
Nosztalgia….
VERDIKT
A fentiek alapján alighanem kijelenthető, hogy a Juventus több olyan játékossal rendelkezik, akik képesek lehetnek bármikor, bármilyen pillanatban eldönteni a meccset. A “Zebrák” támadósora veszedelmes, védelme retesz, ráadásul Chielliniék pontrúgásokból is rendkívül veszélyesek. Allegri pedig igen sokféle módon képes játszatni együttesét, három és négy védős rendszerben, klasszikus öt középpályás formációban vagy akár gyémántfelállásban is pályára tudja küldeni övéit. Ráadásul kiválóan variálja a letámadást és a védekezést, egészen eltérő harcmodorokat tud felmutatni az “Öreg Hölgy”, és emiatt lehet rendkívül kiismerhetetlen Santóék számára a Juve.
Amiben mindenképpen bízhat a Porto, az a Juventus idei mérlege nagy csapatok ellen. A Serie A-ban négyszer győzték le Allegriéket, ebből egyszer-egyszer a két milánói megaklub, a Milan és az Inter fektette két vállra a bajnokot, továbbá Firenzében is veszített nemrég a Juve, méghozzá a Fiorentina ellenében. Az Olasz Szuperkupát megint csak elbukták Buffonék, ráadásul akkor a hangulat nem is volt igazán jó a torinóiak háza táján. A BL-ben a Sevilla és a Lyon ellen is pontot vesztett odahaza az olasz gárda (igaz, idegenben mindkettőt elverte). Márpedig bárhogy is nézzük, a Porto igenis nagy csapat, még ha nem is ér el olyan magaslatokat, mint Európa legnagyobb óriásai.
Ám a Juventus általában akkor játszik igazán jól, amikor igazán kell. Így pedig bizony könnyen lehet, hogy biológiai ellentmondást láthatunk majd: a zebra felfalhatja vacsorára a sárkányt…
Szerző: Draskovics Tamás
