2017. február 14-én továbbrobog a Bajnokok Ligája (BL), ugyanis megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, méghozzá a nyolcaddöntős párharcokkal. Az addig rendelkezésre álló időben végigvesszük a legjobb 16 mezőnyének mind a nyolc párosítását, és megkíséreljük előrevetíteni, mire számíthatunk az oda-visszavágós ütközetek során.
Esélylatolgató sorozatunk eddigi részeiért KATT:
Ismét megbukik németből az Arsenal?
Kiújul-e a Real Madrid egykori olasz fóbiája?
Két felvonásos spanyol edzőpárbaj
Utolsó esély a nagy dobásra?
Öveket becsatolni, a gyorsaság játszik a sebesség ellen!
Gólpárbaj a nyolcaddöntő portugál-német összecsapásán?
7. párharc: Sevilla – Leicester City
Újabb olyan párosításhoz érkeztünk, amelyet még soha nem rendeztek meg a Bajnokok Ligájába. De hisz’ nem is rendezhettek, ugyanis az angol bajnok Leicester City története során először jár a nemzetközi porondon, így értelemszerűen a legrangosabb európai kupasorozatban is. A legjobb 16 között pedig nem sodródott könnyű ellenfél a “Rókák” útjába.
AZ ANGOL CSODA
Aligha lehet nagyobb futballtörténeti meglepetést említeni az elmúlt évtizedekből annál, mint amit az előző szezonban véghez vitt a Leicester City. A históriát vélhetően mindenki ismeri, aki egy kicsit is érdeklődik a labdarúgás iránt, de azért álljon itt dióhéjban a kékek bajnoki címet hozó szezonjának röpke összefoglalója.
2016 nyarán kinevezték a Leicester csapatának élére Claudio Ranierit, aki történetesen épp azt megelőzően bukott óriásit a görög válogatott szövetségi kapitányaként (szégyenszemre utolsók lettek abban az Eb-selejtező kvartettben, amelyben talán előzetesen őket tippelték a legnagyobb esélyesnek). A legtöbben nem is fűztek túlságosan komoly reményeket ahhoz, hogy a tiszteletreméltó, de karrierje során igen keveset domborító olasz menedzserrel sok sikerélménye lesz majd a kis csapatnak. A 2015-2016-os szezont megelőző esélylatolgatásokban igen sokan kiesőhelyre predesztinálták a Leicestert, ám a “Rókák” teljesítménye végül minden képzeletet felülmúlt, sőt lekörözött, három méteren tízet vert rá, ahogy tetszik. Ugyanis a 2015-ben csupán 14. helyen végző együttes csodák csodájára megnyerte az angol első osztályú labdarúgó-bajnokságot, azaz a Premier League-et! Hiába a nagy nevű, dúsgazdag riválisok, a kis csapat óriási egységről, szervezettségről és hitről tett tanúbizonyságot, mindössze háromszor talált legyőzőre a 38 forduló során, és bezsebelte története első bajnoki trófeáját az élvonalban!
A bajnoki diadallal pedig együtt járt, hogy Claudio Ranieri együttese afféle romantikus mesehősként a figyelem középpontjába került, hirtelen mindenki róluk akart olvasni-hallani, velük akart interjút készíteni, és a szíve mélyén sok-sok ember a szurkolójuk lett egy kicsit.
Ranieri a 2016-os Év Legjobb Edzője díjjal (fotó. Sky Sports)
Persze adott volt a kérdés: erre a teljesítményre képes-e még egyszer legalább megközelítőleg a Leicester? Nos, az idei szezonban úgy tűnik, nagyon nem… Sokan tartottak attól, hogy nyáron Anglia sztárcsapatai szétkapkodják a regnáló bajnok keretét, elszipkázzák kulcsjátékosaikat, ám ez végül nem következett be. Az első helyet megszerző csapat aduászai közül csupán N’Golo Kanté távozott, a bajnokságban kis híján gólkirállyá avanzsáló, 24 gólt termelő Jamie Vardy és a 17 találatot jegyző Riyad Mahrez maradtak a csapattal, noha több tehetős rivális csábította őket. Persze a világ egyik legjobb védekező középpályásává váló Kanté nagy érvágás volt, de általános volt a nézet, hogy egyetlen ember pótlása azért nem kivitelezhetetlen dolog a thaiföldi tulajdonosi körrel rendelkező címvédőnél.
Nem is fukarkodott a piacon a Leicester, érkezett Islam Slimani, Ahmed Musa, Onyinye Ndidi, Nampalys Mendy, az Európa-bajnokságon berobbanó Bartosz Kapustka és a német válogatott kapus, Ron-Robert Zieler. Túlragozni nem érdemes, lényeg a lényeg: hiába tűnt úgy, hogy a címvédő kerete inkább erősödött, semmint gyengült, az idei szezon sivár: jelenleg ott tartunk, hogy a regnáló bajnok csupán 1 ponttal kerüli el a kiesőzónát, 17. helyen áll a ligában és pocsék formában van hosszú-hosszú ideje.
Címvédést persze nem sokan vártak a Leicestertől, de azért a kiesés ellen való küzdelem abszolút várakozásokon aluli produktumnak számít. A rémes szezont egyelőre egyetlen dolog menti meg: a BL!
A Leicester ugyanis kiválóan szerepelt története első Bajnokok Ligája-szezonjában, megnyerte csoportját, és így várja az Európa-liga címvédőjét, a Sevillát.
ARGENTIN TEMPERAMENTUMMAL
Ha van csapat, amely a nemzetközi porondon letette a névjegyét az elmúlt években, az bizony a spanyol Sevilla FC!
Nem túlzás ez, hiszen az andalúziai fehér mezesek neve gyakorlatilag összeforrt az európai klubfutball második számú kupasorozatával, az Európa-ligával (EL), amelyet az utóbbi 10 esztendőben 5(!) alkalommal hódítottak el. Leírni is elképesztő.
Még meghökkentőbb, ha azt az adatot nézzük, hogy az elmúlt három EL-szezonban mindannyiszor a Sevilla emelhette magasba az EL-trófeát! A legújabb kori sikerek pedig egyetlen tréner nevéhez fűződtek: Unai Emery-hez. A spanyol vezetőedző azonban 2016 nyarán úgy döntött, feláll a sevillai kispadról, és új kihívások után néz. Meg is találta magának a regnáló francia bajnok Paris Saint-Germaint, a Sevilla pedig új sikerkovács után nézhetett. A klub vezetőségének választása pedig a kétszeres Copa América-győztes Jorge Sampaolira esett!
Sampaoli, a Sevilla vezére (fotó: ESPN)
A 46 esztendős argentin tréner igazán érdekes, színes egyénisége a világfutballnak. Már önmagában üdítő látvány, ahogy izmos, tetovált karjaival ácsorog, vezényel, dirigál, ordibál az oldalvonal mellett, de ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy Chile válogatottjával hódította el a Copa Américát 2015-ben és 2016-ban is a topfavorit Argentína – azaz hazája – csapata elől, pláne izgalmas személyiséggé válik Sampaoli.
Sokak szerint a Sevilla legjobb nyári igazolása maga a kopasz edző volt, pedig rengeteg futballista érkezett Andalúzia zászlóshajójához, és körülbelül ugyanennyi távozott, tehát jelentős volt a sürgés-forgás a Ramón Sánchez Pizjuán Stadionban.
Sampaolit azonban mindez nem érdekelte, nem hullajtott könnyeket az olyan elinaló kulcsemberek miatt, mint Kévin Gameiro vagy Éver Banega. Nem, az argentin kijelentette, számára ott és akkor kezdődik a csapatépítés és kész. Mindegy, ki jött és ki ment, az adott keret a lényeg.
A csapatépítés pedig olyannyira jól sikerült, hogy az idei Sevilla minden porondon fantasztikusan teljesít. Nézzük sorjában!
Ha valamit előszeretettel vetettek Unai Emery szemére az EL-trófeákkal kikövezett évek alatt is, az a spanyol bajnokságban mutatott relatíve vérszegény teljesítmény volt (az idei BL-főtáblára sem a bajnokságból kvalifikálta magát a csapat, hiszen ott csupán 7. lett, így az EL-győzelem segített rajtuk). Nos, Sampaolival ilyenről egyelőre szó sincs, a Sevilla kőkeményen üldözi az élen álló Real Madridot és a második helyen tanyázó Barcelonát, maga mögött tartja az Atlético Madridot, a Sociedadot és a Villarrealt, búcsút intett a tavalyi pocsék idegenbeli mérlegnek, és ennek tetejében még jó focit is játszik.
A Spanyol Király-kupában nem jött össze a kiemelkedő szereplés, Sampaoliék pechjére a Real Madrid jött szembe, és így a 16 között búcsúzni kényszerültek az andalúziaiak (hogy aztán a spanyol ligában elvegyék a Real Madrid veretlenségét, megtorolva a kupakiesést).
A Bajnokok Ligája-szereplés pedig végre sikeresnek tűnik, hiszen sikerült túlélni a csoportkört. Furcsa dolog, ha egy klubnál annak örülnek, ha nem kell megvédeniük a címüket egy sorozatban, de valószínűleg a fehér-pirosak szurkolói kifejezetten örvendenek annak, hogy ezen a tavaszon a BL egyenes kieséses szakaszában kell vitézkedniük, és nem az EL-be kell alámerülniük ismét, sokadszor.
A nyolcaddöntőben rájuk váró feladat pedig nem is tűnik megoldhatatlannak.
TÜNDÉRMESE VAGY HATTYÚDAL?
A Leicester City rémes bajnoki szerepléséről esett szó, de a Bajnokok Ligája egészen más kávéház a kékek számára. Itt ugyanis szebbik, már-már tavalyi arcát mutatta a Ranieri-brigád, és megnyerte csoportját!
Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem a Leicester kvartettje volt az idei kiírás legveszedelmesebb négyese. Anglia bajnokán kívül ugyanis a portugál bajnokságból érkező, patinás Porto, a belga bajnok Club Brugge és a dánok bajnoka, a Köbenhavn kapott helyet a G csoportban. Jó nevek, de a Leicester költségvetése jócskán veri utóbbi kettőét, és a Portóéval is abszolút felveszi a versenyt (sőt..). Mindenesetre újoncként, a bajnokságban rossz formát mutatva kifejezetten nagy szó, hogy a Leicester hat meccsből négyet behúzott, míg a Köbenhavn otthonából ponttal távozott. A teljesítményen egyetlen jókora fekete folt esett, ugyanis a Porto otthonában 5-0-s zakót kaptak a “Rókák”, amely alól még az sem mentesíti őket, hogy addigra megnyerték a csoportot, és tartalékos csapatot szerepeltettek a Dragao Stadionban.
Slimaniék öröme a Porto elleni győztes gól után (fotó: Goal)
A Sevilla csoportja első blikkre jóval nehezebbnek tűnt, mint az angoloké, ugyanis az olasz bajnok Juventusszal, a francia Olympique Lyonnal és a horvát bajnok Dinamo Zagrebbel kellett szembenéznie Jorge Sampaoli fehér mezeseinek. Persze ebből a kvartettből erőteljesen kilógott lefelé a Zagreb, de előzetesen mindenki úgy gondolta, hogy a Juve, a Lyon és a spanyol gárda között óriási csata lesz majd a két továbbjutó helyért. Lényegében így is lett, még ha a Lyon nem is igazán tudott beleszólni a kérdésbe. A Sevilla és a Juventus két kemény meccset vívott egymással, Torinóban el is ért egy értékes döntetlent az andalúziai csapat, viszont hazai pályán 1-0-ról is 1-3-ra kikapott Olaszország bajnokától többek között Franco Vázquez kiállításának hála, így elvesztette a csoportelsőséget.
Persze ha azt nézzük, hogy a Leicester vár Sampaoliékra a nyolcaddöntőben, utólag aligha bánkódnak emiatt Sevillában, hiszen minden tisztelettel együtt is verhető csapat benyomását kelti Ranieri együttese.
Ha a lehetséges kulcsemberekre akarunk egy-egy pillantást vetni, nem mehetünk el szó nélkül a Jamie Vardy – Riyad Mahrez kettős mellett a Leicester esetében. Még akkor se, ha az említett két spíler nagyon messze van tavalyi formájától. Idén összesen 8 gólt szereztek ketten együttvéve a bajnokságban, míg tavaly összesen 41-gyel zártak! Ordító differencia. A BL-ben speciel legalább Mahrez hozza magát, négy gól is fűződik a nevéhez, és ha azt nézzük, hogy a “Rókák” csupán 7 gólt termeltek a csoportkör során, megsüvegelendő az algériai játékos teljesítménye. Rajta kívül a Leicester nyári – és “all time” – rekordigazolása, Islam Slimani, továbbá Marc Albrighton és Sinji Okazaki jelentkezett még egy-egy góllal. A szintén nagy dérrel-dúrral leigazolt Ahmed Musától is sokat várnak Leicester városában, ám egyelőre csak néha-néha hozza magát a nigériai. A Premier League-ben eddig csupán 2 gólt szorgoskodott össze, ez pedig édeskevés. A nemzetközi színtéren mindenesetre alighanem lesz lehetősége villantani a 24 éves villámléptű támadónak.
Ben Yedder a Sevilla idei gólgépe (fotó: Eurosport)
A Sevillánál komoly jövés-menést láthattunk a nyáron, az új fickók közül pedig Wissam Ben Yedder, Franco Vázquez és Samir Nasri tűnik kifejezetten telitalálatnak, de Pablo Sarabia, Luciano Vietto és Hiroshi Kiyotake miatt se kell szégyenkeznie az andalúziai csapatnak. Ráadásul a januárban leigazolt Stevan Jovetic is jelentkezett már egy Real Madrid elleni győztes találattal! Közülük bárki lehet kulcsember a Leicester elleni párharc során. Gólokat tekintve Ben Yedder és Vietto termel a legjobban, de nem lenne szerencsés kihagyni Vitolót, aki univerzális, erőteljes játékával komoly erőssége a Sevillának. Egyébként is talán az a Sampaoli-alakulat legpozitívabb tulajdonsága, hogy a gólszerzés, a védekezés és a szervezés terhét is kiválóan osztják meg a játékosok, igazi csapatként funkcionál az EL címvédője.
Ha a két mérkőzés várható képére vagyunk kíváncsiak, aligha számíthatunk arra, hogy Claudio Ranieri Leicestere lesz a párharc domináns csapata. A “Rókák” bajnoki címet hozó szezonjában is jellemző volt a csapatra, hogy nem feltétlen kér a labdabirtoklásból, 30 %-os labdatartás mellett is képes volt szétszedni ellenfeleit, ha jó napjuk volt a játékosoknak. Idén ez jóval kevesebbszer ment nekik, és Ranieri sokféle felállást kipróbált, három védős rendszerre, 4-2-3-1-re és 4-3-3-ra is vetemedett az olasz mester. De vélhetően a Sevilla ellen visszatér jól bevált 4-4-2-es formációjához és klasszikus kontrajátékához a Leicester.
A Sevilla igen változatos módokon képes játszani, mesteri módon támadnak le és labdabirtoklásban is jeleskednek, ha kell. Valószínűleg ők lesznek a párharc proaktív csapata, aligha fognak az angolok cselekedeteire várni, a reakciók inkább Ranieriékre maradnak majd. Legalábbis ez a legvalószínűbb forgatókönyv.
VERDIKT
Ahogy Ranieriék több ízben is elmondták, a BL-szereplés minden egyes perce óriási ajándék a Leicester szurkolóinak, a városnak és mindenkinek, aki kicsit is szimpatizál Anglia regnáló bajnokával. Ennek fényében nagyon is elképzelhető, hogy a Sevilla elleni párharc során teljesen más arcát mutatja majd a csapat, sokkal inkább csodaként megélve a pillanatot, mintsem béklyóként (mint ahogy talán a bajnokságban teszik). Ez pedig okozhat gondot a Sevillának, hiszen ha elkapja a fonalat a Leicester és összeáll a játéka erre a két meccsre, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem fogatlan, hanem harapós ragadozók lesznek ismét a “Rókák”.
Jelenleg aligha tennének sokan sok pénzt a Leicester továbbjutására, de a tündérmesék attól tündérmesék, hogy a főhőseik akkor tesznek igazi csodát, amikor talán már senki sem várná tőlük…
Esélylatolgató sorozatunk befejező részeként a Porto és a Juventus párharcával jövünk majd.
Szerző: Draskovics Tamás
