Visszavágott volna az idegenben elszenvedett vereségéért a görög válogatott Magyarország ellen, Marco Rossi csapata azonban sokáig nagyon kemény ellenfélnek bizonyult. Egy apró figyelmetlenség döntött.
Kép: MLSZ
Görögországban folytatódott Marco Rossi és a maygar válogatott közös története, amely addig emelkedő ívet mutatott. Egy gyengécske és csalódást keltő finnek elleni vereség után ugyanis otthon (zárt kapuk mögött) nagy bravúrral sikerült megverni a görögöket, most pedig jöhetett az athéni visszavágó. Lehetett hallani arról, hogy a hangulat nem lesz olyan pokoli, mint mondjuk egy Olympiacos, vagy PAOK-meccsen: hát valóban, alig pár ezer ember lézengett csak a hatalmas Olimpiai Stadionban, a jó hangulatról pedig az éneklő magyar drukkerek gondoskodtak.
A legfontosabb kérdésekre hamar választ kaptunk. A kezdés után azonnal a görögök ragadták magukhoz a kezdeményezést és próbáltak támadni a labdával. Az is érződött azonban, hogy ez egy cseppet sem lepte meg a magyar csapatot, játékosaink ugyanis gyakorlatilag komolyabb hiba nélkül tették a dolgukat és ezúttal elmaradtak a komolyabb megingások is hátul. Ebben nagy szerepet vállalt “friss igazolásunk” Willi Orbán: az RB Leipzig védője egyszerűen nem tudott rosszul helyezkedni ezen az estén, elképesztő magabiztossága pedig átragadt a társakra is. Nyilvánvaló volt, hogy vele sokat erősödtünk, de talán még most sem vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire.
Nagyjából 10 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy vendég aktivitást fedezhessünk fel a pályán: egyre többször próbálkoztunk letámadással, a középpályán jöttek a labdaszerzések és a gyors kontrák is. Utóbbiak hatékonysága ugyan még közel sem volt ideális, ám főleg pontrúgásokból többször is sikerült eljutni Barkas kapujáig – az AEK kapusa mondjuk egyszer sem kényszerült bravúrra az első félidőben. És nem csak ő, hanem Gulácsi sem mutatott be nagy védést. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy csapnivalóan unalmas és eseménytelen találkozó volt ez, ami persze számunkra magyar szempontból ettől függetlenül még lehetett érdekes.
Kép: MLSZ
Már csak azért is, mert a pályán pontosan az történt, amit a magyarok szerettek volna. Marco Rossi egyértelműen nyerte az edzők párharcát, egy tökéletesen zárt és fegyelmezett védelemmel, valamint a jól időzített letámadásokkal. A görögök hiába birtokolták több, mint 60%-ban a labdát, egyszerűen nem volt benne a levegőben az, hogy veszélyt teremtsenek. Csak passzolgattak hátul és idővel egyre görcsösebbé váltak. Csúnyán fogalmazva mintha zavarta volna őket a labda – hatalmas szerepe volt ebben Rossinak és a magyar középpályának. Külön dicséretet érdemel Kalmár Zsolt, aki ezúttal kezdőként kapott lehetőséget, a DAC futballistája pedig nem vallott szégyent, a csapat egyik legaktívabb tagja volt.
Az első félidőben nem született gól, a második azonban jóval mozgalmasabbnak tűnt. Frissített a középpályáján a görög csapat és egyre jobban mozogtak – és mi is kezdtük valamennyi kockázatot vállalni. Az első játékrészben kínosan ügyeltünk arra, hogy ne legyen túl gyors a tempó és kontrolláljuk az eseményeket. Ez a szándék a szünet után oldódott egy picit és egy gól reményében hajlandóak voltunk engedni a stabilitásból. Az ilyen versenyfutásokból csak a legritkább esetekben szoktunk jól kijönni és ezúttal sem lett sok örömünk belőle. Habár akadt pár lehetőségünk, a gólt nem mi, hanem az addig észrevétlen Fortounis szerezte. A Marseille támadója megelőzte mind a két belső védőnket és közelről fejelt Gulácsi kapujába – ezzel a teljes taktikánk ment is a kukába azzal a lendülettel.
A görögök néhány percig utána még presszionáltak, ami nagyon nem ízlett a magyar csapatnak, majd a mi taktikánkat használva visszaálltak a saját térfelükre és vártak. Rossi mester jó ütemben és jókat cserélt, de ekkor már lényegében mindegy volt. Bosszúsnak tűnt az olasz mester, mert ő is tudta: ez a kis figyelmetlenség, fegyelmezetlenség nagyon sokba került és egy meccset eldöntő hiba volt. A hajrában már számtalan magyar hiányosságra fény derült: nem viseltük túl jól a letámadást, képtelenek voltunk gyors akciót vezetni, elképesztően körülményesen hoztuk föl a labdát támadásoknál. Nem is jött össze a gól, maradt a vége 1-0 a hazaiak javára.
Jó lecke volt ez, de ez semmire sem vigasz. Nagyon rosszul jöttünk ki a fordulópontokból, hiszen a másik meccsen a finnek is nyerni tudtak. Ez a görög csapat semmivel sem volt jobb a magyarnál, de mind a két oldalon van még hova fejlődni. Nagyon nagy kár érte.
Kép: MLSZ
Görögország – Magyarország 1-0 (0-0)
Helyszín: Olimpiai Stadion (Athén), Vezette: Steiler
G.: Mitroglou (65.)
Sárga lap: Sokratis, Tsimikas, Bakakis, ill. Kalmár, Fiola, Kleinheisler, Kovács István
Piros lap: –
Görögország: Barkas – Tsimikas, Manolas, Sokratis, Bakakis – Kourbelis (Tziolis), Zeca – Pelkas (Lazaros), Fortounis, Bakasetas, Mitroglou (Bouchalakis). Edző: Skibbe.
Magyarország: Gulácsi – Fiola, Kádár, Orbán, Bese (Németh Krisztián) – Kalmár (Kovács István), Nagy Ádám, Kleinheisler – Sallai, Szalai, Varga Roland (Nagy Dominik). Edző: Rossi.
További mérkőzések:
Ausztria – Észak-Írország 1-0
Észtország – Finnország 0-1
Fehéroroszország – Luxemburg 1-0
Moldova – San Marino 2-0
