Track & Race Sportügynökség Kft. - A sportrendezvény partner

King Eric, egy drámai véget érő tündérmese a sportemberi értékekről és kitartásról…

2011 márciusának idusán szinte minden futballszerető ember legalább egy pillanatra elkomorodott : a Barcelona bejelentette, hogy Eric Abidal-nál májdaganatot diagnosztizáltak.

A rossz hír derült égből villámcsapásként érkezetett, semmi előzménye nem volt, így egyértelmű, hogy még megrázóbb, és sokkolóbb hatást váltott ki. A kilátások ugyan pozitívak voltak, hiszen a máj a legjobban regenerálódó szervek közé tartozik, de mindenki félve, és egyben bizakodva várta a gall hátvéd műtétét. Az összefogást, és a játékos iránti szeretetet mi sem jelképezhetné jobban, mint hogy több csapat is különböző, bíztató feliratú pólókkal biztosította őt támogatásáról, illetőleg rengeteg szurkoló és persze ismert sportoló üzent neki a Twitter-en vagy Facebook-on. Szerencsére a beavatkozás komplikációk nélkül, sikeresen lezajlott, így mindenki fellélegezhetett. Nyilván az élsportolók szervezete fokozottabb terhelés alatt áll, így nagyon kevesen várták el tőle még azt is, hogy majd vissza fog térni a futballpályára, nemhogy azt, hogy ismét a világ elitbe tartozzon, mint a tragikus történések előtt.

Abidal eloszlatta a kételyeket, és nem is akárhogyan. Két hónap telt el a sorsdöntő műtét után, és előbb pályára lépett a Bajnokok Ligája elődöntőjében, majd a későbbi, Manchester United elleni, győztes döntőben már a kezdőcsapatban kapott helyet. Valóban egy kisebb sporttörténelmi pillanat volt, mely szurkolói hovatartozástól függetlenül is tapsot váltott ki az emberekből.

Azt viszont, hogy az élet a legjobb (ebben az esetben talán a legkegyetlenebb) forgatókönyvíró, nem volt szabad elfelejteni, mert egy kis idő elteltével a helyzet ismét bonyolódott. Kevesebb, mint egy év elteltével a daganat kiújult, így nem volt más választás, májtranszplantációt kellett végrehajtani. A műtét után érthető módon Abidal fizikuma teljesen leépült, rengeteget fogyott, az arca is beesett, így itt már sokkal komolyabban felmerült a kérdés, hogy van e értelme, és egyáltalán lehetőség folytatni.

Nos, mind értelme, mind lehetőség volt, bár mindkettő minimálisnak tűnt, ez éppen elég volt a francia játékosnak ahhoz, hogy ne adja fel. Bebizonyította, hogy a lehetetlen valóban nem létezik, és megközelítőleg egy évvel a májátültetése után a Mallorca elleni bajnokin újra tétmérkőzésen szerepelt. A stadion ismét felrobbant, Abidal pedig a küzdeni tudás, az akarat, és a sportemberi értékek megtestesítője lett, különösképpen a Barcelona szurkolók szemében. Ezek után még többször is pályára lépett a szezonban.

Azért, hogy ez a még közel sem befejezett történet és pályafutás ismét drámai fordulatot vegyen, kellett egy olyan döntés a Barcelona vezetőségétől, amire csak nagyon kevesen számítottak. Néhány hete ugyanis hivatalosan bejelentették, Abidal a szezon végén távozik az egyesülettől.

A nem várt döntést persze sportszakmailag könnyű megindokolni, hiszen Eric eredeti posztján, a balhátvéd szerepkörben a világ egyik legjobbja, Jordi Alba, és a rendre megbízható, korrekt teljesítményt nyújtó Adriano is előtte áll a sorban, nem beszélve Martín Montoyáról, akit előszeretettel dobnak be a bal szélen is. Bár a Martinique-i származású játékos a középhátvéd posztot is remekül képes lehozni, de oda a Barcelona nem titkoltan egy sztárjátékost kíván a nyár folyamán igazolni a Pique-Mascherano-Puyol trió mellé, így Abidal létszámfeletti játékos lett. A megmagyarázható sportszakmai okok mellett viszont ott vannak a lelki tényezők, melyek mellett még akkor sem lehet szó nélkül elmenni, ha nyilvánvalóan a klub nem szerette volna végignézetni a lelátóról a szezont a játékossal.
Abidal vissza szeretett volna térni, és folytatni a karrierjét a Barcelonában, sőt, pedzegette többször is, hogy a pályafutását is ebben a csapatban szeretné majd befejezni. Ebből az aspektusból a klub döntése inkorrekt, azonban az összképet elnézve bármennyire is fájdalmasnak hat mindkét fél részéről a búcsú, ez a racionális döntés.

Mindezek ellenére a cipőt nem akasztja szögre, így visszautasította a Barcelona ajánlatát, mely szerint szerepet kaphatott volna a klubon belül az utánpótlásképzésben, vagy pedig a gazdasági részlegen. A pletykák szerint visszatérhet korábbi sikerei helyszínére, a Lyon-ba, de a dúsgazdag tulajdonossal az élén feltörekvő Monaco is szívesen látná a soraiban.

Habár vannak nyitott kérdések még a pályafutását illetően, az biztos, hogy egy igen ritka, és sokaknak motiváló hatású visszatérés az övé, mellyel hatalmas sportemberségről és küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot.

Valójában ezek azok az igazi értékek, melyeket a sport közvetít.

Gera Dávid