Ma este először lép pályára a magyar labdarúgó válogatott azután a csúnya, Andorrában elveszített vereség után. Az MLSZ vezetősége megtartotta a posztján Bernd Storckot, aki szeretné kárpótolni a drukkereket: változások várhatók.
Kép: Bács András
Emlékezhetünk, nem is olyan rég megindult valami a magyar labdarúgásban. Pintér Attila menesztését követően ugyanis Csányi Sándor és az MLSZ vezetése lehetőséget adott Dárdai Pálnak, aki Németországban, a Hertha együttesénél készült az (akkori tervek szerint) későbbi edzői karrierjére. Az elitfutballhoz szokott, korábbi válogatott középpályás pedig a német trendeknek megfelelően készítette fel a nemzeti csapatot, amely épp Romániában készült egy forró hangulatú derbire – ebben pedig mi, magyarok, pedig köztudottan nem voltunk jók. A mérkőzés döntetlen lett, hazánk fiai pedig fegyelmezett, megnyugtató játékkal gyűjtögették a pontokat. A többi már történelem.
Talán túlzás kijelenteni, de valószínűleg Dárdai Pál volt az első szövetségi kapitány, aki a magyar válogatottnál össze bírt rakni egy vállalható védelmet – ez ugyanis örökös probléma volt. Felmérve a keret erősséget, a Hertha klublegendája úgy döntött, sokkal konzervatívabban, kevesebb kockázatot vállalva kell fellépnie a csapatnak. Mert habár azt tudjuk, hogy a magyar foci alapvetően a támadófocit preferálja, a játékoskeret perpillanat épp nem adott ahhoz, hogy saját kapuja elé szegezzük a világ legjobbjait – de még csak a velünk egy szinten lévőket sem. A franciaországi Eb-kvalifikáció során Magyarország egyike volt a legkevesebb gólt kapó nemzeteknek – Európa egyik legjobb védelme lettünk. Az persze sose derül ki, hogy mi van, ha Dárdait továbbra is engedte volna a berlini klubja, ám úgy tűnt, hogy a helyére érkező Bernd Storck az általa megkezdett úton halad majd tovább a szakmai munkával.
Elvégre így folytatódhat a német vonal, Storck pedig a korábbi hónapok során megismerkedhetett a magyar labdarúgással, különös tekintettel az utánpótlásban pallérozódókkal. Eleinte a fontos selejtezőkön valóban a biztos védekezésünkre építettünk, ám meccsről-meccsre egyre hangsúlyosabbá vált a labdabirtoklás és a kezdeményezés. Storck egy támadófelfogású edző, aki szereti, ha nálunk van a labda és mi döntjük el, mi legyen vele. Ezek a gondolatok az idő előrehaladtával váltak egyre hangsúlyosabbá a nemzeti csapat mérkőzésein. Az Európa-bajnokságon még megvolt a kellő egyensúly, a világbajnoki-selejtezőkre fordulva azonban kezdtünk átlépni egy határt. A játék minősége elkezdett romlani. A védelem egyre többször esett szét, a labdával pedig többnyire nem tudtunk mit kezdeni.
Kép: Lokal.hu
Így jutottunk el az előző szezon végéhez, ami finoman szólva nem sült el jól a csapatnak. Legutóbbi négy meccsünkön nem sikerült nyerni, sőt még csak be sem talált a csapat, ami elég beszédes statisztika. Főleg ha hozzátesszük, hogy Andorra mellett Oroszország és Svédország ellen is játszottunk (mind a kettő barátságos meccs). Pedig az eredmények ellenére nem feltétlenül játszott mindig alárendelt szerepet a magyar csapat: megvoltak azok a periódusok, amikor Storck legénysége meg tudta tartani a labdát, ám kívülről nagyon úgy tűnt, hogy a fiúk nem tudnak vele mit kezdeni. Járatták egy kicsit, a félpályánál passzolgattak, majd miután nem haladtak semerre, egyszer csak megunták és beívelték középre, majd csak lesz valahogy. Nem lett. Láthatóan semmi ötlete sem volt a legénységnek arról, miként kéne bejutni a tizenhatoson belülre, hogy kéne bejátszani a labdát a bent helyezkedő csatárnak (többnyire Szalai). Ez a jelenség Andorrában volt a leglátványosabb, akkora vált egyértelművé, hogy ezt így már semmiképpen sem lehet csinálni.
Jön a változás. Bernd Storck fogadkozott a meccs előtt, hogy visszatérnek majd a korábban már sikeres irányhoz, vagyis valamivel védekezőbb felfogáshoz. Viszont Storck azt is mondta, hogy szép játékkal készülnek kiengesztelni a szurkolókat ma este, a lettek ellen ugyanis egyértelműen a magyar válogatott az esélyes a papírforma szerint – pláne hazai pályán. Vasárnap viszont Portugália ellen játszunk majd, várhatóan ott kerülhet elő egy betonvédelem és a fegyelmezett, türelmes foci. A két összecsapás viszont két teljesen eltérő játékot kíván, ráadásul ezek begyakorlására is legfeljebb 2-3 nap áll rendelkezésre. Szövetségi kapitánynak lenni sosem könnyű, de jelen esetben különösen szép mutatvány lesz majd a maximumot kihozni a lehetőségekből. Annyi ok van csak a megkönnyebbülésre, hogy legalább a pontok miatt nem kell stresszelnünk, hiszen Portugália és Svájc szinte biztosan elviszi majd a két továbbjutó helyet a csoportban – nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy a harmadik helyet hozzuk, amire elméletileg minden esélyünk meg is van.
Dzsudzsák lő Andorra legyőzésekor 2016. november 13-án. Ez máig a magyar válogatott utolsó győzelme. / Kép: Alfahir.hu
Kicserélődött a keret az orosz és az andorrai találkozók óta. Nem kapott meghívót a Legia támadója, Nagy Dominik, de nincs itt Sallai, sem Kalmár Zsolt, sem Balogh Norbert, sem Kocsis Gergő, vagy Tóth Bence sem. A Franciaországból Izraelbe igazoló Lang Ádámra sem számít a német tréner, ahogy Gyurcsó sincs a keretben. A mostani csapat főleg a már jól bevált játékosokra épül. Egyetlen újonc van csupán, az Újpesten remekül játszó Nagy Dániel, aki nem ok nélkül lett beválogatva. Storck viszont kiemelte a sajtótájékoztatón, hogy Márkvárt Dávid kisebb sérüléssel bajlódik, így vele úgy tűnik a lettek ellen nem találkozunk majd.
A magyar válogatott Lettország és Portugália ellen készülő kerete:
Kapusok: Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Megyeri Balázs (Greuther Fürth – Németország), Kovácsik Ádám (Videoton FC)
Védők: Bese Barnabás (Le Havre – Franciaország), Fiola Attila (Videoton ), Guzmics Richárd (Jenpien Funde – Kína), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Hangya Szilveszter (Vasas), Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva – Izrael), Pintér Ádám (Greuther Fürth – Németország)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (al-Vahda – Egyesült Arab Emírségek), Elek Ákos (Kajrat Almati – Kazahsztán), Gera Zoltán (Ferencváros), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Márkvárt Dávid (Puskás Akadémia FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Nagy Dániel (Újpest), Pátkai Máté (Videoton), Stieber Zoltán (D. C. United – Egyesült Államok), Varga Roland (Ferencváros)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Eppel Márton (Budapest Honvéd), Priskin Tamás (Ferencváros), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország)
Mostani ellenfelünk a csoport utolsó helyén tanyázik. Eddigi 6 meccsükből 5-öt elveszítettek, csak egyetlen győzelmük van. Keretükben viszont több lengyel első osztályban szereplő játékos található, így lebecsülni őket természetesen nem lehet. További nehezítés ráadásul, hogy a letteknél új kapitány van (április óta ő a kapitány, volt már tétmeccse is), így nem feltétlenül egyértelmű, hogy pontosan mire is számítsunk. Ilyen értelemben a lett és a magyar csapat játéka is zsákbamacska. Ha a két csapat legutóbbi összecsapására tekintünk vissza (amit itt elemeztünk), akkor egy szívós lett együttesre számíthatunk, amely akár a letámadástól sem riad vissza – igazi kellemetlen ellenfél. A magyar csapat egy határozott játékkal és jó helyzetkihasználással viszont jó eséllyel győztesen jöhet ki a párharcból.
Itt tehát nem a második hely megszerzése lesz a cél, hiszen arról már gyakorlatilag lecsúsztunk. A válogatott célja egyértelműen a szurkolók támogatásának visszanyerése lesz majd, ehhez pedig a legjobb út egy fölényes, lehetőleg több gólos győzelem lenne. A hírek szerint telt ház várható, így a közönség nyitott egy jó válogatottra. A kérdés csak az, hogy a fiúk képesek-e élni a lehetőséggel és visszaadni valamit a legutóbbi csalódás után. Reméljük a legjobbakat.
Magyarország – Lettország
Kezdés: 20:45 (M4 Sport)
