A Ligakupa kedd esti fináléja után továbbra is beszédtémát szolgáltatnak a lefújás előtti események. Tomiszlav Szivics állítólagos beszólása, illetve a Videoton kispad hergelése miatt majdnem tettlegességre is sor került.
Nem éppen sportszerű öröm Szivicstől a Vidi kispadja felé fordulva. – dvtk.eu
Ami az utolsó pillanatokban történt, arra nincs mentsége senkinek. Tomiszlav Szivics zakóját feje felett pörgetve ingerelte fel a piros-fehéreket. Garancsi István szerint nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. „A trófea elnyeréséhez személyesen gratuláltam a DVTK sportigazgatójának, Kovács Zoltánnak. Rúgtak két gólt, mi csak egyet, tehát a pályán győztek, és fejet kell hajtani a teljesítményük előtt. Még akkor is, ha igencsak erőt kell vennie magán az embernek a gratuláláshoz egy olyan helyzetben, amikor tisztán látszott, hogy néhány perccel a vége előtt vezetőedzőjük alpári stílusban kezdte hergelni a közönséget, pörgette a feje fölött a zakóját, és „Sz…pjatok le” rigmust kiabálva fordult a Vidi kispadja felé, és ugyanezt látványos kézmozdulatokkal is kifejezte. Ez a viselkedés teljesen ellentétes azzal, amire a klubok többsége és a szövetség is minden erejével törekszik, hogy a magyarországi labdarúgó mérkőzések kulturált közegben zajló, kulturált, családi eseményekké váljanak. Na, ezt a sportszerűtlen magatartást kérték számon a stábtagok a lefújást követően a diósgyőri vezetőedzőn. Ezek után nagyon szeretnénk látni, hogy mindebből mi került be a játékvezetői jelentésbe, és azt szeretnénk, hogy a jelentésnek ez a része nyilvánosságra kerüljön. ” – fogalmazott a Videoton tulajdonosa.
Majd kitért a két klub gazdasági helyzetére is, utalva Szivics azon kijelentésére, miszerint „Ennyi pénzből, ilyen kerettel semmit sem nyerni…” Garancsi szerint a miskolciak jóval többet tudnak költeni, hiszen Leisztinger Tamás személyében az ország egyik leggazdagabb embere tulajdonos, megemlítette Rudolf Gergely hazahozatalát is. „Egy olyan klub alkalmazottja beszél a háttér erősségéről, amelynek az ország egyik leggazdagabb embere a tulajdonosa. Köztudott, hogy a DVTK 2010 óta Leisztinger Tamás érdekeltségi körébe került. Ha abból indulunk ki, hogy az ő vagyonát mekkorára szokták becsülni, akkor elég egyértelmű, hogy melyik klubnak jobbak a gazdasági lehetőségei. Nagyon szomorú, hogy miközben egyre többet próbálunk tenni a sportágért Magyarországon, oda jutunk, hogy már nem is a pályán megy a legnagyobb háborúskodás, hanem a különböző nyilatkozatokban. Hogy engedheti meg egy tulajdonos, hogy a vezetőedzője más klubok belügyeivel foglalkozik és olyasmiket nyilatkozzon, hogy a szövetség dönti el a helyezések sorsát? De ha már a gazdasági hátteret hozta szóba Tomiszlav Szivics, emlékezzünk csak rá, hogy melyik klub engedhette meg magának anyagilag, hogy hazahozza a horribilis fizetést kérő Rudolf Gergelyt. Hogy aztán nem sokkal később szinte ingyen szabaduljon meg tőle. De tőlünk, a Videoton FC-től is nem egy játékost vásároltak. Igaz, aztán nemegyszer fordult elő, hogy nem fizették ki a szerződésben foglalt összeget. Többször indult a DVTK-val szemben tartozásbehajtási eljárás. A klublicencük is veszélybe került. Érdekes, hogy mindez belefér a klub mögött álló befektető imázsába, és ő is úgy érezte, mindezt megengedheti magának.”
Azonban nemcsak a negatívumok kerültek terítékre, bár eközben is szóba került Szivics viselkedése: „Az azonban hogy egy ilyen színvonalas és látványos meccsen alulmaradunk, benne van a fociban. Az ilyen hangulatú mérkőzések vihetik előbbre a magyar labdarúgást. Ami viszont a pályán kívüli eseményeket illeti, azok rendkívül elszomorítóak. Játékosaink és a stábtagok a felfokozott hangulatban, a sportban nem megengedhető, de emberileg érthető felindultságukban, valóban igen indulatosan tették szóvá Tomiszlav Szivics viselkedését. De vajon mitől fajulhattak eddig a dolgok? Egyenes következményeként annak, hogy a Diósgyőr vezetőedzője korábban olyasmiket engedhetett meg magának mindenfajta következmény nélkül, mint hogy nyilvánosan csalással vádolja meg az MLSZ-t, és ezzel szemben se a szövetség, se a diósgyőriek tulajdonosa ne lépjen fel. Nem véletlen, hogy most már úgy érzi, bármit megengedhet magának.” – elmélkedett Garancsi.
Gavalovits Sándor
