Oldalunk rendelkezésére állt az Allez L’OM bloggere és a Digi Sport Szélkakas címén futó Ligue 1 magazinjának egyik arca, nevezetesen Kovács Dávid. A fiatal bloggert azonban nemcsak szeretet csapatáról, azaz az Olympique de Marseille-ről, hanem a francia klubfutball és a válogatott helyzetéről is megkérdeztük. No, de nem is szaporítanánk tovább a szót, nézzük, milyen gondolatokat osztott meg nekünk Kovács Dávid…
– Mióta szereted a futballt és miért éppen az Olympique de Marseille lett annak idején a kedvenc együttesed?
– A kettő nagyjából egybevág. Már az OM-hez való kötődésem kialakulása előtt jött a felismerés, hogy igen frankofón beállítottságú vagyok. Gyerekkoromtól kezdve nagyon érdekelt a francia kultúra és persze, mint sport őrült a labdarúgó-válogatottnak is hamar hatalmas szurkolója lettem. A 2004-es EB-t majdnem végig a családommal Marokkóban néztük, ahol nyaraltunk és ami gyerekként óriási pluszt adott a franciaságomhoz. Itt találkoztam először a Marseille-jelenséggel, ami nem csak Franciaországban, de a kontinensen túl, elsősorban Afrikában igen erősen él. Az OM-nek elképesztő kultusza van ezekben a körökben és amikor mondhatni impulzus-szerűen szembejött velem Didier Drogba meze, rögtön beleszerettem. Ezzel indult el, szinte egy pillanattal, majd ahogy telt-múlt az idő, folyamatosan mélyült el ez a szerelem. Elkezdtem utána nézni a klubnak, játékosoknak, a városnak, a régiónak. Majd itthon is egyre több meccset közvetítettek, el jutottam Marseille-be, megtapasztaltam milyen is valójában az a provence-i, életigenlő életstílus, baromi színes miliő, ami varázslatosan összefonódik a város focijával. Ezeket a stílusjegyeket teljesen magaménak tudtam érezni, márpedig szerintem ha így tudsz azonosulni nem csak egy játékossal vagy klubbal, de egy egész várossal, az az igazi szurkolás.
– Az elmúlt években inkább csak felvillanásokat láthattunk a Marseille-től. Mit gondolsz, Rudi Garcia lehet az a személy, akinek a vezetésével visszatérhet megérdemelt helyére az OM?
– Ez fogas kérdés, mert az elmúlt évekhez viszonyítva rengeteg fejlődést látok a mostani csapatnál. Azonban azt nem gondolom, hogy ez személy szerint Rudi Garcia érdeme lenne. Ő hozta azt, amit mindenki tud róla, a fociról elképzelt stílusát, amihez viszont meg kell jegyezni, hogy remekül alakították ki az idei keretet. Ezért is jönnek most az eredmények (gyorsan lekopogom).
– A nyáron több játékos is érkezett, legfőképpen rutinosabbak. Véleményed szerint ki/kik bizonyultak a legnagyobb erősítésnek?
– Luiz Gustavo nálam most az egyik abszolút favorit. Ahogy az első kérdésnél már kiemeltem, az OM-nél a város pulzáló stílusán keresztül, Marseille szurkolóinak nagyon fontos szerepük van a klub életében. Az, hogy őt ennyire megkedvelték nem véletlen. Nagyon hasonló karakter, mint az átlag marseille-i ember. Küzd, harcol, nem hagyja magát és tele van szenvedéllyel. Persze Mandanda visszatérésének is borzasztóan örülök, ahogy nekem Rami és Abdennour verőlegény duója is bejön, de Amavi meg aztán abszolút a jövőbe való, nagyszerűen kitalált befektetés volt.
Kép forrása: Digi Sport.hu
– Mennyire vagy személy szerint elégedett a Marseille szereplésével eddig a 2017/2018-as szezonban? Oda érhet az idény végére a dobogó valamelyik fokára az együttes?
– Bízom benne. Nem lesz egyszerű dolog persze, a PSG bivalyerős, a Monaconak bár mintha ellőtték volna az egyik lábát, de még így is, fél lábon is képesek kihordani a második helyet, a Lyon pedig egészen félelmetes tud lenni idén. Ha sikerül a Garcia által elképzelt A-terven túl, más stílusban is focizni, mert a szükség úgy kívánja, meg lehet a harmadik hely. Egyelőre jól haladunk efelé, hiszen az A-terv 200 százalékon pörög.
– Jöjjön az utolsó kérdés a Marseille kapcsán! Milyen rövid és hosszútávú célt/célokat tűztek ki a klub vezetői? Várhatóak a közeljövőben újabb változások akár az utánpótlás terén akár a felnőtt csapatnál?
– A tavaly ősszel érkezett új amerikai tulajdonos elég ambiciózus terveket sző, jó amerikai módjára nevet is adott projektjének – OM Champion Project – amit nem is rest úton útfélen híresztelni. Ez azt jelenti, hogy rövid-középtávon a Marseille-nek folyamatosan ki kell harcolnia a Bajnokok ligája részvételt, tehát Franciaország top 3 csapatává kell válnia. Ehhez mérten alakították is pazarul a nyári átigazolási piacot, ami vélhetően folytatódik. Azonban az építkezés láthatóan nem csak a kiöregedőben lévő, lejáró szerződéshez közelítő focisták (Rami, Abdennour, Luiz Gustavo) elcsábításából áll, hiszen fiatal francia tehetségeket (Amavi, Sanson) is figyelnek, akikben elképesztő potenciál, adott esetben jövőbeli piaci érték is rejlik. Ha sikerül így folytatni az építkezést – és a riválisok kisebb-nagyobb gödrökkel kell, hogy küzdjenek közben – meglesz az a második/harmadik hely.
– A négy top liga mellett az elmúlt hosszú években jócskán a háttérbe szorult a francia klubfutball a nemzetközi porondot tekintve. Mit gondolsz erről? Látod jeleit annak, hogy ez kezd megtörni szépen lassacskán?
– Nyilván a francia klubfocinak nagyjából 5-10 éves lemaradása van az abszolút top ligákkal szemben. Ugyanakkor rengeteg biztató jel van, ami kiemeli a mezőnyből a Ligue 1-t. Elsőként máris az egyedülálló utánpótlásnevelés. Érdemes ránézni a felnőtt francia válogatottra, melynek ha még nem is a konkrét magját adja egy 20 éves átlagéletkorú ötös-hatos (Mbappé, Rabiot, Lemar, Martial, Tolisso, Mendy), de hosszabb távon lefogadom, hogy a legütőképesebb alakulatot ők adják. Aztán ott a nemzetközi porond, ahol lehet egy-egy fecskével az olaszok is képviseltetik magukat, ez tavaly a francia példában a Monaco volt, de velük ellentétben szerintem a PSG jóval erősebb, sokkal hosszabb távon meghatározó klub lehet Európában. És akkor a többiekről, hiszen ott a külföldi pénzre támaszkodni képes Marseille, a fiatalos Lyon, az okosan építkező Nice, a betonból faragott Bordeaux. De persze az én szememben ezek a klubok mindig is ezerszer érdekesebbek voltak, viszont ahogy látom, ha lassan is, egyre többen nyitnak szerencsére a francia foci felé.
– Mit gondolsz az előző szezon két meglepetés csapatáról, azaz a Monacoról és a Nice-ről? Minek tudható be a gyengébb teljesítmény az aktuális idényben?
– Mindkét csapatnál azt érzem, hogy tavaly tudtak erőn felül teljesíteni, azzal pedig, hogy ahhoz hasonlítjuk őket idén, nagyban torzít a képen. A Monaconál nagyobb zűrzavart látok, az Mbappé transzfer környékén akkori sportigazgatójuk felmondott, egészen a múlt hétig nem is volt tudtommal sportszakmai vezetőjük, Jardimot leszámítva. Ők a kevésbé látványos, két-három évvel ezelőtti énjükhöz térnek vissza, amire a tavalyi sikereket megélt mag még minden bizonnyal nehezen áll át. A Nice nehezebben megfejthető, itt nehéz megtalálni a súlyokat. Favre remek edző, örülök, hogy egyelőre maradt is a helyén, viszont sok esetben nem értem a döntéseit, főként a három-, ötvédős rendszerét. Jean-Michel Seri nyári átigazolási mizériája felért Lemar Arsenalba nem szerződésével, és a morál mindig kérdéses lesz egy olyan klubnál, ahol Balotelli játszik.
– A Paris Saint-Germain óriási költekezést csinált a nyáron. A nevek láttán sokak BL-győzelmet várnak a csapattól, de az utóbbi hetekben úgy fest, nem tökéletes a gépezet! Személy szerint hogyan látod, reális elvárás lenne a BL-trófea vagy nem?
– Kétlem. Jókora lemaradásuk van a klub, a vezetés és a játékosok kémiájának terén, amit nem egy nyár alatt hoznak be. A Chelsea, a City és a Barca is szerintem előrébb tart jelenleg, a Zidane vezette Realról nem is beszélve.
– Az aktuális szezon egyik nagy új üdvöskéje a fiatalokból álló Olympique Lyon. Mit gondolsz, mire lehet jó ebben az idényben a Lyon, s ami fontosabb, képes lesz-e a vezetőség egyben tartani a csapat nagy részét a következő kiírásra?
– Tény, hogy talán a Lyon változott tavalyhoz képest a legtöbbet. Csodálom valahol a mostani támadó arzenáljukat, rendesen be is vagyok tojva a hétvégi OM elleni meccs előtt. Amíg Lacazette centrikusak voltak szerintem könnyebben kiszámítható csapat voltak, ami közel sem volt igazán erény. Idén azt látom, hogy ha Traoré, Fékir, Depay és Mariano négyese összeáll, mindenki összeszarja magát a saját tizenhatosánál, mert tudja, hogy valami történni fog. A gyilkos ösztönük irigylésre méltó, sőt, épp ez az ami a Marseille-ből sokszor hiányzik, mert amíg Fékir akárhonnan hajlandó tüzelni, Thauvinék gyakran még egy, meg még egy plusz passzt csinálnak.
– Utolsó kérdés a Ligue 1-t és a francia klubfutballt érintve. Kik azok a fiatal, frissen bemutatkozó játékosok, akikre ebben a szezonban érdemes lesz odafigyelni?
– Nálam eddig a szezon elsőszámú felfedezettje Malcom, akinek rajongok a játékáért, bár ő már tavaly is mutatott pár szép dolgot. A Lyon komplett 18-19 éves középpályáját is kiemelném, a saját nevelésű Lucas Tousart és Houssem Aouar csak a klub vezetés pénzínségétől függ, hogy meddig marad a klubnál, de a nyáron melléjük hozott Ndombele is káprázatos tehetség. És ha posztonként végig kellene menni a pályán, védők közül Issa Diopra (Toulouse)és Joris Gnagnonra (Rennes) hívnám talán még fel a figyelmet.
– Ami viszont biztosan kijelenthető, hogy a francia nemzeti csapat újra ott van a világ legerősebb válogatottjai között. Véleményed szerint mit várhatunk el tőlük a 2018-as vb-n?
– Deschamps a bőség zavara miatt bőven kísérletezgetett az elmúlt válogatott fordulókban, ismerve a válogatását, biztosan kimarad majd valaki, akit a sajtó és a közvélemény nagyon hiányol, de akkora mintából meríthet, hogy aligha tud melléfogni. Bárhogy is lesz, döntőben látom Franciaországot.
– A keret kétségtelenül nagyon erős, csupa klasszisból tevődik össze. De ez sok esetben hátrány is lehet. Mit gondolsz erről, könnyű vagy azért valamilyen szinten nehéz helyzetben van Didier Deschamps?
– 2018-ban francia és magyar szövetségi kapitánynak lenni lehet a legnehezebb. Nyilván más és más okokból kifolyólag, de azt gondolom, Deschamps intelligenciája és egykori kapitányi vénája a jelenleg talán legtehetségesebb keretnek épp annyi pluszt adhat, amire annak szüksége van, se többet, se kevesebbet.
– Véleményed szerint kik azok a játékosok, akik nélkülözhetetlen tagnak számítanak a jelenkori francia válogatottból?
– Hirtelen Mendy, Kanté, Pogba, Mbappé és Griezmann ötösét mondanám. Persze Umtiti is rengeteget fejlődött Barcelonában, látható, hogy Giroud is kirobbanthatatlan DD-nál, de a fenti öt játékos nálam mind annyira máshogy szükségszerű Franciaország számára, hogy ez a szinergia teszi őket igazán emberfelettivé.
– A legkényesebb téma kétségtelenül a csatárposzt. Benzema száműzetése óta Giroud számít az első számúnak, sokak viszont támadják emiatt Deschamps-ot. Te mit gondolsz erről a szituációról?
– Benzemat remélhetőleg szép lassan mindenki elfelejti. Giroud és Griezmann párosa nagyszerű volt az Európa-bajnokságon is és a kollektíva, Deschamps játékrendszere is azt kívánja, hogy még jövőre se legyen ez másként.
– Az interjú lezárásaképpen pedig jöjjön néhány komfortosabb téma:
– Kedvenc ital: Rozéfröccs
– Kedvenc étel: Szinte az összes! 😀
– Kedvenc zenei stílus: Hip-hop
– Kedvenc film/sorozat: Keresztapa/Dr. House
– Kedvenc időtöltés: Nyári strandolás
– Kedvelt sport/sportágak a futball mellett: Kosárlabda
Grafika: Bács András
Szerző: Németh Boldizsár
