Exkluzív interjú az Ajaxnak gólt lövő magyarral

Őszi Ádám
Őszi Ádám
újságíró, 2015 december 21. 19:26

Sokak számára Vida Kristopher neve nem mondott sokat egészen a tegnapi napig, akkor ugyanis a 20 esztendős magyar labdarúgó bevette az Ajax kapuját. Csettintésre idehaza mindenki róla kezdett el beszélni, így a hét közben az eseményektől függetlenül már lebeszélt interjú egyik pillanatról a másikra extra aktualitást nyert. Kristopher készségesen válaszolt a FociClub.hu kérdéseire, igen sokat elárult múltjáról, jelenlegi helyzetéről és arról, hogy mit vár a folytatástól. 

FotorCreated

– Ha jól tudom már 4 évesen a Vasas utánpótlásában rúgtad a bőrt. Hogyan kerültél ilyen hamar a labdarúgás közegébe?
– Igen, 4 évesen kezdtem a focit a Vasasban és 5 évesen már a Goldballban játszottam. Édesapám is focizott anno, én pedig láttam képeken őt, amikor 2-3 éves lehettem. Mindenhol ott volt a labda, szóval elég korán elkezdtem ismerkedni a focival. Édesapám vitt minden nap edzésre, hiába dolgozott, megoldotta, hogy engem el tudjon vinni és el tudjon hozni mindig.

– A Vasas és a Goldball mellett más magyar klub utánpótlásában is megfordultál. Mesélj egy kicsit az itthoni évekről.
– A Vasasban kezdtem, egy évet voltam ott és akkori edzőm mondta, hogy ő nagyon sokat lát bennem, így ajánlja, hogy a Goldballban folytassam a pályafutásomat. Ekkor váltottam  és egészen tíz éves koromig a Goldball játékosa voltam, a létező összes kupát begyűjtöttük a csapattal. Nagyon jó csapatunk volt, az akkori keretből most biztosan 7-8 játékos profi szinten futballozik! Az újabb klubváltás 2005-ben jött, a Vasas Pasaréthez kerültem, ahol szintén rengeteg siker élményem volt. Kétszer is bajnokok lettünk korosztályunkban és különféle kupagyőzelmeket is begyűjtöttünk. Idő közben pedig fél évet kölcsönben a Videotonnál is szerepeltem.

A magyar Futball Akadémiától 2009 nyarán kerestek fel. Párszor beszélgettünk megmutatták, mi, hogyan zajlik és egyből nagyon megtetszett, így nem is gondolkodtam sokat a váltson! Ez egy nagyon fontos lépés volt, rengeteget fejlődtem. Első évemben ráadásul a 94-esek között készülhettem, miközben a korosztályomban a 95-ösöknél játszottam a meccseket. Gólkirály lettem 53 góllal, a csapat pedig bronzérmet szerzett. A következő szezon is tökéletes volt a számomra. Megnyertük a bajnokságot és 45 góllal ismét gólkirályi címet szereztem. A hab a tortán pedig az volt, hogy januárban próbajátékon vehettem részt az FC Twenténél, ahol megfeleltem, és az idény végén le is zajlottak a papír munkák, majd augusztustól ott folytathattam a karrierem.

10005866_708018865915769_5909167410877193726_o

– Mindössze 16 esztendős voltál, amikor elvitt a Twente. Hogyan emlékszel erre az időszakra?
– Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy utánpótlás válogatott mérkőzés, ahol kint volt a Twente magyar megfigyelője Szekér István. Meccs után odajött hozzám és beszéltünk pár szót, akkor említette, hogy látja bennem a lehetőséget, és ki szeretne vinni egy hétre próbajátékra. Nagyon boldog voltam a lehetőség hallatán. Amikor kint voltunk és letelt az egy hét közölték velem, hogy amint betöltöm a 16. életévemet mindenképpen szeretnének leigazolni. Ekkor volt még egy fél év, folytattam a pályafutásomat Honvédban. Idő közben folytak a tárgyalások. Azon a nyáron, a Balatonon nyaraltunk a családdal, ott ért a hír, hogy hivatalosan is a Twente játékosa vagyok. Elmondhatatlan, azaz érzés, amit akkor éreztem. Apukám el is sírta magát, ő mindig is ezt akarta, hogy külföldön is meg tudjam mutatni magamat.

– Milyen volt beilleszkedni, hogyan sikerült felvenni a ritmust?
– Az első három hét volt a legnehezebb! Teljesen egyedül 16 évesen egy hotelben, ráadásul nagyon nyelvet sem beszéltem…! A csapattársak viszont próbáltak mindenben segíteni. Ezt követően egy vendégcsaládhoz kerültem, ahol rengeteget tanultam, elkezdtem nyelviskolába járni, így egy pár hónap múlva már sokkal könnyebb volt a helyzetem. Az edzések meglepően mások voltak, itt gondolok arra, hogy összesen napi maximum egy edzés volt és minden szerda szabad, illetve a meccs utáni napok. Az edzésmunka rengeteg játékot és labdatartást tartalmaz, elképesztő volt, mindent labdával csináltunk, még az erőnléti edzéseket is. A másik dolog, hogy minden egyes edzésen mindent bele kellett adni, mert a helye senkinek sem biztos a csapatban. Nagy harcok folytak a kezdőcsapatba kerülésért minden héten, de csakis így lehet igazán fejlődni!

11029639_1302684286414745_5762690244088056284_o

– A 2013/14-es szezonban a Twente második csapatához tartoztál, a szezon végére stabil alapemberré váltál és jöttek a gólok. Ekkor került képbe az akkor még másodosztályú De Graafschap és leigazolt. Miért váltottál?
–  Két évet szerepeltem az utánpótlásban, majd 18 esztendősen sikerült debütálnom edzőmeccsen a Twente első csapatban majd a szezont a második csapatban játszottam végig.  A szezon második felében volt pár sérülés a keretben és így képbe jöttem, több mérkőzést végig tudtam játszani. Sikerült párszor a hálóba találnom, ráadásul úgy, hogy négyből háromszor győztes gólt szereztem. Sokan szerették volna, hogy megkapjam a lehetőséget a felnőtt csapatban is, de ez sajnos nem következett be. Mindent egybevéve jó második félévet zártam, ami érdeklődőket is hozott. A szerződésem a nyáron lejárt  és még haboztak, hogy hosszabbítanak-e vagy sem.  Közben a De Graafschap bejelentkezett és nagyon meggyőzőek voltak. Úgy gondoltam, hogy ez lesz a legjobb választás.

– Beszéljünk egy kicsit a 2014/15-ös szezonról. Látszólag gyorsan és könnyedén ment a beilleszkedés, gólokat szereztél, a csapat pedig hatodik helyével kiharcolta az osztályozón való részvételt. Senki sem gondolta, hogy három párharcot megnyerve az élvonalba juttok, kívülről igazi tündérmesének tűnt. Belső szemlélőként hogyan élted meg ezt az időszakot?
– Az egész idény fantasztikusan kezdődött, a csapattársak már az első nap befogadtak, jól is mentek az edzések. Az első három hazai mérkőzésen 3 gólt is szereztem, így a szurkolok szívébe is be tudtam lopni magamat. Ha a szezont nézem tovább, volt sok mélypont, de ugyanakkor a szezon második fele kifejezetten jól sikerül, mint nekem, mint a csapatnak.  Sorra nyertük a meccseket, én pedig új pozícióban játszottam immáron jobboldali középpályásként. Majd eljött a playoff időszak, ahol nagyon  megvolt az összhang, hittünk végig abban, hogy ezt mi meg tudjuk csinálni. Mindent beleadtunk, küzdöttünk egymásért és hát meg is lett az eredménye. Ilyen élményben nem mindenkinek lehet része és nagyon büszke vagyok, hogy alapemberként tudtam segíteni a csapatot.

10422911_1194201770596331_4715211478359710018_n

– A holland élvonal, az idei szezon! Stabil kezdőembernek számítottál az első tíz fordulóban, majd jött egy kis törés, nem kaptál lehetőséget, keveset játszottál. Mi volt ennek az oka?
– Igen, jól sikerült a felkészülés, minden mérkőzésen kezdtem, és a bajnokság kezdetéig beverekedtem magam a kezdőbe. A Heerenveen ellen volt az első mérkőzés, nagyon vártuk, mert nem tudtuk bemérni, hogy milyenek lesznek az erőviszonyok a másodosztályhoz képest. Egyből megtapasztaltuk, hogy ez más kávéház, itt, ha egy kisebb hibát vétesz, lecsapnak rá és kíméletlenül beverik azt. A másodosztályban még tudtál korrigálni…! Fantasztikus élmény, rengeteg tapasztalatot lehet gyűjteni például egy Kuyt elleni párharc során. Az ADO Den Haag ellen volt az utolsó meccsem ahol a 80. percben megsérültem, a közelítőmbe nyilat, és ezzel a sérüléssel kihagytam 3 meccset, majd fokozatosan játszottam egyre többet, de nem ment, úgy ahogy előtte véleményem szerint. Viszont konkrét indokot sajnos nem hallottam, és ez kicsit zavart is.

– Vasárnap megszerezted első élvonalbeli találatodat, ráadásul az Ajax otthonában. Legutóbb erre Dzsudzsák Balázs volt képes magyar játékosként. Mesélj egy kicsit a tegnapi napodról, a benned kavargó érzésekről és arról, mit gondoltál a gól pillanatában.
– Először is már a szombati napon remek volt, miután meghallgatom, hogy végre újra a kezdőcsapatban vagyok. Nagy bizonyítási vágy volt bennem, meg akartam mutatni, hogy igenis én kezdő játékosnak számítok! Majd 16:45-től 50 ezer ember előtt elkezdtük…! Már ez egy hatalmas élmény volt, aztán éreztük, hogy benne vagyunk a meccsben, szóval nem lettünk lemosva a pályáról. Voltak lehetőségeim, majd sikerült betalálnom a 38.percben…! Őszinte leszek, hirtelen nem fogtam fel, hogy most mi is történt majd a szünetben észleltem, hogy tényleg az első gólomat az Ajax ellen lőttem. A meccs után jól esett a sok gratuláció, és azért az is természetesen, hogy én vagyok a második magyar, aki gólt tudott rúgni az Ajax Arénában.

12096057_1295548247128349_4495316786043741815_n

– A De Graafschap azonban nem szerepel jól, mindössze 5 pontotok van 17 forduló után, s sereghajtók vagytok. Milyen céljaitok vannak, hogyan látod a csapat helyzetét, lehetőségeit?
– Igen,  nem rózsás a helyzet! Főleg most, hogy a Cambuur az utolsó fordulóban győzött és így most már  nyolc pont a különbség. Nem adjuk fel és a szezon második felében sok hazai meccsünk lesz olyan csapatok ellen, akik a tabella alsó felében tartózkodnak. Ott kell  majd pontokat szerezni! Még semmi sincsen veszve. Cél az egyértelmű bennmaradás! Azt hiszem ennél fontosabb most nincsen.

– Reméljük, hogy így lesz, de könnyen elképzelhető, hogy a szezon végén búcsúztok az élvonaltól. Követed a csapatot a másodosztályba, netán más terveid, lehetőségeid vannak?
– Mi nagyon bízunk a bennmaradásban, nem fogunk kiesni! Mindenképpen az élvonalban  képzelem el a következő pár évemet.

A végére pedig egy gyors kérdezz, felelek:
Ki a példaképed? – 
Cristiano Ronaldo
Melyik a kedvenc csapatod? – Manchester United
A legkellemetlenebb ellenfél, aki ellen játszottál? – Daley Sinkgraven (Ajax)
Kinek adnád idén az Aranylabdát? – Neymar
Szerinted ki nyeri a jövő nyári Eb-t? – Anglia
Kedvenc ételed? – Mamaféle húsleves
Kedvenc italod? – Zöld tea
Kedvenc filmed és sorozatod? – Halálos iram, illetve a Briliáns Elmék
Milyen hobbijaid vannak? –  Kosárlabdázom, illetve nézem is a sportot, Darts, FIFA, sorozatnézés

Szerző: Őszi Ádám