Dadogott a labda, de legalább a három pontot megszerezte a magyar válogatott. Bernd Storckot ugyanakkor továbbra sem zárta szívébe a szurkolótábor.
Meglepőket húzott Feröer ellen Bernd Storck. Egyrészt ezúttal két csatárt nevezett a kezdőcsapatba, másrészt Szabó János került be Korhut Mihály helyett. Utóbbi másodszor lépett pályára 2014 után. Visszakerült a kezdőbe Dzsudzsák Balázs. Sérülés miatt kimaradt Bese Barnabás és Varga Roland, eltiltás okán Elek Ákos hiányzott. A találkozó előtt egyperces gyászszünettel emlékeztek meg a hétfőn elhunyt Tóth II. Józsefre, az Aranycsapat utolsóként távozó játékosát.
Taktikai szempontól az sem volt mellékes, hogy Stieber és Dzsudzsák amolyan tükörszélsőként kapott szerepet, lévén „jobbik” lábukra cselezhettek befelé. Az első lehetőség Eppel előtt adódhatott volna, ha nem lépnek bele próbálkozásába, hogy aztán Dzsudzsák távoli lökete kerülje el kevéssel a kaput, majd Stieber beadását fejelte fölé Eppel., s ahogyan az várható volt, a mieink fölényben kezdték az összecsapást. Negyedóra elteltével villant Feröer: Sörensen húzogathatott, majd lőtt, Gulácsinak le kellett érnie a labdára. Látható, hogy nem kutyaütő csapat a vendégegyüttes. Így aztán nem érvényesült az a játék, amelyet Stieber Zoltán vélelmezett a hétfői sajtótájékoztatón, jelesül, hogy a szigetországiak felívelésekkel operálnak, merthogy szemre is tetszetős játékkal hozták fel a labdát, amikből veszélyt is tudtak teremteni. A magyar mezőnyfölény érezhető volt, ám a masszív feröeri védelem mellett eleinte sehogy sem sikerült feltörni, pedig távolról és szélről beadott labdákkal próbáltunk operálni, kevés sikerrel. Az utolsó negyedórában előbb Pátkai fejelhetett volna, majd Eppel bólintott fölé, Dzsudzsák szabadrúgását ütötte Nielsen, majd folytatódott a meddő mezőnyjáték. Az mindenesetre pozitívum, hogy Ugrai Roland végig az egyik legaktívabb magyar labdarúgó volt, lévén többször is visszalépett labdáért, miközben Dzsudzsák és Stieber rendre változtatta az oldalt, de minden eredmény nélkül. A középpályán ugyanakkor kiegyenlített volt a labdajáratás, elől viszont az első félidőben nem muzsikált valami fényesen csapatunk, a védelem viszont egy kisebb kihagyást leszámítva stabilan állt a lábán a hátsó négyes. A félidő zárásaként Dzsudzsák beadását Kádár fejelte kapura, Nielsen magabiztosan húzta le. Összességében felejthető első negyvenöt percet produkáltak az együttesek, miközben a szurkolók folymaatosan Bernd Storck ellen tüntettek.
A szünetben Böde Dánielt vetette be Storck, lehozva Eppelt, ami jót tett a második félidő elejének, lévén három nagyobb lehetőséget is sikerült kidolgozni, más kérdés, hogy sem Ugrai, sem Szabó nem találta el a kaput. A hatvanadik perc körül ismét felélénkült a magyarok játéka, előbb Böde pörgetése maradt ki, majd Fiola beadását követően valahogy odakerült Stieber elé a játékszer, de gyengére sikerült a lövés. Előtte Dzsudzsák próbálkozhatott, ám az is elkerülte Nielsen kapuját. Érezhetően egyre közelebb került a gólhoz a magyar együttes, viszont a kimaradt lehetőségek mintha növelték volna a feszültség játékosaink körében, minden helyzetből próbáltak valamiképpen begyötörni egy gólt, ami csak nem akart jönni. Hihetetlen, hogy sehogy nem akart megszületni az a bizonyos vezető gól. Ugrai Roland hiába lépett ki, megint közbeért egy feröeri láb, majd Dzsudzsák szabadrúgása volt veszélytelen. Szépen fordult az utolsó negyedórára Feröer, előbb Gulácsinak kellett védenie egy éles szögből leadott lövést, majd Bartalstovu tekert nem sokkal fölé. Meghűlt az ember ereiben a vér. A másik oldalon semmi sem akart összejönni: a csapatkapitány sarokrúgása után Böde csúsztatott, Nielsen bravúrral tolta ki a próbálkozást. Egyre inkább görcsössé vált hazánk fiainak játéka, Feröer pedig jóval veszélyesebb támadásokat vezettek, ám aztán Ugrai kiharcolt egy szögletet, melyet Dzsudzsák Böde lábára varázsolt, első még védett Nielsen, de a támadó végül csak bekotorta vezető gólunkat, de nem nyugodhattunk meg, lévén a találat után is akadt nem egy veszélyes lehetősége a vendégeknek. Az utolsó huszonöt percre újoncot is bevetett Storck az újpesti Nagy Dániel személyében.
A lefújás után volt ugyan Himnusz, de már a játékosok nélkül, merthogy a szurkolók megvárták, amíg a labdarúgók bevonultak az öltözőbe. Kérdés, mi lesz Storck sorsa. Megy, vagy marad? A selejtezősorozat összességében maga volt a nagy csalódás, ami egy év alatti eufóriából megérkezett a realitásba. Így aztán másnak nem lehet örülni, csak a három pontnak, a játéknak és a teljesítménynek kevésbé.
Magyarország – Feröer 1-0 (0-0)
Groupama Aréna; Vezette: Reinshreiber (izraeli)
Gólszerzők: Böde (81.) ill. –
Sárga lapok: Nagy Á. (90+2.) ill. Benjaminsen (18.), Sörensen (57.), Baldvinsson (62.), Joensen (86.)
Kiállítva:
Magyarország: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Kádár, Szabó J. – Stieber (Nagy D., 66.), Pátkai, Nagy Á., Dzsudzsák – Ugrai (Sallai, 89.), Eppel (Böde a szünetben). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Feröer: Nielsen – Jonsson, Baldvinsson, Gregersen, Nattestad – Vatnhamar, Sörensen (Bartalsstovu, 73.), Benjaminsen (Hansson, 66.), Edmundsson – Joensen, Faero (Andrasson, 88.). Szövetségi kapitány: Lars Olsen
https://www.youtube.com/watch?v=1YUXpzSF6YM
A csoport végeredménye:
~GS~
