A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.
A világbajnokságon a szenior kategóriában induló Balázsi Csaba sokáig röplabdázott, majd labdarúgó-kapusként tevékenykedett. Aztán, amint betette a footgolf a lábát hazánkba, kipróbálta az új sportágat, és már nyolc éve ennek az őrületnek hódol.
“Akikkel együtt fociztam, hívtak, hogy próbáljam ki. Az elején nagyon rosszul ment a játék – mondta a szenior világranglistán hatodik helyen álló Csaba. Bevallása szerint hiába volt kapus, a nagy rúgások sosem voltak az erősségei, pedig a footgolfban erre nagy szükség van a kezdőlövéseknél – Csapattársaim végezték el a kirúgásokat, alig rúgtam túl a tizenhatoson a labdát. A footgolfos évek alatt aztán ezt sikerült javítani. A társak pedig folyamatosan segítettek, és szinte a nulláról sikerült felzárkózni az élmezőnyhöz.
Meglátása szerint az előző, 2016 elején rendezett világbajnokság óta sokat fejlődött a sportág, és a létszámemelkedés mellett a játék színvonala is magasabb szinten van már – “Örülök, hogy már külön van szenior korosztály is, a vb-n vérmes reményeink vannak a 45 éven felüliek között. Személy szerint ingadozó a teljesítményem, de Marokkóra kell a formát időzíteni és akkor teljesülhet a cél, amit kitűztem magam elé, azaz a legjobb tízbe kerülés. Nagyon erős a mezőny és mindig vannak olyanok, akik a semmiből tűnnek fel egy-egy versenyen.”
Balázsi Csaba a spanyol openen (fotó: Darya)
Úgy véli, a kondíció és a mentális helytállás dönt majd a legjobbak között – “Magamon is érzem, hogy a regeneráció már nem ugyanolyan gyors, mint régebben. Itt az egyéni versenynapokkal, az edzéssel és – ha számít rám a kapitány – a csapatversennyel együtt hét napon is pályára kell lépni. Amin pedig évek óta dolgozom, hogy egy-egy szakaszon elkövetett hibát azonnal el kell engedni és nem őrlődni rajta még sokáig – mondta a döntő tényezőkkel kapcsolatban, hozzátéve, szeret külföldiekkel egy flightban játszani, mert akkor a magyarok között szinte kötelezően kialakuló beszélgetés minimálisra csökken és csak a játékra tud fókuszálni – Akárhogy is nézzük, biztos, hogy mindent megteszek, hogy a legjobbat kihozzam magamból, hiszen ez a világbajnokság, és mindig libabőrös érzés a címeres mezt felhúzni és abban kimenni a pályára.”
Út Marokkóba cikksorozatunk további részei
1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
