“Eleinte irigyeltem azokat, akik gond nélkül átlendültek a hibákon…”

Őszi Ádám
Őszi Ádám
újságíró, 2018 november 19. 17:00

A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.

“Nagypályán fociztam sok mostani válogatott footgolf játékossal együtt és ők hívták fel rá a figyelmemet, hogy van egy ilyen nemrég kitalált sportág, amit ők elkezdtek űzni. Nekem is megtetszett, mert szerettem focizni és a labda itt is velem volt. Talán legjobban a környezet fogott meg, gyönyörű a golfpályák panorámája, tavak és erdők között játszunk a kedvenc játékszeremmel, a labdával” – árulta el Flink János, mi az, ami szépen lassan a fociról a footgolf felé terelte. Hozzátette, itt sem a játékvezetővel, sem az ellenféllel, sőt, még a csapattársakkal sem kell foglalkozni, csak önmagával.

“Pont emiatt nehezebben is alkalmazkodtam. Itt higgadtság és tiszta fej kell, míg a focipályán az embert a nagy pörgés közben elragadhatják az érzelmek. Na, ez itt nincs, és sokáig irigyeltem azokat a játékosokat, akik minden gond nélkül el tudták engedni a hibáikat és mindig a következő feladatra tudtak fókuszálni. Ezek engem is nyomasztottak, de sokat fejlődtem ebben is, jórészt a javuló tendencia, amit az eredményeim mutatnak, ennek is köszönhetőek.”

No meg annak, hogy labdát cserélt – “Aki komolyan gondolja ezt a sportágat, szüksége van a legjobb felszerelésre, ami közül a legfontosabb a labda. Az adidas egyes fajtái úgy gurulnak, mint semelyik másik a füvön, ez pedig azt is jelenti, vissza lehet venni a rúgásnagyságból és több energiát lehet fektetni a pontosságba.”

Ez olyan jól sikerült, hogy János a tavalyi, franciaországi csapat Eb-re és a most decemberi vb-re is kvalifikálta magát – “A francia tornára való kijutás megerősített abban, hogy van értelme nagy erőket mozgósítanom a footgolf terén. Úgy terveztem, idén az sem baj, ha nem nyerek versenyt, egy jó átlaggal gyűjtött pontmennyiséggel megszerezhetem az egyik válogatottbeli helyet. Mégis úgy alakult, a Hangya Peti Emlékverseny megnyerésével automatikusan kijutottam Marokkóba.”

Járt már a vb helyszínéül szolgáló marrákesi pályán, úgy véli, a legfontosabb, hogy az elkövetett hibákon azonnal túl tudjon lendülni, hogy elérje az álmát – “A legjobb ötvenbe kerülés az álmom, de objektívan nézve az első száz között zárni jó eredménynek számítana. Nagyon sok olyan játékos lesz, akit nem ismerünk és a semmiből kiugró eredményt ér majd el.”

A magyar csapatot mindenképpen a legjobb tizenhatba várja, ahonnan a negyeddöntő elérését szép eredménynek tartaná, míg a négy közé kerülés már bravúrnak számítana.

Út Marokkóba cikksorozatunk további részei

1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
5. rész: Balázsi Csaba 
6. rész: Bíró László

7. rész: Bogár Krisztián
8. rész: Czirbus Tamás