A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.
“Már rögtön az elsők között kipróbálhattam a sportágat, együtt futballoztam azokkal, akik már akkor tesztelhették, mikor bejött Magyarországra. Talán már a második itthoni versenyen rajthoz is álltam – mesélte Karakas Attila, hogyan is kezdődött a kapcsolata a labdarúgás és golf ötvözetéből született játékkal, ami mára jóval több lett egy hobbinál – Megtetszett, hogy a focival ellentétben itt nem lehet okolni senkit az eredményért az ellenfélből vagy a saját csapatból, hanem csakis rajtam áll vagy bukik az adott napi teljesítmény. Azt vettem észre, hogy ezt a sportágat azok választották, akik a focipályán is egyéniségek voltak, szerettek főszereplők lenni.”
Már az első játék után azonnal vissza akart menni a barátokkal a golfpályára, hogy rögtön, a hibákat kijavítva jobb eredményt érjen el. Mint mondja, eleinte az volt a cél, a baráti társaságból kit sikerül legyőzni – “Ugyan egyre komolyabb versenyek vannak, ez a fajta játékosság viszont a mai napig megmaradt…”
Ez egy olyan versenyre készülve, mint a világbajnokság, mégis huszadrangú dolog – “Szeretnék persze jó néhány fiatal előtt végezni, de tudom, hogy a felnőtt férfi kategóriában lehet, hogy én leszek a legidősebb, épp ezért nincsenek vérmes reményeim. Indulhattam volna a 45 éven felüliek között, de egyrészt nem érzem magam szenior korúnak, másrészt azt beszéltük meg Zsuppán Péterrel, hogy ha úgy alakul, akkor Biró László klubtársunk javára lemondunk a szenior kvótáról, hogy ő esélyesként ott tudjon indulni.”
A világbajnokságra való felkészülés fontos részét képezi nála, hogy a megfelelő cipőt megtalálja a megfelelő labdához – “Három pár cipő és három labda már el van csomagolva az útra, aztán meglátjuk, hogy melyik melyikhez passzol. Ez egyfajta babona. Ha valamelyik együttállás sikeres, akkor azzal játszom, ha nem, akkor cserélem. Általában a cipő a fogyóeszköz, megszámlálhatatlan focicipőm van már otthon.”
Út Marokkóba cikksorozatunk további részei
1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
5. rész: Balázsi Csaba
6. rész: Bíró László
7. rész: Bogár Krisztián
8. rész: Czirbus Tamás
9. rész: Flink János
10. rész: Gelencsér Gábor
11. rész: Hinora Ferenc
12. rész: Juhár Tamás
