A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.
“Kispályán együtt fociztam a szövetség alapítójával, Gelencsér Gáborral, aki 2010-ben szólt, hogy lesz egy footgolf bemutató verseny. Kipróbáltam és már akkor éreztem, ez lehet a következő szerelmem a nagypályás labdarúgás és a futsal után. Gondoltam, havi egyszer-kétszer jó lesz amolyan hobbinak. Ebből az lett, hogy nincs olyan nap, hogy ne a footgolf körül pörögnének a gondolataim – mesélt a kezdetekről, és az évek óta tartó szenvedélyről Lengyel Béla.
Elmondása szerint jókor csöppent az új sportágba, aminek első, 2012-es magyarországi világbajnokságát megnyerte. Ez azzal is járt, hogy 2016-ban, a második vb megnyitóján ő vitte a serleget, amit a későbbi győztesnek átadtak – “Tudtam, hogy oda kell adnom a trófeát és valószínűleg nem én leszek a címvédő Argentína után. De nagy büszkeséggel töltött el, hogy részt vehettem a megnyitó ünnepségen és a díjátadón a győztes Christian Oteróval együtt fotóztak minket.”
Meglátása szerint a sportág ugyan még mindig fiatalnak számít a világ sportjai között, de aki eredményeket akar, annak folyamatos gyakorlásra van szüksége – “Sajnos látom, hogy több tehetséges magyar játékosnak nincs lehetősége elég versenyre eljárni vagy eleget edzeni. Azt mondanám, én egy erősen közepes felkészülésen vagyok túl, a Fradi utánpótlásában dolgozva a kollégák rugalmasan álltak a hétvégi versenyekkel járó utazásokhoz. Az elsődleges cél az volt, hogy kvalifikáljak a világbajnokságra, amihez mindig részcélokat tűztem ki magam elé. Ezeket teljesítettem és mivel időben sikerült szponzort szereznem az utazáshoz, nyugodt körülmények között készülhetek a tornára.”
Béla úgy véli, Magyarországnak több kategóriában is van esélye a végső győzelemre – “Mondjuk ki, női és szenior kategóriában érmet kell szereznünk. Ha a férfiak között valaki a legjobb ötvenben zár, az már felér egy győzelemmel. Szerintem erre több honfitársunk is képes. Ha ezek összejönnek, akkor lesz igazán fontos, hogy őket minél több lehetőséghez, támogatáshoz juttassuk a jövőben a fejlődésük érdekében.”
Út Marokkóba cikksorozatunk további részei
1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
5. rész: Balázsi Csaba
6. rész: Bíró László
7. rész: Bogár Krisztián
8. rész: Czirbus Tamás
9. rész: Flink János
10. rész: Gelencsér Gábor
11. rész: Hinora Ferenc
12. rész: Juhár Tamás
13. rész: Karakas Attila
