A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.
“Együtt fociztam gyerekkoromban Németh Gáborral, a tavalyi magyar bajnokkal és ő sokáig csábítgatott, hogy próbáljam ki a footgolfot, aztán egyszer végre beadtam a derekam – mesélt a kezdetekről Mayer Zoltán, hogyan is került focilabdával a Kisorosziban található golfpályára – Annyira rosszul sikerült a kezdés, mint szerintem senki másnak. Első labdaérintésre elcsúsztam és berúgtam a labdát jobbra az erdőbe, majd a második lövésemmel balra szintén az erdőbe küldtem a játékszert. De nem adtam fel, ez nem vette el a kedvem.”
Jól tette, mert ennél rendre jobb rúgásokat produkál a tavalyi “gyenge” kezdés óta. Elsődleges célja sokáig csak az volt, hogy Gábornál jobbat rúgjon egyszer – “Folyamatosan javult a játékom, és most már azért volt olyan verseny, ahol jobb tudtam lenni nála. Közben persze a hobbinak induló footgolfozgatásból versenysport lett.”
Elmondása szerint erőssége, hogy kétlábas, ezért kényes szituációkban két választási lehetősége is van a labda megjátszására – “A döntések meghozatala talán a legnehezebb a játék során. Nem mindig az első megérzésre hallgatok, de ha bizonytalan is vagyok egy-egy szituációban, ezt kívülről nem lehet rólam megmondani. A match play bajnokság erre is tökéletes, ha valaki a döntéshozatalokban fejlődni akar.”
A fejlődés pedig elvitathatatlan, hiszen a magyar ranglistán, sőt, a match play bajnokságon keresztül is kivívta a részvétel lehetőségét a vb-re. Pedig, majdnem az egész lehetőségről lecsúszott – “Mikor év elején el kellett dönteni, hogy regisztrálok-e a világranglistára, azaz ezzel lehetőségem nyílik-e egyáltalán a vb-részvételre, hezitáltam, úgy gondoltam, reálisan nézve nincs esélyem odakerülni.”
Szerencsére mégis regisztrált, most pedig már Marokkóra hangol, elsősorban fejben – “Főleg mentálisan kell erre az egy hétre felkészülni szerintem. Szeretnék a legjobb száz között végezni, jó előjel, hogy az utolsó, portugáliai nemzetközi versenyemen a top 15-ben zártam. Csapatban a legjobb nyolcba várom a válogatottat, de minden helyezés a napi formától függ majd.”
Út Marokkóba cikksorozatunk további részei
1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
5. rész: Balázsi Csaba
6. rész: Bíró László
7. rész: Bogár Krisztián
8. rész: Czirbus Tamás
9. rész: Flink János
10. rész: Gelencsér Gábor
11. rész: Hinora Ferenc
12. rész: Juhár Tamás
13. rész: Karakas Attila
14. rész: Lengyel Béla
