“Olyan ez a sport, mint a Ki nevet a végén (?) játék…”

Őszi Ádám
Őszi Ádám
újságíró, 2018 november 25. 17:34

A marokkói Marrákes ad otthont december 10-16-ig a harmadik footgolf világbajnokságnak. A magyar csapat huszonkét fővel képviselteti magát a vb-n. Sorozatunkban decemberig ábécé sorrendben mutatjuk be a válogatott keretet.

Még egy év sem telt el onnantól számítva, hogy Németh Gábor footgolfozni kezdett 2015 elején, de azonnal a Footgolf Országos Bajnokság abszolút kategóriájának második helyét csípte el a szezon végén és ezzel kvalifikálta magát a sportág második világbajnokságára, ahol a legjobb magyarként zárt. Azóta is minden évben sikerült elérnie a reális célkitűzéseit.

“Lengyel Bélát, a sportág 2012-es világbajnokát régről ismerem, csapattársak voltunk. Láttam a közösségi oldalán, hogy épp Portugáliában rúg lyukra. Megkerestem, és 2015. január 23-án Kisorosziban kipróbáltam a játékot. Szerelem volt első látásra, azóta hetente többször játszom, és egyből rajthoz álltam az országos bajnokságon is” − mondta a kezdetekről Gábor.

Ez olyan jól sikerült, hogy Németh sokáig vezette az összetett rangsort újoncévében, de végül Bogár Krisztián mögött “csak” a második helyen végzett – “Olyan, mint a Ki nevet a végén? játék. Rója az ember ugyanazokat a köröket, mégis minden egyes alkalmat élvez, mert kihívással van teli. Így telt el azóta három szezon és mindig volt komoly sikerem ez alatt. 2016-ban az év footgolfosának választottak, egy évre rá megnyertem a bajnoki címet abszolút és felnőtt férfi kategóriában, valamint kvalifikáltam a tavalyi csapat Európa-bajnokságra és idén is megszereztem a világbajnoki kvótát, sőt, a Ferencvárossal csapatban bajnokok lettünk” – sorolta a sikerrel zárult célkitűzéseit.

A marokkói vb-re való kijutással az idei terveket teljesítette, mivel saját bevallása szerint a 2018-ra belőtt felkészülést nem tudta maradéktalanul elvégezni, mindenféle teher nélkül állhat az elrúgókhoz Afrikában – “Ez egy jutalomjáték lesz, a mezőny hatalmasat fejlődött a legutóbbi világbajnoksághoz képest és a létszám is megduplázódott. A legjobb százba kerülés egy kihívás és egyben siker is lenne számomra és bárki számára.”

Gábor már a jövő évre is készül, amikor újra csapatversenyt rendeznek a kontinens országai számára – “Hosszabb távú tervem, hogy ott segítsem majd a magyar válogatottat és a minél több edzéssel, talán kevesebb versennyel fel tudjam venni a harcot a legjobbakkal.”

Út Marokkóba cikksorozatunk további részei

1. rész: Ujvári Izabella
2. rész: Dreilinger Andrea
3. rész: Albert László
4. rész: Bacskai Bence
5. rész: Balázsi Csaba 
6. rész: Bíró László

7. rész: Bogár Krisztián
8. rész: Czirbus Tamás

9. rész: Flink János
10. rész: Gelencsér Gábor
11. rész: Hinora Ferenc

12. rész: Juhár Tamás
13. rész: Karakas Attila
14. rész: Lengyel Béla
15. rész: Mayer Zoltán
16. rész: Molnár Arnold